Kelet és nyugat határán

A görög katolikusok kassai megtelepedésének előzménye az 1646-os ungvári egyházi találkozó volt, ahol a részt vevő papok határozatot hoztak arról, hogy elismerik ugyan a pápát, de püspököt maguk választanak, és nyelvükben, liturgiájukban sem követik az eddigi mintát. Az ungvári találkozó az eredeti kelet–nyugati egyházszakadáshoz képest fél évezredet késett, hiszen a bizánci és római egyház már 1054-ben kettévált. A görög katolikusok a relatív nyugalmat a szocializmus korszakáig élvezhették. Az akkori egyházellenes ideológia számára ideális áldozat volt a kicsi létszámú görög katolikus egyház ahhoz, hogy a vallás felszámolását megkezdje. Hogy mégse legyen túl feltűnő, a görög katolikusokat a pravoszláv egyház kebelébe kényszerítették. Az események 1950. április 14-én pörögtek fel: az összes csehszlovákiai papot elfogták és internálták. Még ugyanabban a hónapban az eperjesi szinóduson kimondatták velük, hogy a görög katolikus egyház tévedés volt, félrevezették őket, és ők mindig is a pravoszláv egyház kötelékébe akartak tartozni. Az államhatalomnak ez a terrorja a ’68-as forradalommal ért véget, mikor ugyanaz a Gustáv Husák, aki egy tollvonással megszüntetett egy egész egyházat, engedélyezte, hogy újra létezzenek az addig semmibe vett görög katolikusok. Sajnos az események ismét közbeszóltak, az orosz tankok miatt az erőszakoltan pravoszláv hívők egy része már vissza se térhetett eredeti vallásához, nem is szólva a pravoszlávok által kisajátított egyházi vagyonról, melynek visszaadására már csak a bársonyos forradalom után került sor, azaz 1989-ben, nem minden feszültség nélkül.

A pravoszlávok látszathatalmának ma már csak foszlányai vannak Kassán. Erről legjobban az imatermük tanúskodik, mely egy pizzéria alatti pincehelyiség átalakításával jött létre. Apró fintora a sorsnak, hogy az átalakítás előtt a helyiség a kassai városi nemzeti bizottság pártfejeseinek gyűlésterme volt, ennek nyomai a berendezésen még ma is meglátszanak.

A pravoszlávok egyik jellemzője a kereszt, melyen a két száron és az INRI feliratnak helyt adó felső táblán kívül alul is van egy ferdén odaszögezett léc. Ez a hagyomány szerint a megváltó lábát támasztotta, és azért ferde, mert Jézusnak egyik lába rövidebb volt a másiknál, legalábbis a torinói halotti lepel tanúsága szerint. Mások azt állítják, hogy csupán be volt hajlítva a lába, ám egy biztos: a kereszt legalsó szára a többihez képest más szögben és ferdén helyezkedik el. A pravoszlávok másik jellegzetessége, hogy templomaikban nincsenek hangszerek, ezért is alakult ki a csodálatos többszólamú pravoszláv kórusmuzsika.

Pravoszláv templom Kassán nem létezik, a Moyzes utcai görög katolikus katedrálist néhány évtized használat után visszaadták eredeti tulajdonosának.

Ez az impozáns épület, utunk egyik megállója, még a 19. század végén épült, 1882-ben rakták le az alapkövét, ám tornyát csak később sikerült felhúzni, és a harangokra is várni kellett. Ahogy belépünk, lenyűgöz az ikonosztáz és a titokzatos cári kapu, mely a szentélyt választja el a népnek szánt résztől. Ide csak a pap léphet be, mi meszsziről bámulhatjuk a keleti művészet remekét. Az ikonosztáznak megvan a maga rendje, rajta kell lenniük az apostoloknak, Jézusnak és Máriának, a szenteknek, az utolsó vacsorának. Hosszú időt töltünk a templomban nézelődéssel, örülünk, hogy a keleti hangulatot Kassán is megtaláljuk anélkül, hogy egzotikus országokba kellene elzarándokolnunk.

Nagy sajnálatomra a sétából kimarad az a kis görög katolikus fatemplom, melyet a Sztropkó melletti Kožuchovcéből szállítottak át Kassára. Ott 186 évi „használat” után lebontásra ítélték, de a Kelet-szlovákiai Múzeumnak hála megmenekült a pusztulástól, és ma a múzeum udvarán áll. A hagymakupolás barokk faépület három része a szentély, a főhajó és a gyermekágyas asszonyoknak való szeparált helyiség. Ma pusztán a falakban gyönyörködhetünk, azokat is csak kívülről láthatjuk. Az ikonosztázt átszállították a múzeumba, az épület pedig zárva van. A hetvenes évek balszerencsés restaurálási munkálatai miatt ugyanis veszélyes a templom közelébe merészkedni. Hogy ellenállóbbá tegyék a szúval, gombával és az időjárási viszontagságokkal szemben, kátrányt is tartalmazó oldattal kenték be a falakat. Ennek következtében a belső festmények sötétedni és hullani kezdtek, ezért az ikonokat sürgősen máshová kellett áthelyezni. A kátrányos oldatban pedig rákkeltő anyagok jelenlétét mutatták ki, ezért aztán a templom némán és bezárva áll Szlovákia legkisebb skanzenjeként egy Szepsiből származó faragott kapu és egy kárpátaljai harangláb társaságában.

Szerencse, hogy a mai restaurátorok és építészek nem ilyen barbárok, a görög keleti katedrálist például sikerült szépen rendbe hozni, a domonkos templom közelében a régi kis bolhapiac helyén pedig épül a görög katolikusok új adminisztratív központja, ahol a szerzetesnők lakhelye és az exarcha, azaz a görög katolikus egyházfő irodái kapnak majd helyet. Ma még csak a puszta falakat láthatnánk, ezért nem kukkantunk be. Arról azonban meggyőződhetünk, hogy a kommunista uralom és erőszakos áttérítés ellenére is él és virágzik a keleti kereszténység néhány formája a toleranciáról ismert Kassán.