Jó gazdasági eredmények, rossz közhangulat

Az osztályokat összevonták, átköltöztették. Nehéz eligazodni a kórház területén.Kráľ Katalin keménykezű vezető. Amióta a komáromi kórház élén áll, kizárólag a gazdasági mutatók javítására törekszik. Mint mondja: az általa kidolgozott és a megyei szerveknek benyújtott, majd jóváhagyott koncepció megvalósítása számára parancsértékű.

Intézkedések és sikerek

– Annak érdekében, hogy az eladósodott kórház megmaradhasson, el kellett érni a kiegyenlített költségvetést. Mivel tudtuk, hogy az egészségbiztosítóktól máról holnapra nem várhatunk jelentősebb anyagi támogatást, a meglévő pénzt kell elosztani úgy, hogy ne sérüljön a betegellátás, ám ne verődjünk adósságokba sem – magyarázza az igazgatónő. Szerinte bármennyire fájdalmas, szükség volt a feleslegessé vált dolgozók tömeges elbocsátására, a nyugdíjas korú főorvosok lecserélésére. Mindez a jóváhagyott koncepció szerint történt. Elfogadhatatlannak tűnt, hogy a főorvosok közül hárman elérték a nyugdíjkorhatárt, a kiszolgáló részlegeket (laborok, RTG) szintén 60 éven felüliek vezették. Az ágyak száma ugyan a valamikori 610-ről 563-ra csökkent, ám ez nem volt elegendő. Osztályok összevonásával alakult ki a jelenlegi 503-as ágykapacitás, s ez megfelelőnek a jövőre nézve is. – Intézkedéseink nem voltak öncélúak, meghozták a sikert – tudatja az igazgatónő, majd számokkal bizonyítja állítását. Az előző vezetés 2002-ben, 100 milliós állami támogatás mellett 95 millió koronás veszteséggel zárta az évet, 2003-ban még 85 milliós veszteséget termeltünk, ám idén az első negyedévet – ha eltekintünk az 5 milliós leírásoktól, amelyek nem jelentenek valós kiadást – 517 ezer koronás többlettel zártunk. Hadd tegyem hozzá – szól közbe Eduard Šebo igazgatóhelyettes, főorvos –, hogy a múlthoz képest az egészségbiztosítók is díjazzák a változásokat és több szolgáltatást rendelnek meg az intézettől: 2003 év elején 16 millió, az év végén 17–18 millió, jelenleg már 19 millió korona értékben. Jelentős eredmény, hogy míg a múltban a biztosítóktól érkező anyagiak jelentős hányadát a bérekre költöttük, jelenleg, a fizetéseken kívül 10–12 millió korona jut a betegellátásra. Természetesen a jelenleginél több szolgáltatás megrendelésére lenne igény, de hát közismert a biztosítók pénztelensége.

Legyen elégedett a páciens

A kórház élén álló vezetők egy emberként vallották, számukra az a legfontosabb, hogy a páciens elégedett legyen. Ez a kórház küldetése. – Ha van beteg, van pénz is. Szeretnénk elérni, hogy a régióban élők, de a közeljövőben a határon túlról érkezők is nálunk keressék a gyógyulást. Másfél év alatt először nyílt lehetőség arra, hogy javítsuk szolgáltatásaink minőségét, 12 ágyas onkológiai fekvőosztályt nyitottunk, festettünk, végre nem megrepedt tányérokban szolgáljuk fel az ételt, új ágyneműt vásárolhattunk, több pénz jut gyógyszerre, s ha minden a tervek szerint történik, sor kerülhet a műszerek felújítására is – sorolja Kráľ Katalin. Elismételte, bármennyire fájdalmasnak tűnik az átalakulás, az osztályok megszüntetése és összevonása, öt osztály más helyre költöztetése, és nem utolsósorban az, hogy a kórház megmaradása érdekében meg kellett válni számos dolgozótól, – akik közül néhányat már újra alkalmaztak – az idő őket igazolja. – A lassú haldoklást a fejlődés irányába fordítottuk, érik a gyümölcs – hangsúlyozza. Kevesebben vannak, ám jelentősen javult a munkák szervezése – mondja az igazgató –, a nővérek kisegítik egymást nemcsak az osztályon, hanem az intézeten belül is. A kórház azzal is növelte bevételeit, hogy a szabad épületeket bérbe adta. Bár a kórházban a fekvőrészlegen van a hangsúly, épp a biokémiai laborok, a röntgen stb. jelentik az anyagi pilléért. Ha több szakorvos dolgozna a kórházon belüli rendelőkben, a diagnózis felállításához nélkülözhetetlen kiegészítő vizsgálatokat a kórházi laboratóriumokban rendelnék. Ezzel nemcsak a kórház járna jól, hanem a beteg is, hiszen helyben, gyorsabban intézhetné ügyeit.

