Ismét megrövidítették a kórház alkalmazottait

Már csak egy pavilonban helyezik el a fekvőbetegeketSomogyi Tibor felvételeiIveta Čížovát kinevezésekor azt a feladatot kapta az egészségügyi minisztertől, hogy készítse elő a község kórházának privatizálását. Az egykor kórboncnok igazgatónő, aki előző munkahelyéről – egy gyógyszerforgalmazó cégtől – furcsa körülmények között távozott, székfoglaló beszédében elfogadható jövőképet festett a légi kórház alkalmazottainak. Két-három hónap elteltével azonban kiderült, mindez színjáték volt csupán, az ott dolgozók megtévesztését szolgálta. Ők csak akkor emelték fel szavukat főnökük furcsa praktikái ellen, amikor a kórház vezetése törvényellenesen megkurtított bért utalt a számlájukra – csak az orvosok kapták meg teljes havi fizetésüket. Az intézet szakszervezete tiltakozott ugyan a törvénysértés ellen, de az igazgatónő meg sem hallgatta kifogásaikat. Ezért Roman Kováč egészségügyi miniszternek írtak panaszlevelet. Amikor Iveta Čížová megtudta ezt, a szemükre vetette: a miniszter emiatt gondolkodik azon, aláírja-e az intézet profilváltási tervezetét, mely szerint Légen ezentúl 55 ágyas rehabilitációs osztályon kezelik a rászorulókat, illetve a másik 60 férőhelyes osztályon a hosszantartó ellátást igénylő betegeket gyógyítják. Közben a minisztérium pénzügyi ellenőrzést végzett az intézetben, s bebizonyosodott, hogy az alkalmazottak jogosan kifogásolták az anyagiak gazdaságtalan kezelését. A zárójelentésben ugyanis az áll: az igazgatónő megsértette a közbeszerzési törvényt, a költségvetési rendeleteket, a kereskedelmi törvényt, a könyvviteli előírásokat, sőt a társadalombiztosítási törvényeket is azzal, hogy az alapokba nem utalta át a kötelező befizetéseket. Ezért „példásan” megbüntették: három hónapra megvonták tőle a személyi pótlékot.

A légi kórház alkalmazottai azonban még lehangoltabbak, mint június végén voltak. Okkal. Marta Jančovičová a minisztérium főosztályvezetője ugyan írásban tudatta a szakszervezettel, hogy az Általános Egészségbiztosítóval megoldották az anyagiakat, és a dolgozók megkapják bérüket –, mégis újra megrövidítették őket. Fizetésüknek ezúttal csupán 37 százalékát kapták meg. Persze, nem mindenki, állítólag az igazgatónő hét hű embere megkapta a teljes összeget – mondják, ám egyetlen dolgozó sem hajlandó nevét adni a nyilatkozatához. – Ne haragudjon, nem akarjuk elveszíteni az állásunkat – magyarázzák a névtelenség okát.

– Azelőtt sem igen mertek beszélni, most, hogy az igazgatónő július 16-ai hatállyal leváltott, még jobban tartanak a megtorlástól – mondja Jozef Koloň, a rehabilitációs osztály volt főorvosa. – Én nem ragaszkodom a tisztségemhez, viszont jogtalanságokat nem nyelek le. Engem főorvosnak vettek fel, ez szerepel a munkaszerződésemben is. Ennek megváltoztatásához mindkét fél beleegyezése szükséges, ám az én véleményemet nem kérte ki senki. Ezt levélben tudattam Iveta Čížová igazgatónővel, aki persze nem reagált beadványomra – mondja a volt főorvos, majd mosolyogva hozzáteszi: ezzel akart bosszút állni azért, hogy a sajtón keresztül a nyilvánosság elé tárta az intézet gazdasági visszaéléseit. – Hát nem nevetséges? – kérdezi Jozef Koloň.

Dr. Világi Izabella röntgenológus nem mosolyog, amikor megfogalmazza a többiek véleményét is. – Nem az. Ugyanis az intézetben csak Koloňnak van szakvizsgája rehabilitációból. Az új főorvosnak, Juraj Palmaj ortopéd orvosnak sincs, aki június 1-től az intézet igazgatóhelyettese is. Ez az egyik jogtalanság. A másik pedig a bérkurtítás, amely valószínűleg nem érintette az igazgatónő embereit. Felháborító, hogy a családi pótlékhoz is hozzányúltak. Mert hozzácsapták a havi bérhez, s a végösszegből fizették a 37 százalékot. Van, aki 1800 koronát vitt haza, a négygyerekes anyának, akinél a családi pótlék körülbelül 2000 korona, 2400 koronából kell megélnie. Míg a múlt hónapban az orvosok megkapták teljes bérüket, most, az említett kivételektől eltekintve, mi is csak 37 százalékot kaptunk. S ismét az a hír járja, hogy nagy elbocsátásokat terveznek. Többen tudni vélik, hogy nem a nyugdíjasoktól vesz búcsút a vezetés (az igazgatónőn kívül többnyire nyugdíjas korúakból áll – a szerk. megj.), hanem a fiatalabbaktól. A csapásra fel sem készülhetünk, hiszen hivatalosan senki sem szólt.

