Iskola a határon

Ki sem látszanak a munkából az üvegházban dolgozók Maga a község mintegy 800 lelket számlál, szellemi potenciál terén azonban nagy valószínűséggel magasan az országos átlag fölött áll, hiszen a falu felnőtt lakosságának mintegy 5 százaléka egyetemet, vagy főiskolát végzett.

Az elmúlt században a falu közigazgatási területén az ismert Kosztics, Szarvai és Láng családok voltak a földbirtokosok. Minden itt gazdálkodó család és a rokonsága is szívesen építkezett Karván, így a község közigazgatási területén az elmúlt század elején nyolc kastélyt és kúriát találhatunk, amelyek közül ötöt az államosítás után hatalomra került rendszer bölcs irányítói leromboltattak. A Láng család kastélyát és kúriáját iskolává és diákszállóvá alakították át. Varga Péter, a mezőgazdasági szaktanintézet igazgatóhelyettese szerint az iskola 1953. szeptember 1-jén nyitotta meg kapuit, kovács- és bognármesterséget, növény- és állattenyésztést tanulhattak a gyerekek. Az intézmény az államosítás idején elkobzott nagybirtokokból kapott szántóterületeket, ahol a későbbiek folyamán szőlőt, gyümölcsöst telepített, a megmaradt szántókon pedig az állattenyésztés számára termelt gabona- és takarmánynövényeket. Jelenleg a szaktanintézetben záróvizsgával végződő hároméves szakoktatás folyik kertész, asztalos, virágkötő, berendező, szőlőtermesztő, mezőgazdász, mezőgazdasági gazdaasszony és állattenyésztő szakon, valamint érettségivel végződő kéttéves szakosító képzés kertészet, mezőgazdász és faipari technikus képesítéssel, természetesen akkor, ha van elég érdeklődő. Az igazgatóhelyettes úgy véli, hogy az ország röghözkötöttsége tükröződik vissza például abban is, hogy az iskola képes lenne agrárvállalkozó-falusi turizmus irányzattal szakembereket képezni, erről azonban szinte senki nem tud, így két évvel az uniós csatlakozás előtt alig mutatkozik igény erre a szakosodásra. Senki nem figyel oda arra, hogy például a vidéki Magyarország számottevő hányada már a turizmusból tartja el magát, addig a Komáromi járásban egy kézen megszámlálható az ilyen irányú vállalkozások száma.

A mezőgazdasági minisztérium által létrehozott iskola jelenleg a Nyitra megyei önkormányzathoz tartozik, és ugyanabban a cipőben jár, mint az oktatásügyhöz tartozó többi intézmény: alamizsnából tartja fenn magát. Vállalkozási lehetőségük lenne, de vállalkozói támogatást nem kapnak. Amit a diákok a gyakorlati képzés során kitermelnek, aprócska kiegészítése csupán az iskola szükségleteinek. Az iskolában jelenleg 240 nappali tagozatos és 42 távutas diák tanul, zömében a környező járásokból, de több tanulójuk van Gömörből és keletről is. A diákotthon, amely a 19. század utolsó éveiben épült és Láng Gusztáv egységesítette, egy nagyon szép arborétumnak is beillő parkban áll, amelyet két évvel ezelőtt felújítottak, s lakájossá tettek az ott lakók számára, a legolcsóbbak közé tartozik az országban. A 2003–2004-es iskolaévtől kezdve további két szakkal, festő és varrónő oktatással akarják bővíteni a választható tárgyakat.

A Karvai Mezőgazdasági Szaktanintézet mellett 1998. szeptember 1-jén kapott jogalanyiságot a Karvai Kertészeti Szakközépiskola gyümölcs- és zöldségtermesztés, virágkötészet, díszkertészet, virágkötészet- és berendezés szakokkal.

