Karácsony előtti mozgolódás elesett emberekért

Harmincnyolc illegális lakásfoglaló roma maradt fedél nélkül Arról már kevesen cikkeztek, hogy a magisztrátus első ijedségében az érsekség segélyszervezetét hívta fel, és nekik köszönhető, hogy fél órán belül takarók kerültek, ruhát, élelmet tudtak adni a bajba jutott embereknek. A városi sportkomplexum területén található egykori turistaházban jövőre amúgy is szükségszálló nyitását tervezik, így a Zvončeková utcai „háztűz” főpróbának sem jött rosszul. „Eredetileg úgy volt, három napig maradhatnak a romák. Ebből egy hét lett, sőt jelenleg is ott vannak. De vége a választásoknak, feltételezzük, hogy nem sokáig” – mondta egy sokat tapasztalt szociális munkás, aki névtelen kívánt maradni. Mire ezek a sorok napvilágot látnak, már ki-ki visszakerül állandó lakhelyére, többségük a Luník IX. cigánygettóba. Mivel az érsekség segélyszervezetének továbbra is jóban kell lennie a város vezetésével, jelenleg keresik a közös pontokat, előkészítik a terepet, felmérik a lehetőségeket, és ha isten malmai nem őrölnek túl lassan, a kiszemelt épületben hamarosan ideiglenes otthonra találnak a rászorulók. Ez a kezdeményezés szociális mankót kínál az egyenesbe kerüléshez a gyermekotthonokból kinőtt, börtönből szabadult, családi erőszak elől menekülő vagy hirtelen hajléktalanná vált kassaiak számára.

Az egyházi segélyszervezet sokrétű munkát végez. Öt szociális központot támogat, olcsó, ám hatékony ötletek megvalósításához nyújt segítséget, sokgyermekes családok, nyugdíjasok, menekültek és lecsúszottak életét igyekszik megkönnyíteni, tavaly óta pedig egy hajléktalanszállót is üzemeltet. Ján Dečo, a szervezet igazgatója bízik benne, hogy a jólét növekedésével egyenes arányban nő az emberek szociális érzékenysége és segítőkészsége. Jó néhányan utalták át nekik adójuk egy százalékát, összesen 270 ezer korona gyűlt össze ily módon. Ez első látásra nem túl nagy összeg, lehetett volna sokkal több is, ha a szlovák posta nem húzza keresztül terveiket. Dečo úr vonakodva beszél erről, annyit mégis megtudunk, hogy a drágán kinyomtatott 200 ezer szórólap nyolcvan százaléka nem jutott el a postaládákig, a kukában végezte. Ez úgy történhetett, hogy bár részletes szerződést kötöttek a postával, a kézbesítők mégis egyszerű reklámanyagként kezelték a brosúrákat, azaz a lakótelepeken a közös tartóba pakolták őket.

„A karácsony előtti napokra időzítjük éves segélykampányunkat, mivel az emberek ilyenkor adakozóbbak. Ez persze nem jelenti azt, hogy egész évben nem csinálunk semmit. A politikusokkal és a nagy cégekkel ellentétben mi kevésnek tartjuk az egyszeri akciókat. Csak a szisztematikus munkának van értelme” – mondja az igazgató, és szavaiban ismét ott bujkál a társadalomkritika. Ha ugyanis egy sokgyermekes család vagy éhező nyugdíjas évente három napon át csőstől kapja a jót, annál nagyobb robajjal zuhan vissza a nehéz hétköznapokba.

#Dömötör Ede illusztrációs felvételei Kassán már tíz éve szerveznek rendszeres összejöveteleket, sőt kéthetenként a hajléktalanklub ajtaja is nyitva áll. Ide önhibájukon kívül fedél nélkül maradt, a társadalomba visszakapaszkodni vágyó emberek járnak, akikről ránézésre senki sem mondaná, hogy hajléktalanok. A huszonöt férőhelyes éjjeli menedékhelyen szinte mindig telt ház van, napközben pedig a szociális központokban melegedhetnek, tisztálkodhatnak és meleg ételt kaphatnak a rászorulók.

A hivatalosan nyilvántartott hajléktalanok száma Kassán 350, ám óvatos becslések szerint is legalább ötszázan vannak. A pesszimistábbak 1000–1500 fedél nélküliről beszélnek, a város vezetése ezt nem akarja elhinni, szerintük hatszáznál többen nem lehetnek. Pontos statisztikát senki sem készített, ez a jelenlegi helyzetben szinte lehetetlen. Ehhez képest tényleg nehezen érthető, miért tartott kilenc évig egy hajléktalanszálló létesítése.

„Az eredetileg kiszemelt épület jó állapotban volt, az átalakításra vonatkozó tervek már készen álltak, a szociális minisztériumban pedig hétmillió korona várakozott arra, hogy felhasználjuk. Végül a bürokrácia útvesztőiben veszett el a dolog, a különböző engedélyek beszerzése túlságosan időigényesnek bizonyult” – magyarázza a neve elhallgatását kérő aktivista.

Az egyházi segélyszervezet ezért inkább kis projektekben gondolkodik. Néha a jó helyre irányított kevés pénz hasznosabb lehet, mint a látványosan elpuffantott milliók. Minden csak hozzáállás kérdése. Kassának jobboldali képviselő-testülete és baloldali főpolgármestere lett, a párbeszéd „elkerülhetetlen”, és az aktivisták szerint ez csak jót jelenhet a szociális szféra számára. A hajléktalanszálló az első közös kezdeményezés, és ha az új testület szociális bizottságával is sikerül megtalálni a közös nevezőt, jövőre lesz szükségszálló is. A város vezetése mindenesetre már a választások másnapján sajtónyilatkozatban ecsetelte a projekt előnyeit, oly módon, hogy a nyitás minél közelebbinek tűnjön. A hajdani turistaház azonban még koránt sincs használható állapotban. A megyei hivatal, a kassai városrészek önkormányzatai és további civil szervezetek összehangolt munkájára, valamint azok anyagi támogatására is szükség lesz, sőt szó van arról is, hogy a városi vállalatok jótékony alapon részt vesznek az átalakítási munkálatokban. Erről viszont majd a maga idejében számolunk be.