A jogtalanul leváltott Jozef Koloň Úgy, mint június végén, a napokban is többször szerettünk volna beszélni az igazgatónővel, ám munkahelyén sohasem találtuk. Nem csoda, állítólag két hét múlva anyasági szabadságra megy, s addig teljesítenie kell küldetését: „leértékelni” a nagylégi kórházat olyannyira, hogy az új tulajdonos jutányos áron jusson hozzá. S ezért, „felsőbb helyekről” minimum köszönet jár a privatizálás előkészítésével megbízott Iveta Čížovának. Ma még titok, ki magánosítja a 30 hektáros parkot (kiváló akár egy őrzött milliomosnegyed kialakításához – mondják a jól értesültek), a több tízmillió koronás beruházással felújított kastélyt és a kétágyas komfortos szobákból álló két pavilont, bár akadnak, akik sejtik. Sőt, Juraj Palmaj újonnan kinevezett főorvos és igazgatóhelyettes tudja, ám hallgat. Korrektségre hivatkozva. Persze, bennünket prózaibb dolgok érdekelnek, mégpedig az: mindenki bérének csupán 37 százalékát kapta-e meg, vagy akadnak kivételek? Bevallja, néhányan több pénzt kaptak, de a fizetés száz százalékát senki sem. Az igazgatónő sem? – A gazdasági kérdések nem tartoznak hatáskörömbe, én a gyógyítási részlegért felelek – hangzik a válasz. –Nem is akartam vállalni az igazgatóhelyettesi tisztséget, hiszen csak álmatlan éjszakáim vannak a gondok miatt, de végül is segíteni szerettem volna a zavartalan üzemelés biztosításában, az ügyeletek, szemináriumok szervezésében. Munkaszerződésem ez év végéig szól, 65 éves vagyok, ha ma kellene innen elmennem, nem mennék tönkre. Az intézet legfőbb gondja nem az igazgatónő személye, képességei, vagy a havi 60 ezer koronáért bérelt személyautója. Az anyagi gondok abból erednek, hogy az egészségbiztosítók jelentősen korlátozzák a betegek számát és az új pénzügyi rendelet szerint fizetnek. Az év végéig a legnagyobb, az Általános Egészségbiztosító (VšZP) 280 beteg rehabilitálását rendelte meg, fejenként 9 480 koronát fizet az intézetnek, az úgynevezett elfekvőben 184 beteget kezelhetünk, egy személyért 26 250 koronát térít a biztosító. A többi biztosító megrendelése szóra sem érdemes, de tény: a bevétel nem elég a fizetésekre. A VšZP havonta 1 069 080 koronát utal a számlánkra, ám a fizetésekre 1,8 millió kellene, a rezsire (150 ezer a gyógyszer, 160 ezer a koszt, a többi a villany-, a víz -és a gázszámla stb.) viszont 500–600 ezer korona szükséges. Az igazgatónő ugyan kiharcolta, hogy a kisebb biztosítók emeljék az intézetben gyógyítható betegek számát, de a százezer koronán felüli többlet sem sokat segít rajtunk. Nincs mit tenni, a betegek számához kell igazítanunk az alkalmazottakét. Ez annyit jelent, hogy hamarosan elbocsátásokra kerül sor. Mert hiába hagyta jóvá az egészségügyi minisztérium a 75 ágyas rehabilitációs osztály működését, illetve a 60 férőhelyes „elfekvőt”, ha a biztosítók kevesebb beteg ellátását térítik. Részben azért van ez így, mert az előző vezetés nem foglalkozott megfelelően azzal, hogy elegendő beteg gyógyuljon a légi kórházban. Épp ma (július 24-én) tárgyal az igazgatónő a leépítés mértékéről. Harminc százalékosról beszéltünk – fejtette ki véleményét Palmaj. Nem kívánta kommentálni felettese döntését, amellyel leváltotta Koloň főorvost, szerinte kollégája nem volt hajlandó segíteni az áldatlan helyzet megoldásában. Nem készítette el azon dolgozók jegyzékét, akiktől meg lehetne válni.

