Hogy dolgozhasson, „kitelepülni” kényszerül

„Párkányi születésű vagyok, a Mezőgazdasági Műszaki Technikumot Szepsiben végeztem, majd 1977-től a Párkányi Állami Gazdaságban dolgoztam, egészen 1982-ig. Akkor, középkáderként nem léptem be a pártba, emiatt egyre több vitám, súrlódásom lett a kollégákkal, végül elbocsátottak” – kezdi történetét a háromgyermekes családapa. Csehországba ment, ahol a rendszerváltásig egy, a hőerőművek kazánjainak építésével foglalkozó cégnél dolgozott. Hazavágyott, hiszen Párkányban egykor irodalmi színpadot rendezett. Fél évig az Érsekújvári Járási Hivatal kiadásában megjelenő Heti Hírlap szerkesztője volt, majd megszüntették az újságot. „Ekkor kezdődött a kálváriám. Apósomékkal üzletet nyitottunk, amire minden megtakarított pénzünk ráment. Bezártuk a boltot. Több mint száz munkahelyre adtam be a jelentkezésemet. Amikor elolvasták az életrajzomat, és meglátták a koromra vonatkozó adatokat, máris más hangnemben beszéltek velem. Kilenc hónapig kaptam segélyt, de szociális támogatásra nem voltam jogosult, mivel a feleségemnek vállalkozói engedélye van” – ecseteli Sóky Árpád. Akkoriban a 24 éves lánya is munkanélküli volt, és valahogy el kellett tartani a két kisebb (nyolc- és tízesztendős) iskolás lányt. Ismét kiutazott, egy ideig a régi cseh cégnél, majd Mladá Boleslavban, a Škoda-gyárban dolgozott. Egy reggel aztán – létszámleépítés miatt – többedmagával az utcára került. Csehországban maradt, feketén dolgozott egy kertészetben, a téli hónapokra azonban nem volt állása. Idehaza nem kapott segélyt, mivel nem tudta bizonyítani, hogy odaát fizette a betegbiztosítást.

Szerencsére, az említett kertészetbe idén márciustól szerződéssel visszaveszik. „A családtól távol leszek ugyan, viszont a lányaim nem mondhatják rám, hogy nem biztosítom számukra a tanuláshoz és a megélhetéshez valót. Becsülettel dolgozhatok újra, mint ahogy a feleségem is teszi – és tette helyettem is a válságos időben. Csak az bánt nagyon, hogy akaratom ellenére „kitelepítenek” az országból. Az én koromban az ember már nem vágyik külföldi munkára meg arra, hogy távol legyen a családjától! Idehaza, bár tagadják, a korombeli férfi nem versenyképes a munkaerőpiacon” – mondja csalódottsággal a hangjában az érsekújvári középkorú férfi.