Kecskés László helytörténészre emlékeztek

Aki csak egy kicsit is mélyebben foglalkozik Komárom és környékének történetével, annak bizonyára kezébe akadt már Kecskés László 1978-es „Komáromi mesterségek” c. könyve. Nem véletlen, hogy a 110. születésnapját ünneplő megemlékezésen is ezt a kötetet emlegették leginkább a hozzászólók. „A másik nagy műve a »Komárom, az erődök városa«, ami 1984-ben jelent meg, s a mai napig alapmű – pedig akkor nem igazán voltak még nyitva a levéltárak. A könyvet viszont ő itt írta, a források pedig odaát, Csehszlovákiában voltak, ahova nem igazán lehetett átmenni. Megvannak Laci bácsi kérvényei, amelyekkel megpróbálta elérni, hogy átmehessen a szülővárosába. Ez talán az ötödikre sikerült. Tehát nem úgy volt, mint manapság, hogy fogjuk magunkat és átugrunk a levéltárba, hanem neki a kapcsolati tőkéjére kellett hagyatkoznia. Megírta a levelet, hogy mire kíváncsi, odaát kikutatták, aztán valamikor visszajött az eredmény. A mai világban eléggé hihetetlen, hogy így is születtek könyvek“ – értékelte a helytörténész munkásságát Számadó Emese, a Klapka György Múzeum igazgatója. Hosszan sorolta még Kecskés László érdemeit, aki egyebek mellett megalapította a dél-komáromi múzeumot is a 60-as évek közepén.

Molnár Attila dél-komáromi polgármester felemlítette, hogy Kecskés László mindkét Komáromban kapott díszpolgári címet, s egyébiránt a szlovákiai oldalról sok gimnazista és főiskolai hallgató kutatásait is segítette. A városvezetőn kívül még Nemes Andrásné Zsuzsa, a Kecskés László Társaság kuratóriumának elnöke, valamint Kelemen István, a Komáromi Szekeresgazdák Hagyományőrző Egyesület alelnöke osztotta meg gondolatait a helytörténészről.