Hosszú idő után újra munkába állítják a szátvát?

A meghívó vásárlással egybekötött kézimunka-kiállításra szólt, ami azonban a medveshidegkúti kultúrházban fogadott, merőben eltért attól, amit az ilyen jellegű rendezvényeken megszokhattunk. A látottak a magamfajta nem „műértőt” is lenyűgözték. Az asztalokon több száz vászonholmi: lepedők, abroszok, falvédők, kosárkendők és a vendégek nagy-nagy örömére több tekercs „gurigavászon”. A nézelődők többsége pedig magyarországi orvos, mérnök, kétkezi munkás, nyugdíjas – valamennyien iparművészek.

– Művészeti csoportunk mind a negyvennyolc tagja a népi iparművészet mestere – tájékoztatott Varga Jolán, a budapesti Hagyományok Háza etnográfusa, a csoport vezetője. Az ilyen szakmai jellegű kirándulásokon ötleteket gyűjtenek, jártak már Kárpátalján, a Vajdaságban, idén Méry Margit néprajzkutató segítségével Szlovákiában. Útjukat Komáromban kezdték, majd megtekintették a textilanyagban gazdag turócszentmártoni múzeumot, végül Medvesalja következett. – Az érdekes motívumokat lefényképezzük, otthon kinagyítjuk és felhasználjuk – magyarázta. A csoport Magyarország egész területéről verbuválódott, s nagy örömükre szolgált, hogy itt még „gurigavásznat” is vásárolhattak. Odaát tekercsben tárolt sima vászon régóta nem kapható.

– Nagy várakozással tekintettünk az út elé, de mindent felülmúlt, amit itt tapasztaltunk. Ez egy kis tündérkert, ahol az emberek vendégszeretőek, még tudnak énekelni, mesélni, ízesen beszélnek. Ha sikerül, a jövő nyáron gyerekekkel térünk vissza, ideális lenne itt egy gyermektábor. A falu tájmúzeumát pedig jó szívvel ajánlom mindenkinek i – mondta Varga Jolán.

A kiállítás szervezője Mede István, a község polgármestere.

– Régi ismerősünk, Méry Margit kért meg a tárlat megrendezésére, mivel tudta, nálunk még bőven található vászon. Tíz éve még készítettek is vászonterítőket, de a fiatalok már nem foglalkoznak ilyesmivel. De életre szeretnénk kelteni ezt a mesterséget, az induláshoz megpróbálunk pályázat útján pénzt szerezni, magyarországi vendégeink pedig megígérték, segítenek a motívumok kiválasztásában és a munkák értékesítésében. Nem akarunk tömeget verbuválni, csak azoknak kínálunk munkalehetőséget, akik valóban szeretnének a majdnem elfelejtett mesterséggel foglalkozni – magyarázta.

A tájházban a vendégek biztatására Margit néni, a tájház vezetője, leült a szövőszékhez, taposta a ponnozst, keze pedig olyan ügyesen dobálta a vetélőt a borda és a vászon között, hogy a fiatal medvesaljai lánykák közül egy nyomban meg is jegyezte, bizony ezt a szakmát nem nehéz megtanulni. Másképpen vélekedett azonban, amikor Margit néni átadta a szátvát (Medvesalján így nevezik a szövőszéket), mert a vetélő a sokadik próbálkozásra is elakadt a vászon közepén.

– Legalább harminc éve járok ide, ismerem a település hagyományait és tudom azt is, hogy a polgármester a legmesszebbmenőkig támogatja a kultúrát –mondta Méry Margit. Hozzátette, mehettek volna a magyarországi vendégekkel bármelyik környékbeli faluba, mindenhol hasonlóan gazdag anyagot találni. Bakay Erzsébet textiltervező iparművész, egyetemi tanár, aki a budapesti Iparművészeti Főiskolán szövést tanít, elragadtatással nézte a szőtteseket, és megsúgta, új motívumokat fedezett fel. Olyanokat, amelyeket Magyarországon még sehol nem használtak. Az új elemeket igyekszik beépíteni a magyarországi szövőkultúrába, másrészt szeretné továbbfejleszteni.

Medvesalja kultúrája a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszékének munkatársai szerint a magyar nyelvterület legarchaikusabb vidékei közé tartozik. Valamikor a falubeli nagylányok a kenderföldön dolgoztak, az októberi kukoricafosztás után pedig tavaszig csoportosan varrtak. Ha a polgármester tervei valóra válnak és sikerül pénzt szerezni a régi mesterség felélesztésére, csak a medveshidegkúti lányokon múlik majd, hogy egyedül vagy csoportba verődve varrják-e a szebbnél szebb vászonterítőket.