Jelenések és egy modern csoda

Sokáig az ősi templom falmaradványa és egy finom vizű forrás határolta a kegyhelyet. Az elmúlt rendszerben látszólag feledésbe merült a léte, de az elődök jól áthagyományozták, az utódok pedig jól megőrizték, sőt, amint lehetett, gyarapítani is kezdték, még ha oly sokat kellett várni is az újjáélesztésre.

Debrőd község, amelyhez a kegyhely tartozik, valaha a jászóvári premontrei prépostság ősi birtokának a része volt. A falun keresztül folyik a Debrőd-patak, amely a Szent László-forrásnál fakad. Vize meleg, télen sem fagy be. A kegyhelyhez kapcsolódó legenda szerint „Szent László, magyar király (...) a Jászóhoz tartozó Debrőd helység erdejében az ellenség által körülvétetvén, és serege víz hiányában szomjúság által veszélyeztetve lévén, lova patkójával ott egy forrást nyitott. A forrás máig is megvan, és Szent László-forrásnak nevezik, s egykor fenekén a patkó nyoma is látható volt...” A forrás mellett egy kápolna romjai fedezhetők fel. Ezt a 15. században az egyik jászóvári apát emeltette. A kegyhelyen valamikor több kápolnácska is állt. A múlt század első felében gyakran látogatott kegyhely volt, 1970-ig megmaradt a búcsújárás szokása is. A búcsúja június 27. körül van, Szent László ünnepéhez igazodik.

Különleges történéseket régóta emlegetnek a forrással kapcsolatban, az 1952-ben tapasztalt eseményeknek pedig ma is élő tanúi vannak. Több asszony Máriát dicsérni indult a debrődi szent forráshoz. Először egy készülő vihar és hatalmas felhőképződés közepette tűnt föl a láthatáron a kis Jézust ölében tartó Szűzanya, majd más alkalommal sok jelenlévő szeme láttára különös természeti jelenségek történtek. Az elbeszélők szerint az egész erdő aranysárga fényben úszott, a nap elvesztette vakító ragyogását, és a szent ostyához hasonló fehérségben tűnt föl. Az erdő északi részén irtózatos vörösség hömpölygött, körös-körül rózsák hullottak a határra. A rendkívüli események többször is megismétlődtek. Nyomukban megindult a búcsújárás. Zengett a zarándokok ajkán az áhítatos ének és az imádság. Nemsokára kápolnát építettek a hívek az ősi templom romjain belül, és megindult a zarándokok özöne.

A csodáknak annak ellenére ment híre, hogy a jelenésekről nem szívesen beszéltek az emberek. Az ötvenes évek nem kedveztek a vallási felbuzdulásnak. A kommunisták tettek is ellene kellőképpen. Előbb megpróbálták bemagyarázni, hogy a jelenések tulajdonképpen általuk odavetített képek voltak. Majd végső megoldást választottak: 1959-ben a kápolnácskát fölégették, sőt, gránáttal fel is robbantották, a képeket, szobrokat összetörték. Az események tartós nyomokat hagytak a lelkekben: ma is nehezen sikerült kikönyörögnöm az egyik szemtanúból az emlékeit. Vele és anyjával is megesett a jelenés. Először nyolcéves lehetett, amikor egy vérző szívet, Jézus Szívét látta pár pillanatra megjelenni az évszázados hársfa ágai között. Gyermek lévén annyira megijedt a látványtól, hogy évekig nem mert kimenni a forráshoz. Más alkalommal az édesanyja azt látta, hogy a hársfa virágba borul. Amikor ágat vitt volna róla haza és a templomba, már nem volt virágos az ág.

Jelenleg egyfajta modern csodának lehetünk szemtanúi a forrásnál. Debrőd volt polgármesterét, az azóta tragikus hirtelenséggel elhunyt Papp Annát megigézte a hely. Elhatározta, hogy visszaadja a kegyhely méltóságát. Tervét azonban már nem tudta megvalósítani, ezért az időközben polgármesterré választott lánya, Papp Adrianna lépett a nyomdokaiba. Neki sikerült a csoda megteremtése. Egy hatalmas fából ácsolt katedrálist állíttatott az évszázados hársfa köré, amely különlegességével vonzza az embereket. Reményei szerint talán a búcsújárás is ismét megelevenedik. A Szent László-motívumot pedig a faluba is bevitték. A Rovás művészeti csoport segítségével néhány hónapja Szabó Ottó festőművész vaskonstrukciókból készült térgrafikáját állította fel az egyik magaslatra, amely a szentté avatott királyt ábrázolja két angyal társaságában.

A kegyhelyen a fák egymásnak dörzsölődő ágai különös, csikorgó hangot adnak ki, a magaslati szél pedig régi legendákról és jelenésekről mesél. Aki hiszi, hogy ott valaha csodák történtek, még a legnagyobb melegben is lúdbőrzik. Márpedig sokak szerint a csodákhoz nem fér kétség. Tanúsítják ezt számosan, akik maguk is a részesei voltak.