– Ez igaz, de nem az én feladatom felmondani a kiválóan, mégis kevés pénzért dolgozó egészségügyi nővéreknek. A kórház vezetése ugyanúgy felel az áldatlan anyagi helyzetért, mint az alkalmazottak létszámáért. Aki viszont nem képes ellátni a teendőket, ismerje be, és távozzon tisztességgel. Igaz, hogy az előző vezetés tétlensége, illetve más érdekeltsége miatt két évvel ezelőtt csökkent a kórházunkban kezeltek száma, de Čížová feladata a kezdettől fogva éppen az lett volna, hogy visszaszerezze az intézet valamikori jó nevét. De hát odafönt mások az elképzelések. Mi nem a privatizációtól ódzkodunk, hanem a törvénytelenségektől. Mert azok folytatódnak – vélekedik Koloň. Beszél arról, hogy akiket az év elején elbocsátottak –ugyan részletfizetésben egyeztek meg az igazgatónővel – mind a mai napig nem kapták meg a törvényesen járó lelépőt. – Nem csoda, hogy a következő elbocsátási hullámba esők is ettől tartanak. Hiszen ha nincs pénz a teljes bérek kifizetésére, honnan lesz a lelépőkre? – magyarázza a félelmek további okát Világi Izabella röntgenológus.

A több tízmilliót érő kastély Jó lenne tudni, miért védi Iveta Čížová igazgatónőt az egészségügyi miniszter? Vajon mi késztette arra, hogy a szabálytalanságokért, törvénytelenségekért csupán személyi pótlékának háromhavi megvonásával „büntette”, holott tudnia kellett: nem lesz miből levonni a ki tudja hány ezer koronát, hiszen az igazgatónő két hét múlva anyasági szabadságra megy. Ma már az igazgatónő nem kocsikázik a havi 60 ezer koronát elnyelő bérautóban, a pénzügyi ellenőrzés zárójelentése kötelezte a szerződés azonnali felbontására. De milyen megható a minisztérium segítőkészsége, ugyanis „saját” személyautóját bocsátotta rendelkezésére! Nem csoda, hogy Jozef Koloň meghallgatásra jelentkezett a miniszterelnökhöz, ám ahogy az lenni szokott, a portán elakadt. Bár mindent úgy intézett, ahogy telefonon utasították – mert személyesen senki sem állt vele szóba– a mai napig nem értesítették, fogadja-e valaha Mikuláš Dzurinda vagy sem. – Pedig én csak egy „jó” hírt akartam vele közölni, a mi intézetünkből kiindulva elmondani: sikerült az egészségügy transzformációja. A „szükségtelen” intézet a piac törvényeihez igazodva, csődöt mond. Tudatni akartam a receptet is: egy alkalmas/alkalmatlan miniszter hasonlóan alkalmas/alkalmatlan vezetőt helyez az intézet élére. Versenypályázat nélkül, hiszen az állami hivatalnoknak mindent szabad. Az állami szervek pedig tétlenül szemlélik, ahogy az igazgatónő mindent latba vetve igyekszik ellehetetleníteni a kórházat, a kevés pénzt felelőtlenül kezeli, nem igyekszik jó szerződéseket kötni az egészségbiztosítókkal, ezért egyre kevesebb beteg érkezik a kórházba, s ennek következtében a biztosítók még kevesebb pénzt utalnak Légre. Nincs anyagi fedezet az üzemelésre, a bérekre... Bevégeztetett. Pedig valaha a kórház, két pavilon négy emeletén 250 embert kezelt. A betegek általában elégedetten és gyógyultan távoztak. A mai helyzet merőben más; holott nem azért szűntek meg osztályok, mert rossz volt az egészségügyi ellátás, nem is a biztosítóknak van felszámolási szándékuk, más érdekek bújnak meg kálváriánk mögött. Néhány mindenre hajlandó ügybuzgó és néhány semmire sem képes hivatalnok okozta „halálunkat”. El akartam mondani: nem értem, miként tűrheti tétlenül a jelenlegi kormány, hogy alárendelt szerve – a minisztérium – csupán személyi pótlék elvonásával bünteti a gazdasági visszaéléseket elkövető vezetőt, miközben az állami hivatalnokok ugyancsak tétlenül szemlélik a légi kórház 120 alkalmazottjának vergődését. Azzal hárítva el a közbeavatkozást: a rendezés a kórház vezetése és az egészségbiztosítók ügye, miközben a tárcavezető felel azért, kit ültet az igazgatói székbe. Teljes mellszélességgel támogatom az egészségügy reformját a szükségtelen ágyak, a létszám csökkentésével, ám erről a működő piac, a kereslet döntsön és ne egy állami hivatalnok vagy az általa megbízott főnökök. Noha örömmel tölt el, hogy reményeink szerint hamarosan EU-taggá válik Szlovákia, a nagylégi intézet 120 alkalmazottja arra a kérdésre, nekik mi a fontos, biztosan nem az Európai Uniót említené. Hanem azt, hogy a kórház vezetésének hibás döntései miatt nem kapják meg az elvégzett munkáért járó bérüket, nem tudják fizetni a havi számlákat, képtelenek biztosítani családjuk létszükségleteit.

Miközben valaki elégedetten dörzsöli a tenyerét – folytatjuk a bosszúból leváltott főorvos eszmefuttatását, s a kórház alkalmazottaival együtt kérdezzük: ki áll az intézet leértékelésének hátterében.