Hazatértünk?

Már csak azért is, mert ez a szegény emlékmű már így is sok viszontagságon átesett. Lassan az idő is kikezdi, de pillanatnyilag még jónak mondható állapotban található egy gömöri falu közepén. Ám ha esetleg ismét túlbuzgó emlékmű-reparálók nyúlnak hozzá, nem biztos, hogy tovább bírja a viszontagságokat. Még mielőtt a konkrét emlékműről szólnék, egy kis visszatekintés a közelmúltba.

A Szlovák Nemzeti Párt feje idén januárban kampányszerű kettőskereszt-állításra szólította fel nemzeti érzelmű honfitársainkat szerte az országban, de különös hangsúllyal a déli részekre, gondolván, ez majd megerősíti a hazafiságtudatot. Magukat mindenek fölött hazafiként tituláló emberekből ismer néhányat szinte mindenki. Ezen az oldalon, meg azon is. A nemzeti melldöngetés bevonult a politikai eszköztárba, a retorika is elszabadult. Egyesek az igazság letéteményeseként, egyedüli szakértőként, kizárólagos birtokosként beszélnek bizonyos szimbólumokról, amelyekről valószínűleg igen keveset tudnak. Ilyen például a kettős kereszt, amelyből a lehető legtöbbet óhajtja kigazdálkodni a Szlovák Nemzeti Párt első embere. Az szlovák állam hivatalos jelképe, a lobogó három egyenlő, vízszintes sávból áll – fehér, kék és piros színűből. A lobogó bal oldalán mindhárom sávba benyúlva látható a hármas halmon a kettős kereszt. A kettős keresztet Bizáncban patriarkális keresztként tartották számon, egyes magyarázatok szerint a felső kereszt Krisztus halálát, az alsó pedig feltámadását jelenti. A bizánci császárok a maguk ízlésére formálva a szimbólum magyarázatát a kettős kereszt felső keresztjét világi hatalmukra való utalásként, az alsót pedig egyházi elsőségük jelképeként magyarázták. ĺgy vált fokozatosan a kettős kereszt vallási jelképből világivá. A magyar címertan a korai Magyar Királyság jelképeként is számon tartja, ez Szent István pénzein ugyan még nem, de alig valamivel több mint százötven évvel István halála Kun László dénárjain már meg is jelent. A címereken, pecséteken pedig már korábban is megtalálható volt, a Képes Krónikában pajzs mintájaként látható. Nem idegen tehát a kettős kereszt sem a szlovákok, sem a magyarok számára, valójában csak a hármas halom színezésében van eltérés. Míg a magyar felhasználás piros-fehér-zöld színeket alkalmaz, a szlovák a piros-fehér-kéket.

A színezés nemzetenkénti különbözőségével el is érkeztünk a gömöri kistelepülés közepén álló kereszthez. Ez az építmény ma a szlovák színekben pompázik, de nem volt ez mindig így. Az emlékmű születésének időpontjáról árulkodik egy rejtett üzenet. A piros festék mögött, ha halványan is, de egyértelműen kirajzolódik egy felirat: „Hazatértünk”. Látható még két dátum is, tisztán azonban csupán az 1938-as vehető ki. Tehát valószínűleg abban az évben készült. A gömöri emberek az idők változásával nem bontották le a keresztet, hanem a béke szent jegyében inkább egyszerűen átfestették. Nagyon bölcsen tették, mert így megmentették az emlékművet a szobordöntögetőktől, a múlt emlékét eltörölni akaróktól. Most éppen a jelenlegi színei védik.

Ha pedig a már említett párt lázas hazafiságában az európai unió peremén, a schengeni határok megnyitása után keresztállítási rohammal próbál meg nyomást gyakorolni, arra kellene figyelmeztetni őket, hogy a jelképeket nem érdemes és nem is szabad a pillanatnyi politikai hatalom szolgálatába állítani és átalakítani. Azok üzenetével tisztában van minden józan szlovák és minden jóérzésű magyar ember. Miképp azzal is, hogy délre inkább utat kellene építeni, befektetőt hozni, támogatni a nehéz szociális helyzetben lévő gyerekek oktatását, könyvet venni a falusi könyvtárakba, videót az iskolába, számítógépet a szabadidős klubba. Mert annak kézzelfogható haszna lesz. Hazatértünk?