Jogos két konkurens vállalkozó megegyezése a vevők kárára?

Egy kis faluban élek Kelet-Szlovákiában. Már jó ideje az a problémánk, hogy a helyi pékség kenyere nem megfelelő sem higiéniai, sem más szempontból (pl. másnapra megpenészedik). Aki teheti, a három faluval arrébb lévő községben vásárolja a pékárut, amely megfelelő minőségű. Én emiatt három évig hóban-fagyban vártam a kenyeresautót a falu szélén, mivel a helyi pékség tulajdonosa nem engedte be a konkurenciát a faluba. Aztán amikor már többen is érdeklődtek a minőségi pékáru iránt, egy ideig bejárt a kenyeresautó a faluba, viszont azóta ismét kénytelenek vagyunk a helyi vállalkozó minősíthetetlen kenyerét enni, ugyanis a két vállalkozó megegyezett, hogy nem fogják egymás üzletét rontani. Mi falubeliek úgy érezzük, hogy ezzel korlátozva vagyunk, mert aki nem engedheti meg magának, hogy naponta kilométereket utazzon egy kenyérért, az bizony kénytelen a helyi rossz minőségűt vásárolni. A falu népe háborog, de nem tudjuk, mi ilyenkor a teendő. Jogos két konkurens vállalkozó ilyen jellegű egyezsége?

Kartellnek nevezhető, ha két versenytárs – pl. sütőipari vállalkozó – megegyezik, hogy nem zavarják egymás köreit egy bizonyos földrajzi területen, magyarán: felosztják egymás közt az adott piacot.

A kartell mindig tiltott. Azáltal, hogy a konkurens cégeknek nem kell egymással versengeniük az ügyfelekért, magasabban tarthatják a termékeik/szolgáltatásaik árát illetve nincsenek

nagy nyomásnak kitéve a termékfejlesztés és minőségjavítás terén sem. Így végeredményben kevesebb ráfordítással magasabb profitot szereznek, de ezáltal

csak ők nyernek – társadalmi előnye nincs egy ilyen versenykorlátozó megállapodásnak. Ezért a kartellra kivethető szankciók elég súlyosak,

a bírság elérheti a vállalat forgalmának tíz százalékát is.

A leleplezés rendkívül nehéz, hiszen egy kartell alapulhat a résztvevők között elhangzott, akár kódolt szóbeli megállapodásán is – amiről szinte lehetetlen bizonyítékot beszerezni. Ezért is vannak a versenyhivatalnak (Protimonopolný úrad) széles jogkörei és alkalmaz olyan módszereket, mint az úgynevezett engedékenységi politika (program zhovievavosti – angolul leniency program). Ennek lényege, hogy ha a kartell résztvevője önként és elsőként feladja magát – beismerő vallomást tesz, és döntő bizonyítékokkal szolgál a másik/többi résztvevővel való megállapodásáról, mentesülhet az egyébként rá kiszabható szankciók alól vagy azokkal kisebb mértékben sújtják őt.

Másik eszköz a kívülállók (pl. alkalmazottak, fogyasztók, a kartellben részt nem vevő versenytársak, beszállítók) számára biztosított névtelen bejelentés lehetősége. A kartell létezését és részleteit alátámasztó bizonyítékot beszolgáltató harmadik személyt jutalomban is részesíti a versenyhivatal, mégpedig a kartellre kiszabott bírság összegének egy százalékával (de legfeljebb százezer euróval).

Ha felmerül egy sütőipari kartell gyanúja, bejelentést telefonon/e-mailben vagy az erre rendszeresített formanyomtatvány kitöltésével – névtelenül is – meg lehet tenni a versenyhivatal kartellosztályán (http://www.antimon.gov.sk/ako-podat-podnet/).

(Folytatjuk)