„Hiába van tudás, ha nem jó a lapjárás!”

A „küzdőtéren” huszonkét asztalnál szigorú szabályok szerint zajlott a verseny, melybe a Bodrogközből és az Ung-vidékről hatvanhatan neveztek be, de Szinnáról, Nagymihályból, Kassáról és Varannóról is érkeztek kártyások. Mint megtudtuk, az ún. svájci rendszer szerinti, ötfordulós versenyben egy-egy kör után mindig a legjobbakat ültették egy asztalhoz. A torna végén a bonyolult pontrendszer állása alapján abszolút győztest hirdettek. A csicseri bajnokság fődíja egy színes televízió volt, a második helyezett porszívót vihetett haza, a további helyezettek kristály hamutartóval, piperecsomaggal, dísznövénnyel vagy élelmiszercsomagokkal lettek gazdagabbak. A versenyzők ötvenfilléres alapon játszottak, egy-egy forduló elején asztalonként összesen 300 koronával kellett rendelkezniük a játékosoknak. Ha valaki menet közben, idő előtt „kipontozódott” – azaz elvesztette az összes pénzét – annak a forduló után, ha folytatni szerette volna a játékot, újra a pénztárcájába kellett nyúlnia.

Hornyák József, a rendezvény egyik főszervezője elmondta, ez viszonylag ritkán történik meg. Egy tapasztalt versenyző ekkora hibát csak elvétve követ el. Beszélgetőpartnerem, a homonnai kártyaklub tagja, igazi szaktekintély, hisz az országban jelenleg bejegyzett 1435 versenyző közül a ranglista 17. helyét foglalja el. Tőle tudtuk meg, Szlovákiában a máriás szerelmeseinek évek óta országos szövetsége, saját honlapja és hivatalos versenynaptára is van. Évente tíz különböző helyszínen rendeznek olyan tornát, amelynek eredményei beszámítanak az országos bajnokság pontversenyébe. A versenyek szigorú szabályok szerint zajlanak, a győztesek a dicsőségen kívül értékes tárgyi nyereményeket is szerezhetnek. Hornyák úr rendszeresen részt vesz minden nagyobb versenyen, pedig ahogy állítja, ez nem olcsó mulatság. Egy-egy tornán a részvétel közel 2000 koronába kerül, bár a tárgynyeremények valamelyest ellensúlyozhatják a kiadásokat. Ő már nyert két porszívót és egy mikrohullámú sütőt is, de a mezőlaborci torna győztese például egy személygépkocsit vihetett haza. Hornyák urat a családja is támogatja, a felesége, Klára aszszony szurkolóként rendszeresen elkíséri őt a tornákra. Mint mondja, nem szemmel tartani akarja a férjét játék közben, inkább segíteni szereté. „Most is egész éjszaka készítettem a szendvicseket és a töltött káposztát, csak hogy a férfiak kedvében járjak. Az asszonyokkal együtt mi is szívesen részt veszünk a versenyeken, így nekünk is van egy kis szórakozásunk.” A hatesztendős lányunoka, Tiffany sem hiányozhatott a csicseri kártyacsatáról. Míg mi felnőttek beszélgettünk, a kislány egy barátnőjével csendesen kártyázott az asztal végén. A vér, ugye, nem válik vízzé... A csicseri torna lebonyolítási rendje kicsit különbözött az országos versenyekétől, hisz itt a feleségeket is beengedték a küzdőtérre. A máriás szabályai szerint a versenyzők nem dohányozhattak, és nem használhatták mobiltelefonjaikat, ellenben a sör fogyasztása engedélyezett volt. A játékosok a szünetben „keményebb” serkentőszerekkel is élhettek volna, ám ahogy azt a büféasztalnál kiszolgáló feleségektől megtudtuk, pangott az üzlet. A férfiak ugyanis kevés alkoholt fogyasztottak a verseny ideje alatt, a győzni akarás diadalmaskodott a röviditalok fölött. Hornyák József szerint a tiszta fej elengedhetetlen a kártyacsaták alatt, hisz „a sikerhez 80 százalékban tudásra van szükség, csak 20 százalékban szerencsére”. Ezt az elméletet a verseny legidősebb résztvevője, a 73 éves Tóbiás István bácsi tagadta. Az öregúr hatvan éve kártyázik, és állítja, „hiába van a tudás, ha nincs szerencse, ha nem jó a lapjárás, nincs mit tenni.” Három forduló után az ebédszünet következett. A versenyzőket húsleves és töltött káposzta várta. A menüt a feleségek szolgálták fel, szemlátomást egyiküknek sem volt ellenére ez a szerepkör. A büféasztalnál szolgálatot teljesítő egyik fiatalasszony hosszasan nézte férje arcát, majd megjegyezte: „Nem megy az uramnak a játék, igen komolynak látszik.” Való igaz, heherésző, anekdotázó kártyázót egyet sem láttunk. Mindenki halál komoly arccal verte a blattot, a szünetekben pedig aggodalmas tekintettel figyelték a számítógéppel készített részeredmények listáját. Ha valaki egy-egy cigire ki is ment a szünetben, az előtérben csakis kártyával kapcsolatos párbeszédeket hallhattunk. Délután a verseny a végéhez közeledett. Az utolsó fordulóban már csak a ponteredmények számítottak, a pénznyeremény nem. A máriásversenyek szabályait ugyanis úgy állították össze, hogy a milliomos vállalkozó és a munkanélküli sportbarát is egyenlő eséllyel küzdhessen. A tétek felső határát megszabják, így a győzelemhez nincs szükség milliókra. A varannói torna győztese például mindössze 146 koronával lett gazdagabb. A kiadásokat itt a szállás- és az útiköltségek, valamint az étkezés jelentik. Attól, hogy valakinek sok pénze van, még nem lesz máriásbajnok. A végeredményt a pontok döntik el.

Csicserben a győzelmet a homonnai Mikuláš Škovran szerezte meg, Hornyák József második lett, míg a harmadik helyen a nagymihályi Vladimír Berdák végzett. A rendezvény szakmai színvonaláról árulkodik, hogy az országos bajnokságban vezető és a már több bajnoki címet elnyerő Štefan Kovaľ csak a negyedik lett.