Ipolyságon emléktáblát avattak Siposs Antalnak

Ipolyság. Zuhogó esőben avatták fel a múlt héten pénteken a helyi kultúra elkötelezettjei Siposs Antal zeneszerző, zongoraművész és pedagógus emléktábláját. Az alkotó Pfeiffer Antal néven született 1839-ban Ipolyságon. Liszt Ferenc őt választotta első magyarországi tanítványának. Budapesten magán-zeneakadémiát alapított. Jótékonysági koncertjei bevételét szülővárosa alapiskolájának fejlesztésére és a helyi Kálváriadombon kápolna építésére ajánlotta fel. Anyakönyvi kivonata máig nem került elő, így van, aki úgy emlékszik, a Piactérrel szemben élt a család, mégis bizonyítottabbnak tűnik, hogy a Kórház utca 14-es számú épülete a szülőház. A művész emléktábláját utóbbi helyszínen avatták fel.

A maroknyi érdeklődőt Pálinkás Tibor, a Honti Múzeum és a Simonyi Galéria vezetője üdvözölte. Danis Ferenc, a múzeum és galéria baráti körének elnöke ismertette a zenész életútját. Siposs utolsó éveit Révfülöpön töltötte nyaralójában, a Cinka Panna-lakban, s itt is halt meg. Az ünnepségen jelen volt Milovics István, Révfülöp polgármestere, aki Novák Elek református lelkésznek a művész ravatalánál 1923-ban mondott gyászbeszédét olvasta fel. Az ipolysági vegyes kar Béres Gábor vezényletével a Himnusszal és Kodály Zoltán kórusművével keretezte az ünnepséget. Díszvendégként jelen volt Mándli Gyula, Ipolyság Város Díjának birtokosa, a Váci Katona Lakos Könyvtár igazgatója, Torma István, a Váci Múzeumegyesület elnöke és Kotzó József helytörténész. A táblát Lendvay István, a városi hivatal vezetője és Danis Ferenc leplezte le, helyi szervezetek koszorúztak. Este a helyi művészeti alapiskola dísztermében koncerttel emlékeztek a zeneszerzőre. Műveit a magyaros jelleg, a népdalok motívumkincse, valamint a verbunk jellemzi. Ipolysági emlékhangok című albumából hangzott el három mű a zeneiskola növendékeinek előadásában. Az est második felében Siposs-kortársak zenéje csendült fel, többek között: Debussy, Chopin és Dvořák darabjai. Riedly József úgy gondolja, érdemes lenne még kutatni az életművet, hiszen olyan korban kellett alkotnia, amikor nem a művészet volt az elsődleges, s ideje lenne felfedezni ezt a vitathatatlanul tehetséges alkotót és közéleti személyiséget. Hiszen egy kortársa szerint „az a haza, amelynek ő mindenét odaadta, őneki csak alamizsnát juttatott”.