Kassán vendégeskedik a főváros

Az egész fővárosi magisztrátus felsorakozott, hogy megtekintsék azt, amire odahaza öt évük lett volna: a Városi Múzeum nagy sikerű történelmi tárlatát, melynek nyitva tartását évekkel meg kellett hosszabbítani a hatalmas érdeklődés miatt. Peter Hyross, a múzeum igazgatója nem is állta meg, hogy ne élcelődjön a nyakkendős gyülekezeten, illetve azon, hogy Kassára kellett szállítaniuk a kiállítást, hogy oda bírják csábítani Pozsony város teljes vezetését.

A magyar ember jól érzi magát a termekben, hiszen a dokumentumok szinte kivétel nélkül magyar illetve német nyelvűek, a képeslapok szintén, a kiállított tárgyak többsége pedig ismerős a városi nagymamák almáriumaiból. Viliam Karácsony, a tárlat összeállítója szerint azonban a látszat gyakran csal, a porcelán étkészletek, vázák és teáscsészék csak hasonlítanak a polgári házak padlásain, illetve a régiségkereskedésekben található tárgyakhoz. Ezek bizony kézzel festett egyedi, ritka darabok, híres pozsonyi mesterek munkái. De azért igyekszik az ember megfogadni a kassai főpolgármester tanácsát, és keresni azt, ami öszszeköt.

Itt van például a híres kassai tolerancia, amely jelenleg kilenc nemzetiség irányában nyilvánul meg, sőt újabban a US Steel amerikai menedzsereit is nemzeti kisebbségnek tekintik, a betelepülő jenkikkel szemben pedig tudva lévően Pozsony is rendkívül toleráns. A két főpolgármester azonban természetesen a magyar–német–szlovák együttélésre, a közös gyökerek ápolására értette az összekapaszkodást ösztönző szavakat. (Ďurkovský például aznap délután odáig ment a barátkozásban, hogy kijelentette, rendszeresen ajánlani szokta a kelet-szlovákiai régiót a Pozsonyba érkező potenciális befektetőknek. Arról igazán nem ő tehet, hogy a közutak állapota miatt a külföldiek végül mégis a fővárosban maradnak).

A kiállítás kronológiája 130 évvel ezelőtt kezdődik, abban az időben, amikor Presporok megszűnt a monarchia keleti részének fővárosa lenni. Ennek ellenére nem gyengült meg, 1918-48 között virágzott az ipar, a kereskedelem, a kézművescéhek és a kultúra. Ekkor létesült például a Városi Múzeum is, amely ezzel a kiállítással tulajdonképpen saját történetére is emlékezik. A megnyitón tapasztalt fokozott érdeklődés bizonyítja azt, amit Robert Pollák, a kassai múzeum igazgatója váltig állított, nevezetesen, hogy a kassaiak szívesen ismerkednek a régi Pozsony életével, hiszen sokan kötődnek a városhoz, ma is sok kassai él Pozsonyban, és a két nagyváros fejlődésében sok a közös pont.

A vizsgált időszak történelmi jellegű dokumentumai és tárgyi emlékei mellett épp ezért nagy teret kaptak a polgári élet kellékei. Míves asztali órák, orvosságos üvegek és fiolák, szivaros dobozok, faragott bútorok, és persze régi újságok, térképek. A mesterlevelek, egyleti tagkönyvek, kétnyelvű, magyar-német bizonyítványok és oklevelek számos látogatót szegeztek a vitrinek elé. Peter Hyross szerint egyébként ezt a fajta kétnyelvűséget soha egyetlen látogató sem kifogásolta az öt év alatt, nem követelték a szó szerinti szlovák fordítást. Ebből is látszik, hogy a pozsonyiak számára még mindig természetes a többnyelvűség, a város történelmét pedig úgy fogadják el, ahogyan a tárlat öszszeállítói prezentálták.

Ez az első alkalom, hogy a Városi Múzeum máshol vendégeskedik egy kiállítással. Felkészületlenségüket az is mutatja, hogy nincs saját teherautójuk, Kassáról kellett biztosítani a szállítást. Az Amikor Bratislava Presporok volt című kiállítás látogatói azt is megtudhatják, hogy Pozsony csak 1921 óta viseli hivatalosan a Bratislava nevet, azelőtt a szlovákok a város német elnevezését (Pressburg) domesztikálták Presporok-ra. A legnagyobb érdeklődésre az a Mária Terézia-szobormakett számíthat, amelynek márványból készült eredetijét, Fadrus János alkotását 1921-ben robbantották fel. A tárlat előreláthatóan három hónapig tart nyitva.