Kalotaszegi kézimunkák

A térség településnevei pedig azt bizonyítják, a honfoglalás idején székely magyarok telepedtek le ezen a vidéken. Mindezt Kusztos Tibor bánffyhunyadi református lelkésztől tudtam meg október 27-én, csütörtökön este a Gazdaudvar vendéglőben, ahol feleségével, Ildikóval együtt az egy hónapja újraindított Csemadok-klubest vendégei voltak. A házaspár 11 esztendeje került Bánffyhunyadra, a Kaloteszeg „fővárosának” tartott városkába, és azóta lelkesen foglalkoznak a térség történetével. Kusztos Tibor a hagyományokat, az építészeti és kézműves értékeket kutatja, neje a csodálatos és méltán világhírű kalotaszegi kézimunkával, varrottassal foglalkozik.

Amikor Munkácsy Mihály Erdélyben járt, megkérte vendéglátóit, vigyék el őt Kalotaszegre, hogy ott helyben ismerkedhessen meg a híres kézimunkával. Azt ajánlották neki, Bánffyhunyadra menjen. Rengetek művészien kivarrott dolgot vásárolt, amivel a párizsi műtermét díszítette, felesége pedig kivarrott ruháival a párizsi szalonokban népszerűsítette a kalotaszegiek mesterségét. Kusztos Tibor galántai előadásából azt is megtudtuk, Kalotaszeg vidéke sosem volt növénytermesztésre, gazdálkodásra alkalmas, még az állatok közül is csak a bivaly tudott itt jól megélni, ezért az itteni emberek vagy más vidékre jártak munkát keresni, vagy a kézművességből igyekeztek megélni. A férfiak bútorkészítéssel és -festéssel, a nők főleg kézimunkával, kivarrással foglalkoztak. Erről a kézimunkáról tartott szinte tudományos előadást Kusztos Ildikó. Sajnos eredetiben csak az általa viselt kalotaszegi kivarrott ruhát tudta bemutatni, több kézimunkát nem mertek magukkal hozni, nehogy a határon esetleg probléma adódjon, ha megtalálnák a poggyászba az értékes népművészeti darabokat. ĺgy aztán csak fényképekről ismerkedhetett a közönség a híres motívumokkal. Ildikó elárulta, ami növénymotívumnak tűnik, az valójában „álcázott” ősi állati motívum, az ősvallásból, a sámánvilágból származó jelképek, például a kígyó vagy a bivalyszarv, esetleg a szárnyas nap, amit több mint ezer évvel ezelőtt használtak, de miután szent István fővesztés terhe alatt megtiltotta a pogány jelképek alkalmazását, a leleményes székelyek nem hagyták el az ősi motívumokat, csak éppen álcázták azokat. A két egymással szembe állított szarv egyszeriben tulipánnak tűnt, a tollas kígyóból leveles növényszár lett stb. Ám ha lefejtjük a „cicomákat”, az ősi motívumok maradnak meg. Sőt olyan elmélet is létezik, hogy ezek a motívumok tulajdonképpen egyfajta képírás írásjelei, amelyek üzenetet továbbítottak, csak éppen ezeket még nem sikerült megfejteni. Ildikó beavatott többféle technika, az „írásos”, a „vagdalásos”, a „szedettes” készítésének titkaiba, és a népviseleti ruhákból is mutatott példát a saját öltözékén és fotókon. Azt is megtudhattuk, hogy a kalotaszegi kézimunka hírnevét egy 18. századi úriasszonynak, Gyarmathy Zsigáné Hóry Etelkának köszönheti. A negyvennyolcas tiszt felesége az 1892-es budapesti világkiállításon egy, a ládafiából előszedett száz-kétszáz éves kivarrottasokkal teli kalotaszegi szobát rendezett be, amelynek olyan sikere volt, hogy utána Londonba, Párizsba, Brüszszelbe, sőt a tengerentúlra is hívták kiállításokra. Ezután indult be igazán Kalotaszegen a háziipari kézimunkázás, hiszen királyi udvarokból is érkeztek megrendelések kalotaszegi varrottasokra.