Helységnevek – Szolnocska

A Tice és a Latorca között fekvő kisközség nevét eddigi ismereteink szerint a 14. század elején említették először okiratokban. A pápai tizedszedők jegyzékében szerepel – 1332 és 1337 között – többféle leírt névváltozatban, ami egyértelműen az idegen anyanyelvű adószedőknek róható fel: Sonuk, Sonog, Zolnik. A Diplomáciai Levéltárban 1369-ben Zonuk néven szerepel. Nem egészen száz évvel később, az egri püspökség dézsmajegyzékében Zolnak formában van feltüntetve, de alig néhány évtizeddel később (1585) ugyanitt már a maihoz közelebb álló Zolnoczka megnevezést találjuk. A község jelenleg is használatos magyar nevét – Szolnocska – az okiratokban, térképeken és később a helységnévtárakban a 18. század második felétől használják, de néha felbukkan a mesterkélt Szólnocska névalak is. Az első Csehszlovák Köztársaság megalakulása után néhány évig változatlanul hagyták a község nevét. A szlávosítás 1927-ben történt, amikor megkapta a ma is érvényes hivatalos szlovák nevét: Solnička.

Szolnocska nevének eredete szláv gyökerekre utal. Mivel a Tice partján fekszik, elképzelhető, hogy a középkorban, amikor az utóbbi még folyó volt, valamilyen sóvám vagy sólerakat működhetett a mai község területén, de az is lehetséges, hogy a név eredetét máshol kell kutatni.