Keleti (erő)műbalhék

Addig-addig panaszkodtak az áldatlan állapotok miatt a keleti emberek, míg végül óhajaik meghallgatásra találtak. Jönnének már a munkahelyteremtők – most épp az erőműépítők –, ám a régiók lakosai, lássanak csodát, itthon és külföldön is kézzel-lábban tiltakoznak a befektetések megvalósítása ellen. A felületesen szemlélődő számára úgy tűnhet, a keletieknek tényleg az Isten sem tud a kedvére tenni.

A tőketerebesi polgárok egy lakossági fórumon pont a napokban deklarálták (immáron sokadszor), hogy nem támogatják azt az elképzelést, hogy 38 milliárd korona költséggel a városukban épüljön fel Szlovákia legnagyobb széntüzelésű erőműve. Tették ezt annak ellenére, hogy a szlovák környezetvédelmi minisztérium közel egy évig tartó vizsgálódás után végül is áldását adta arra, hogy a kassai székhelyű Csehszlovák Energetikai Részvénytársaság (ČES) megvalósítsa az utóbbi évek egyik legnagyobb, a régióban tervezett beruházását, azaz a járási székhely oktatási és egészségügyi intézményeitől alig pár száz méterre építse meg a 885 MW kapacitású széntüzelésű hőerőművét. A település vezetői ugyancsak a minisztérium ajánlása ellen foglaltak állást: egy munkaértekezleten ugyanis a huszonnégy tagú önkormányzat huszonhárom küldötte voksolt ellene. Ezt egyébként a lakossági fórumon nyilvánosan megtette Ľubomír Cibere alpolgármester is. A környezetvédelmi minisztérium engedélye szerint a korszerű technológia révén a megépítendő erőmű nem szennyezné jelentősen a környezetet, a károsanyag-kibocsátás a megengedett korlátok között mozogna. A tőketerebesi hőerőmű építésének ellenzői ebben finoman szólva kételkednek, egyes környezetvédők pedig vitatják az elkészült tanulmányok adatainak a hitelességét is. A „megaerőmű” felépítése mellett szóló érveiket a fórumon persze elmondhatták volna a befektető vállalat képviselői is, ha eljöttek volna a találkozóra. De nem jöttek el...

Magyarországon talán elsőként Szamosvögyi Péter, a Tőketerebestől mindössze húsz kilométerre lévő Sátoraljaújhely polgármestere fogalmazta meg aggályait az erőmű építésével kapcsolatban. Egyes elemzések szerint az üzem 163 méter magas kéményeiből származó szennyezés zöme ugyanis az uralkodó szélirány miatt a szlovák–magyar határ túloldalán lévő Tokaj-hegyaljai borvidék térségébe kerülne. A polgármester egy múlt évben rendezett fórumon elmondta, a beruházással kapcsolatosan levelet írt szinte az összes közjogi méltóságnak és az ügyben illetékes hivatalos szerveknek, melyben arra kérte őket, kísérjék figyelemmel a tőketerebesi erőmű körüli történéseket. A tanácskozáson jelen lévő Vécsi István, az MSZP parlamenti képviselője javasolta a hegyközi, a hegyaljai és az alsó-bodrogközi települések polgármestereinek, hogy kezdjenek aláírásgyűjtésbe a szlovákiai beruházás megvalósítása ellen. Hörcsik Richárd fideszes országgyűlési képviselő akkor hagsúlyozta, a tiltakozással nem a szlovák–magyar viszonyt szeretnék rontani, egyszerűen a mintegy 200 ezer lakosú régió érdekeit kívánják védelmezni. Koncz Ferenc, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei közgyűlés alelnöke úgy fogalmazott: „A tőketerebesi hőerőmű kérdése nem kizárólag szlovák vagy magyar ügy, ugyanis a földrajzi határ nem szab határt a a környezetszennyezésnek.” A beruházás ellen azóta szót emelt Sólyom László magyar köztársasági elnök és Fodor Gábor környezetvédelmi miniszter is.

Miközben a szlovákiai és a magyarországi média a 38 milliárd koronás kelet-szlovákiai beruházásnak az ügyét kísérte figyelemmel, addig Szerencsen, a Tokaj-hegyaljai borvidék déli kapujában már el is kezdődtek egy másik erőmű építési munkálatai. Itt a tervek szerint 2009 októberére kb. 40 milliárd forintos költséggel az ország legmodernebb szalmatüzelésű biomaszsza-erőműve készülne el, s az üzemben százharminchárom ember is munkalehetőséghez jutna. A beruházás támogatói persze itt is azzal érvelnek, hogy a vidéknek égető szüksége van az új munkahelyteremtő fejlesztésekre, illetve hogy a 6,5 hektáros területen működő, 50 megawatt villanyáramot termelő létesítmény minden környezetvédelmi előírásnak megfelel, hisz a károsanyag-kibocsátása annak is minimális lesz. Az üzem megépítése ellen tiltakozó helyi szőlősgazdák és bortermelők szerint a világörökség részét képező tokaji területre tervezett több tíz méter magas, tömbszerű létesítmény tájképromboló, arról nem is szólva, hogy a tokaji aszúszemek kialakulásához szükséges törékeny mikroklímát az erőmű üzemeltetése komolyan veszélyeztetheti. A létesítmény működtetéséhez szükséges évi 265 ezer tonnányi tüzelőanyagot az üzemeltetők 80 kilométeres körzetből közúton szállítanák a térségbe, s a régióban megforduló újabb 20 ezer kamion nemcsak az amúgy is katasztrofális állapotban lévő úthálózatot rongálná, hanem a környezetet is jelentősen károsítaná. Mészáros László, a Tokaj Reneszánsz Nagy Borok Egyesület elnöke, egy 2007-ben rendezett tiltakozáson elmondta, hogy társaival együtt a már kiadott építési engedélyek törvényességének vizsgálatára ügyészségi vizsgálatot kezdeményeztek. Levelet írtak Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek és az összes szakminiszternek, valamint az UNESCO párizsi központjának, melyben a szervezetet tájékoztatták a jelenlegi helyzetről, és támogatást is kértek tőlük. Azt talán mondanunk sem kell, hogy az erőművek megépítése ellen Szlovákiában és Magyarországon is aláírásgyűjtést kezdtek, az íveket itt is, ott is több ezren írták alá.

Sikerült még egy hasonlóságot felfedeznünk a határ menti keleti régiók között. Úgy tűnik, olyan erőműveket érdemes építtetni, melyek üzemeltetéséhez helyben hiányoznak az energiaforrások. Szerencs környékén ugyanis a szalmának vannak híján, Tőketerebes táján pedig szénlelőhelyek nincsenek...