Iskola a határon – a szellemi végvár

Rimaszombat. Óhatatlanul Ottlik Géza kiváló regénye jut az ember eszébe a cím hallatán. A rimaszombati Tompa Mihály Református Gimnázium a szó szoros értelmében határkő. A nyelvhatárhoz közel, egyfajta gömöri szellemi végvárként létezik. Idén százéves az az épület, amely ma teret ad a működéshez, mely befogadó, tekintélyt sugárzó, pompás vonalaival egy város, egy régió számára rangot adó intézmény.

A gimnázium történetéről

1853. október 11-én kezdődött meg a tanítás a rimaszombati Egyesült Protestáns Gimnáziumban. Az intézmény a református és az evangélikus egyház közös akaratából jött létre, a Kishonti Evangélikus Esperesség osgyáni gimnáziumának és a rimaszombati református gimnáziumnak összevonásával. Az oktatás akkor abban az épületben indult meg, amely ma kissé méltatlan módon elhanyagolva, számtalan átépítést megélve ugyan, de mégis áll, alig nyíllövésnyire a városi művelődési házzal átellenben, a mai Bartók Béla utcában. Mikszáth Kálmán még ebben az épületben diákoskodott. Egykori tanáraira, Baksay Istvánra, Fábry Jánosra, Szeremley Károlyra igen nagy szeretettel emlékezik írásaiban. A boldog békeidők alatt virágzásnak indult Gömörben akkora igény volt az oktatás iránt, hogy szinte gombamód szaporodtak az iskolák. A századfordulón az akkor még szinte teljesen magyar rimaszombati evangélikus egyház és a református egyház elhatározta, új iskolaépületet építtet az egyesült protestáns gimnáziumnak. A ma is erre a célra szolgáló épület számára Munkácsi Süteő István adományozott telket a Ferenczy István utcában. A város akkori építésze, A. Tóth Béla pedig pompás terveket készített az épülethez. 290 ezer koronás költségvetésből alig másfél(!) év alatt építették meg a szecesszió jegyében fogant építészeti remeket. Az épület külső díszítését, amely szintén figyelemreméltóan gazdag és míves, Schulek Vilma tervezte. Háromszintes, U alakú épületkomplexumot alkottak, tágas, szellős, emberléptékű méretekkel, kellemes hangulatot árasztó külső és belső képpel. Amely ma is tele van élettel.

A mai viszonyokról

Amikor jó fél évtizeddel ezelőtt újraszervezte a rimaszombati reformátusság az oktatási intézményt, komoly és felelőséggel teli döntést hoztak. Iskolát alapítani nem túlságosan hálás feladat, működtetni sem könnyű. Az is az igazsághoz tartozik, hogy a visszaigénylés előtt az állami gimnázium vezetése nem fordított sok pénzt a korábban államosított épület rendben tartására. Amikor végre kiköltöztek, nem tudni, kinek a parancsára, de még a táblákat, a világító testeket is leszerelték, csak a csupasz falak maradtak, a szinte szándékos rongálásnak tűnő takarítás nyomai. Bezzeg, amikor államosították az iskolát, azt teljes berendezéssel, szertárastól, táblástól, mindenestől tették. Minősíthetetlen állapotokat és gondok halmazát hagyták maguk után.

Mára a Tompa Mihály Református Gimnáziumnak több mint 200 tanulója van, 17 főállású pedagógus és 8 óraadó tanár végzi itt oktató-nevelő munkáját. Idén már az első érettségiző osztály szalagavatójára készülnek, nagy esemény ez, hiszen egy folyamatosság, egy teremtő szándék kézzelfogható eredménye. Molnárné Pelle Beáta igazgató asszony kicsit izgul is. Mert a mostani érettségizők éppen a változó érettségi rendszerben végzik a gimnáziumot. A Tompa Mihály Református Gimnáziumban a hangsúly a nyelvoktatáson, az informatikán és a természettudományi tantárgyakon van. Jól működő diákönkormányzatuk van, szinte felsorolhatatlan, mennyi versenybe kapcsolódtak be a diákok, s menynyi kiváló eredményt értek el a megmérettetéseken. Kéthavonta ReGiNa címmel iskolaújság is megjelenik.

Az egykori tanári szobából egy szépen berendezett konferenciatermet sikerült kialakítani, módszertani előadások, iskolai rendezvények mellett közéleti eseményeknek is teret adva. Az iskolaépületben 2004 szeptemberétől a társtulajdonos evangélikus egyház alapiskolát nyitott, a kapcsolat korrekt a két intézmény vezetése között. A Tompa Mihály Református Gimnázium mellett kollégium is működik, az iskola konyhájának pedig messze földön jó híre van.

A jövőről

Az idén százéves épületen természetesen meglátszik az elmúlt idő nyoma. A nyílászárók teljes cseréjére volna szükség, fel kellene újítani a szociális helyiségeket, sok helyen már a padlóburkolat is megszenvedte a sok koptatást. Teljes műemlékvédelmi felújításra van szükség, s emellett minden vezeték cseréjére is. A becslések szerint mintegy 44 millió koronára lenne szükség, amit a református egyház pályázati úton próbál megszerezni. Újabb szaktantermek, laboratóriumok kialakítását is tervezik, mert fejlődni kell, mert versenyhelyzet van, s mert mint iskolának, amely a jövő nemzedékét neveli és oktatja, ezt meg is kell tennie. Remélhetőleg sikerül minden tervük, s az idén 100 éves, a város díszének számító, csodálatos szecessziós épület hamarosan megújulhat.