Többet kevesebbért

A menedzsment optimista helyzetelemzése nehezen fogadható el akkor, amikor értesüléseink vannak – egyebek közt – arról, hogy a helyi egészségügyi dolgozók kisebb fizetést kapnak, mint más megyei kórház alkalmazottai. Mert míg másutt ezek az alkalmazottak az egészségügyi dolgozók jutalmazásáról szóló 553. sz. törvény szerint kapják fizetésüket, a komáromi kórházban a Munkatörvény szerint. Ami annyit jelent, hogy az ügyelni kényszerülő orvosok és nővérek az ún. betegre várás idejére 17 korona 50 fillér órabért kapnak. Értesüléseinket megerősíti Rudolf Pelikán doktor, szakszervezeti elnök. – A legfőbb gond az, hogy mindenki másképp értelmezi a törvényeket, a munkaügyi minisztérium két egymással ellentétes törvénymagyarázatot küldött. Állítólag készül a törvénymódosítás, amely egyértelművé teszi a bérezési szabályozást, ám addig az ügyelő orvosok akár 5–6 ezer, az ápolónők 2 ezer koronával keresnek kevesebbet. Kráľ Katalin szerint a jelenlegi anyagi helyzetben a Munkatörvénykönyv szerinti bérezés az értelmes határt jelenti, helyetteseivel együtt úgy véli, az alkalmazottak fizetése magasabb, mint másutt. – A havi 4–5-ször ügyelő, középkorú orvosok bruttó átlagfizetése 40 ezer korona, a nem ügyelőké 25–26 ezer. A három műszakban dolgozó ápolónők átlagbére 13–14 ezer korona, az ügyelőké viszont 20–22 ezer.

Amikor szóba hozom, hogy értesüléseim szerint úgy a betegek, mint az alkalmazottak vajmi keveset éreznek a felsorolt pozitív változásokból, sőt egyre többen elégedetlenek és panaszkodnak, kifogásolják a szakmai párbeszéd hiányát, az igazgatónő és helyettesei konkrét példákat szeretnének hallani. – A szóbeszédre nem adhatunk, a beérkező panaszokat kivizsgáljuk, rendszerint orvos–beteg közti kommunikációs zavarról van szó. Az új vezetés ténykedése alatt intézményünkben nem fordult elő orvosi mulasztás, műhiba. Az alkalmazottak lassan megtanulják: úgy kell bánni a beteggel, hogy érezze, számunkra ő a legfontosabb. Sajnos, a kórházat ért kifogások nem szakmaiak, hanem politikaiak, nem zárkózom el a más vélemények elől, az érdemi kifogásokat bárkivel megvitatom – állítja Kráľ Katalin. – Ezt igazolhatom – veszi át a szót Zlatica Petrányiová főorvos, igazgatóhelyettes. – Én is kételkedéssel fogadtam a nem orvosi, hanem közgazdasági végzettségű új igazgatót. Nekem sem tetszett a létszám- és ágycsökkentés, vagy az, hogy főorvosként figyelnem kell az anyagiakra. Igaz, hogy megszűnt a szemészeti és a rehabilitációs osztály, de szerte a világon az ún. egynapos sebészet keretében végzik a szemműtéteket. Az ésszerűsítő intézkedéseknek köszönhetően minőségi változás állt be az intézeten belül, főleg a tüdő-, fertőző, geriátriai és elfekvőosztályon.

