Jog a lelépőhöz vagy a végkielégítéshez

„1974 óta dolgoztam egy földműves szövetkezetben. 2002-ben egy operáció miatt hosszabb időre betegállományba kerültem. Ezt követően az év végén munkanélküli lettem, de továbbra is kezelésekre kellett járnom. A munkahelyemre nem vettek vissza, csak évi 300 munkaórára, megegyezés alapján. Visszamentem dolgozni, de ez nehezen megy, mert könnyű munka nincs a szövetkezetben. Azt szeretném tudni, ha nem kellek mint munkaerő, van-e jogom lelépőre? Egyébként 34 évem van ledolgozva.”

Jelige: Szomorú döntés

A Munka Törvénykönyvének 76. paragrafusa értelmében a munkaviszony megszűnésekor a munkavállaló kétféle juttatásra lehet jogosult: a lelépőre (odchodné) vagy a végkielégítésre (odstupné). Lelépő kifizetésére csak abban az esetben jogosult a munkavállaló, ha abban a pillanatban, amikor bármilyen oknál fogva véget ér a munkaviszonya, jogosult az öregségi nyugdíjra vagy a rokkantsági nyugdíjra. A lelépő összegének legalább az érintett egyhavi átlagfizetésének kell megfelelnie. Végkielégítés csak akkor illeti meg a dolgozót, ha munkaviszonya a munkaadó részéről történő felmondással szűnik meg abból az okból, hogy a munkáltató jogutód nélkül megszűnt vagy áthelyezésre kerül a munkahely, a munkavállaló feleslegessé vált vagy egészségi állapota miatt alkalmatlanná vált a munkavégzésre (63. paragrafus 1. bekezdés a, b, c). A munkáltató azonban ezekben az esetekben sem mindig köteles kifizetni a végkielégítést. A munkavállaló csak akkor jogosult a lelépő kifizetésére, ha a felmondás kézhez vétele után beleegyezik a munkaviszony megszüntetésébe, még mielőtt a felmondási idő elkezdődne. Ha a munkavállaló kitölti a felmondási időt és ez alatt fizetést kap, a végkielégítésre már nem jogosult. A felmondási idő letöltése mellett a végkielégítés kifizetésére csak akkor jogosul a munkavállaló, ha ilyen jellegű megegyezés szerepel a munkaszerződésében vagy a rá vonatkozó kollektív szerződésben. A végkielégítés mértéke akkor, ha a dolgozó legalább 5 éve az adott munkáltatónál áll alkalmazásban, 3 havi átlagkereset összege, ha ennél rövidebb ideig dolgozik, akkor 2 havi átlagkereset összege. A munka elvégzéséről szóló megegyezés (dohoda o vykonaní práce) a Munka Törvénykönyve 223.–226. paragrafusai értelmében munkaviszonyon kívüli munkavégzésnek minősül. Az ilyen megegyezésben a munkáltató azzal bízza meg a munkavállalót, hogy bizonyos munkát, melynek terjedelme nem haladja meg az évi 300 órát, elvégezzen számára. Ebben az esetben a munkavállaló nincs munkaviszonyban a megbízójánál, ezért a munkavégzésnek erre a formájára nem vonatkoznak a Munka Törvénykönyvének azon részei, melyek a munkaviszony feltételeit szabályozzák, így a lelépőre és a végkielégítésre vonatkozó szabályozás sem. Ha a munkavállaló elvégezte a megadott munkát és lejár a szerződése, vagy a felek felbontják a megállapodást, a munkavállaló a törvény szerint nem jogosult lelépőre vagy végkielégítésre.

Gulyás Éva, ügyvéd, a CLA–Kalligram Alapítvány jogelemző csoportjának

munkatársa