Időutazás a múzeumban

Gyerekkori emlékek, vegyes érzések jöttek elő bennem a Galántai Honismereti Múzeum aktuális kiállításának megnyitóján. A Séta a Galántai járásban című film megtekintése után még inkább kavarogtak bennem a rossz és jó érzések. A 45 perces film, amelyet a Csehszlovák Televízió készítette 1974-ben a Galántai Járási Bizottság felkérésére, a korabeli járást és annak központját, Galántát mutatja be a korszellemnek megfelelően. A film rövid történelmi visszatekintéssel kezdődik, bemutatva, hogy milyen előzmények kellettek ahhoz, hogy végre elérkezzen az örömteljes kor és megkezdődjön a szocializmus. Táncmulatságokon szórakozó felnőtteket, parkban önfeledten futkározó gyerekeket láthattunk a filmben, és természetesen szorgalmasan dolgozó, az ötödik ötéves terv túlteljesítésén fáradozó gyári és mezőgazdasági munkásokat, akiknek nagyszerű dolgokat köszönhetett a nép: fejlődő ipart, önellátást az élelmiszergyártásban és széles körű szolgáltatásokat. A felvételek egyebek mellett a galántai Járási Ipari Vállalat (Okresný priemyselný podnik) műhelyében, a TOS szerszámgépgyárban, a diószegi cukor- és konzervgyárban, a szeredi nikkel kohóban, a pezsgő- és édességgyárban, a vágsellyei Duslo vegyi üzemben, valamint Egységes Földműves Szövetkezetekben készültek. A nézők megtudhatták, hogy a modern nők az 1970-es években a galántai Slovodev gyárban készült, a legutolsó divatot követő ruhákban járhatnak, hogy a közúti forgalom növekedése miatt az úthálózat építésére van szükség, hogy az autóbusz-közlekedésnek hála a járás minden települése kényelmesen megközelíthető, hogy óriási mértékben fejlődik a lakásépítés, hogy a járásban felépült 30 iskola, így csökken a két műszakos tanítás, hogy mindenki számára elérhető az ingyenes orvosi kezelés. Holló Sándor mérnök elvtárstól azt is megtudtuk, hogy a földeken folyamatosan növekszik a hektárhozam a Duslo gyárban előállított műtrágya használatával, így azt is be lehet tervezni, mekkora termés várható 1990-re. Az elvtársak a szocialista kultúra fejlesztésén is sokat fáradoztak, versenyeket szerveztek amatőr zenekaroknak, énekkaroknak és más csoportoknak. A jól elvégzett munka után a munkások az aratási ünnepségeken dicsedkedhettek el az elért eredményekkel, és a május elsejei felvonulás sem maradhatott ki a filmből. A vidám hangulatot árasztó, rezesbanda által előadott aláfestő zene a film minősége miatt időnként hamiskásan szólt és a gyermekkorban átélt május elsejéket juttatta eszembe, amikor mindenki úgy tett, mintha nagyon vidám lenne, de alig várta, hogy vége legyen a manifesztálásnak, megehesse az utánozhatatlan pecsenyét és hazamehessen elültetni a dinnyét, lebetonozni a járdát vagy folytatni a házépítést. A film hatására érzett nosztalgikus hangulatot a tárlat megtekintése is megerősítette. Az 1970-es évektől az ezredfordulóig használatos tárgyak láttán a nagyszülőknél töltött nyaralások, családi összejövetelek és gyerekkorom mindennapi emlékei jöttek elő. A látogatók is hasonló emlékekről számoltak be, viszontláthattuk a régi játékainkat, a szalagos és kazettás magnókat, konyhai és háztartási segédeszközöket, folyóiratokat és olyan ruhákat, amilyenek szinte mindenkinek voltak. 

Aki szeretné felidézni az elmúlt 50 évet, az látogasson el a Galántai Honismereti Múzeumba május 11-ig az intézmény nyitvatartási idejében.