Akik másképp látják

A kórház udvarán találomra megszólított alkalmazottak zűrzavarról, megromlott viszonyokról tájékoztatnak. A megszólalók, tartva a megtorlástól, nevük elhallgatását kérik. – Úgy a kórház vezetősége, mint Fehér Miklós azzal etetik a népet, hogy a leváltási szándék mögött nem tisztességes csoportérdekek állnak, állítólag valakik meg akarják kaparintani az épületeket. Igaz, hogy nem belülről indult el a Kráľ Katalin és Fehér Miklós, a megyei közgyűlés alelnökének leváltását szorgalmazó petíció, de csak azért nem, mert megélhetésünk a tét. Lehet, hogy a számok tükrében eredményes a kórház, de milyen áron? Azzal biztosan nem dicsekedtek, hogy az igazgatónő emberei ellenpetíciót szerveztek Kráľ Katalin támogatására, az egyik igazgatóhelyettes a főorvosok, a műtősnőből lett kórházi főnővér pedig a nővérek aláírását gyűjtötte. Többen szégyenkezve vallották be, hogy aláírták... Nem is mondom tovább, én sem mutatkozom be, név nélkül pedig úgysem adja közre véleményemet. Tudom, gyávának tarthat, csak hát nekem is van családom.

Az alkalmazottak csoportja az idegosztályra igyekszik. Velük tartunk. – Netán arról is beszámoltak az igazgatóságon, hogy míg más kórházak neurológiai osztályain 5–6 és több orvos dolgozik, Komáromban a 40 ágyas osztály súlyos betegeiről sokkal kevesebb orvos gondoskodik? Hogy Kráľ Katalin a saját embereit juttatja pozícióba, példa erre Šebo doktor, aki pályázat nélkül került az onkológiai osztály élére. Pedig lett volna más is, akár a megyei szakfőorvosnő, aki jártasabb a daganatos betegségek komplex kezelésében, mint az onkosebész igazgatóhelyettes.

Piszkos anyagiak

Fotós kollégámmal a felvonóban beszélgetünk az orvosok fizetéséről, mely ugyan nem közelítik meg a cseh, a német orvosok bérét, de... – Honnan veszik ezeket a magas összegeket?– néz ránk a velünk utazó orvos. – Két szakvizsgával, öt ügyelettel nem a fiatalabbaknak juttatott 35 ezret, hanem csupán 20 ezer koronát kaptam. Ne vegyék készpénznek az igazgatóságon hallottakat, s ne vezessék félre az olvasókat sem – méltatlankodott. Egy 50 év körüli orvos sem érti, hogyan tájékoztathattak 40 ezer koronás bérről. Az ő fizetése, az ügyeletekkel együtt sosem haladta meg a 25 ezer koronát?!

Szakmai párbeszéd nélkül

Többen egy érdekes eseményre hívták fel a figyelmünket. Nemrég Fehér Miklós, a megyei közgyűlés alelnöke Komáromban tartott sajtótájékoztatót a kórház helyzetéről. Elmondása szerint a számok önmagukért beszélnek, megdicsérte az igazgatónőt azért, hogy rendezte az intézmény gazdasági ügyeit. Egyetértett azzal, hogy a kedélyek lecsillapodása miatt tényleg szükséges a szakmai párbeszéd. Mégsem tartotta fontosnak, hogy reagáljon azokra a kifogásokra, amelyekről a kórház dolgozói, a régió lakosai beszélnek. Bár már kezdik megszokni, nem tarják tisztességesnek, hogy az igazgatónő nem áll ki az alkalmazottak elé, nem tart munkaértekezletet, ahol felvázolná elképzeléseit. Borús jövőképet festenek.

Azt is meg kell említeni, hogy a komáromi egészségügyi intézet nemrég díjat kapott. Ez a díj nemcsak szakmai elismerést, hanem 150 ezer koronás támogatást is jelent: az összeget számítógépek vásárlására fordíthatja a kórház.