Jogi értelemben ki a menekült?

A második világháború szörnyűségei után született meg az ENSZ 1951-es genfi egyezménye a menekültek jogállásáról. Az egyezmény 1967-ben kiegészült az ún. New York-i jegyzőkönyvvel – mellyel a szerződő államok kiterjesztették annak hatályát a kényszervándorlás újabb hullámaira is. Ma a genfi egyezmény a menekültek nemzetközi védelmének alapját képezi. Rá épül az Európai Unió menekültügyi rendszere, illetve a tagállami hatáskörbe tartozó kérdésekben az EU-tagországok nemzeti szabályozása – Szlovákiában elsősorban a 480/2002-es számú, menedékjogról szóló törvény (zákon o azyle). Az egyezmény 1. cikke meghatározza, ki minősül menekültnek. Menekültstátusz megadására jogosult minden olyan személy, aki faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása, valamint meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása, avagy politikai meggyőződése miatti üldözéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldözéstől való vélelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni. Ezt a definíciót veszi alapul a 2011/95-ös számú uniós irányelv és a hazai menedékjogi törvény is. Az Európai Unió emellett bevezette a kiegészítő védelem jogállását is. Ezáltal védelmet nyújt azon menedékkérőknek is, akik nem teljesítik a menekültstátusz megszerzésének feltételeit, de más komoly fenyegetettségnek vannak kitéve. A 2011/95-ös, úgynevezett kvalifikációs irányelv szerint ez alapján védelemre jogosultak mindazon menekültnek nem minősülő személyek, akikkel kapcsolatban megalapozott okokból azt kell feltételezni, ha visszatérnek származási országukba, súlyos sérelem elszenvedése tényleges veszélyének lennének kitéve, és nem tudják (vagy ilyen veszélytől való félelmükben nem kívánják) ezen ország védelmét igénybe venni. Súlyos sérelemnek tekinthető a halálbüntetés kiszabása vagy végrehajtása, kínzás vagy embertelen, illetve megalázó bánásmód vagy büntetés alkalmazása a kérelmezővel szemben a származási országban, illetve nemzetközi vagy belső fegyveres konfliktushelyzetekben felmerülő megkülönböztetés nélküli erőszak következtében polgári személy életének vagy sértetlenségének súlyos és egyedi fenyegetettsége. Kizáró ok, ha az érintett személy háborús vagy egyéb súlyos bűncselekményt követett el, vagy ha veszélyt jelent a tartózkodási helye szerinti tagállam társadalmára vagy biztonságára. (folytatjuk) A tájékoztatás nem minősül jogi tanácsnak.