Időben kezdeni a felvilágosítást

A szervezők budapesti barátaikat, az ugyancsak drogfüggőket kezelő Emberbarát Alapítvány munkatársait, valamint a Mindenki Templomának Kórusát is meghívták, akik közel egyórás, vallásos tematikájú zenés-verses koncertet adtak a diákoknak. Bereczki Sándor, az Emberbarát Alapítvány elnöke interaktív előadásában egyebek között arról beszélt, hogy sokszor elég egy rossz gondolat, egy hangulati hullámvölgy, amelynek elűzésére a fiatalok az italhoz vagy a fűhöz nyúlnak. A rosszul megválasztott baráti társaság is könnyen vezethet a drogozáshoz. Erre konkrét példákat is felhozott a jelen lévő kórustagok közül, akik elmesélték saját tapasztalataikat.

A hit segítette ki őket a bajból

A 19 éves, jelenleg már egyetemista Ádám az általános iskola utolsó éveiben került rossz társaságba. „Először csak ittunk, cigiztünk, buliztunk, és úgy éreztem, az osztálytársaim felnéznek rám, mert egy nálam idősebbekből álló banda tagja vagyok. Ez imponáló érzés volt. Ám a többiek fokozatosan kezdték kipróbálni a drogokat is, ami nekem már nem tetszett – mesélte. – Én kábítószert ugyan nem fogyasztottam, de amikor egy rendőri ellenőrzés során a barátaimnál néhány adagot megtaláltak, azt vallották, tőlem vásárolták. Másfél napot töltöttem a fogdában, ami megrázó és egyben meghatározó élmény volt számomra. Egyrészt rájöttem, hogy milyen »barátok« vettek körül. Igaztalanul megvádoltak, csak hogy magukat mentsék. A zárkában azonban más is történt velem: úgy éreztem, megszólított egy belső hang és Isten követésére buzdított. A Mindenki Templomának Kórusát korábban már hallottam énekelni, ezután a keserű élmény után felkerestem őket, és közéjük álltam.” A 18 éves Ákos nyíltan bevallotta: ő bizony 16 éves korában kipróbálta a füvet, és a várt hatás sem maradt el: vicces volt a világ, könnyűnek érezte magát. Ha barátaival volt, egyre gyakrabban előkerült a füves cigi, nyárra pedig nagy bulikat terveztek, ahol a drogok játszották volna a főszerepet. „Édesanyám, aki nem tudott róla, hogy füvezek, csak azzal a feltétellel engedett el barátaimmal bulizni, ha előtte elmegyek a Sanyi bácsiék szervezte balatonaligai keresztény táborba is – mondta Ákos. – Ott fogott meg a többiek tisztasága, nyíltsága, őszinte hite, amely szinte az arcukra volt írva. Rádöbbentem, hogy rossz úton járok. Természetesen a drogos bulira már nem mentem el.”

Új otthonra talált a Remény

Az alkohol- és drogfüggők terápiás kezelésével foglalkozó Remény nonprofit szervezet vezetői szerint fontos, hogy már kisiskolás korban megismerkedjenek a gyerekek az alkohol- és drogfogyasztás veszélyeivel. „Mint ahogyan Bereczki Sándortól is hallhattuk, a drogosok közül nem egy már 11–12 éves korában kipróbálja a szerek valamelyikét, tehát nem lehet elég korán kezdeni a megelőző felvilágosítást – mutatott rá Szőcs Kálmán. – És bár intézményünk teljes mértékben szakmai alapokon működik, nagy hangsúlyt fektetünk a keresztény értékek továbbadására is. Éppen ezért az általunk szervezett prevenciós előadásokat már hatodik éve pünkösdhétfőre időzítjük. Természetesen szívesen tartunk máskor is előadásokat alapiskolákban, középiskolákban, ha ilyen kéréssel keresnek fel bennünket.”

A Remény tavaly júliusban költözött Nagykeszire, miután korábbi székhelyén, Bátorkeszin nem újították meg számukra az épületek bérletét. „Amikor új otthont kerestünk, sok községet végigjártunk, de a legtöbb helyen elutasító magatartással találkoztunk – tudtuk meg Szőcs Gizellától. – Pedig elmondhatom, hogy az elmúlt több mint 10 évben Bátorkeszin sem volt semmi konfliktus a lakosok és betegeink között. Végül Nagykeszin leltünk új otthonra, az egykori állami gazdaság telephelyét béreljük, illetve vásároljuk meg fokozatosan. A mintegy háromhektárnyi területen komplex reszocializációs központot szeretnénk kialakítani, amelybe egy félutas otthon felépítése is beletartozik. A munka-, szociális és családügyi hivatal pályázatának köszönhetően 5 védett munkahelyet tudtunk létesíteni egy éves időtartamra, így gondozottainknak, akik maguk is kiveszik részüket az építkezésből, némi fizetést is tudunk adni.” Szőcs Gizella kérdésünkre elmondta, hogy gondozottjaik több mint 50 százaléka az egy-két évig tartó terápiát követően visszatalál a normális életbe, családot alapít, munkát talál. Ezt mindenképpen sikerként lehet elkönyvelni, hiszen nemzetközi szinten is 40 százalék feletti eredményesség már jónak számít.

Segíteni kell a segítőket!

Csóka Lajos, Nagykeszi polgármestere szerint a helyi képviselő-testületben senki sem ellenezte, hogy a községben telepedjen le a rehabilitációs intézet. Talán amiatt is volt ilyen egyöntetű a döntés, mivel a Keszi nevű falvak találkozóján, Bátorkeszin több ízben meglátogatták a Remény központot is, és megismerkedhettek az ott folyó munkával. Más falvak idegenkedése ezért talán az ismeretlentől való félelemből ered. „Bármelyikünk családjában előfordulhat, hogy valaki szenvedélybeteggé válik, sajnos korunk egyik jellegzetes betegségéről van szó. Éppen ezért segíteni kell azoknak az embereknek munkáját, akik vállalják e betegek terápiás kezelését és visszavezetését a társadalomba” – mondta a polgármester.