Sipos István, a szakközépiskola igazgatóhelyettese elmondta: a kertészeti ágazat szakjai már a nyolcvanas évek végén is működtek, s már akkor igény mutatkozott, érdemes lenne lépni annak érdekében, hogy egyes szakok középiskolai képesítést adjanak a végzősöknek. Maga a régió is kínálta a lehetőséget, hiszen köztudomású, hogy Dél-Szlovákiának ezen a részén több ezren foglalkoznak kertészkedéssel. A tervezet megvalósítása számos akadályba ütközött, sem az oktatási, sem a mezőgazdasági reszort nem ujjongott azért, hogy egy új magyar szakközépiskola jöjjön létre, de a hosszas utánajárás, kilincselés és az évek meggyőzték a hivatalnokokat, és áldásukat adták az iskola létesítésére, elsősorban azért, mert Karván mindig is adottak voltak a feltételek a gyakorlati oktatás megvalósítására. A szakközépiskolában jelenleg 71 tanuló jár, ami annyit jelent, hogy minden szakon tudtak osztályt nyitni, s ez reménykeltő a későbbiekre nézve is. Az alapítással a legfőbb gondot az okozta, hogy míg a szaktanintézet a mezőgazdasági minisztérium, addig a középiskola az oktatásügyi tárcához tartozott, két különböző pénzügyi támogatási módszerrel. Jelenleg mindkét intézmény a megyei önkormányzat fenntartásával és támogatásával működik, de a választások előtti ígéretek, ma már látható, hogy az MKP részéről is csak kampányszlogenek voltak. A beígért támogatások rendre elmaradoznak, s például az energiahordozók miatt felhalmozódott adósságokat a többi iskolával együtt görgetik maguk előtt, ameddig lehet. Ahhoz viszont, hogy az iskola önmaga is javakat termelhessen, nincsenek meg a feltételek, mivel a transzformáció és a restitúció kapcsán a korábbi iskolabirtokot visszavette a Szlovák Földalap, más területet pedig nem sikerült kiméretni helyette. Az igazgatóhelyettes szerint egy ötven hektáros szántóterületen a gyakorlati oktatás alatt a diákok annyit termelhetnének, ami jelentősen hozzájárulhatna az iskola fenntartáshoz, és ez hosszú távon az államnak is megérné, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ilyen szintű elméleti és gyakorlati oktatás magyar nyelven máshol nem működik. A szakközépiskolában végzett diákok jelentős része továbbtanul, legtöbbjük a nyitrai agrártudományi egyetemre jelentkezik, de amióta a Kecskeméti Kertészeti Főiskola kihelyezett tagozata megnyílt Komáromban, sokan itt folytatják a tanulmányaikat. Mivel a gyakorlat azt mutatja, hogy ezek a diákok nem csupán jelentkeznek, hanem felvételt is nyernek a főiskolákra, úgy tűnik, hogy a szakközépiskola tisztességesen felkészíti őket a továbbtanulásra.

Sokan tanulnak itt a környező járásokból is Somogyi Tibor felvételei Varga Péter szerint az ideálishoz közeli helyzetbe akkor kerülne az iskola, ha megszűnne a kettősség, és egy egységes irányítású oktatási intézményként működhetnének, amire szóbeli ígéretet kaptak. Amennyiben az ígéretek valóra válnak, akkor 2003. január 1-től mezőgazdasági és kertészeti szakközépiskolaként tevékenykedhetnénk, hiszen a gyakorlatban ez már ma is így van. A 21 tanár és 16 szakoktató eddig is tanított mindkét iskolában, megszűnnének azok a fölösleges adminisztratív huzavonák, hogy valaki az egyik iskolában heti óraszámainak harminc, a másikban hetven százalékát tanítja, holott ki sem megy az épületből. Az iskolákban tanító pedagógusok egy része ma is bejáró, elsősorban Komáromból és Párkányból, a másik része már letelepedett Karván.

Sipos István fontosnak tartja azt, hogy rövid idő alatt sikerült kiépíteniük a számítógépes rendszert, s rákapcsolódtak az Internetre is, ami nagyban elősegíti az informatikaoktatást. Emellett berendeztek egy előadótermet, amely mindennemű előadás megtartására alkalmas, berendezése a legmodernebb házimozi igényeket is kielégíti, amit elsősorban vendégelőadások, valamint a magyar nyelv és történelem oktatásánál használnak ki. Az iskola azáltal, hogy tagja a Lenon-Arnold projektnek, a pöstyéni kertészeti szakközépiskolával közösen a legjobb diákok cseregyakorlaton vesznek részt Hollandiában, ez a nyolchetes gyakorlat általában meghatározó élményt jelent a tanulóknak, hiszen Hollandia ezen a területen a világ-elsők között található. Fájó pontként említik a tankönyvellátás lehangoló helyzetét: olyan megalázó helyzetbe kerültek, hogy a törvénynek ellenszegülve Magyarországról behozott könyvekből oktatnak, ami a szlovák törvényhozás szellemi szintjének, a toleranciának és a sunyi diszkriminációnak a tükre.

Gere József, a gyakorlati oktatásért felelős igazgatóhelyettes szerint kellő odafigyeléssel sikerült összhangba hozni a gyakorlati és az elméleti oktatást, a kettő közmegelégedésre kiegészíti egymást. Amikor a tanulók a gyakorlati oktatást elkezdik, már rendelkeznek olyan elméleti tudásszinttel, ami a gyakorlati rész elsajátításához elégséges. A munkaügyi hivatallal közösen végzett felmérés alapján az itt végzett tanulók 65%-a az itt szerzett szakmában helyezkedett el, sőt a szakoktatói gárda fele is Karván szerzett szakmai ismereteket. Az igazgatóhelyettes sajnálatosnak tartja, hogy az állam elvette az iskolabirtokot, amelyen egy tisztességes kereskedelmi tevékenység mellett akár önellátásra is berendezkedhettek volna, a mostani körülmények között a kertészetük és szőlészetük csupán oktató-bemutató jellegűvé vált.

Furcsa módon és ismeretlen okokból a község polgármestere elzárkózott attól, hogy a községben műkö-dő iskoláról, s annak jelentőségéről szóljon. Ezt a jogát természetesen senki nem vitatja el tőle, ugyanakkor minden bizonnyal egészségtelen, ha egy országos jelentőségű intézmény és a falu között feszültség uralkodik. Azt a szellemi potenciált és energiát, ami a karvai iskolában található, könnyelműség nem kihasználni a falu javára.