Hátborzongató és léleksimogató életmesék felnőtteknek

Meghitt illatú konyhák asztalánál, takaros verandákon, vén diófák árnyékában nyíltak meg Ottónak az adatközlők. Hátborzongató történeteket, kísértethistóriákat, gyógyító pásztoremberek emlékét, halál-közeli élmények sorát tárja az olvasók elé a Beszédes Múlt Könyvek soron következő művében, amely A madarakat figyeljétek! címmel, ezekben a napokban jelent meg.

Érezhető volt a gyűjtés során az a borzongás, ami az olvasóban támad, miután belelapoz a könyvbe? Az ajánlóban az áll, hogy a különös családi történetek rövidek, érdekesek, de nem éjszakai olvasmánynak valók.

Zömében idős emberekkel beszélgettem, és nagyrészt az otthonaikban, de volt, akivel egy terebélyes diófa alatt, vagy éppenséggel a Sajó partján. Ahogy hallgattam a régi történeteket, megismertem a korabeli életviszonyokat, a szokásokat, a babonákat. Valamennyien szívből, csodálatosan, teljes átéléssel és valósághűen szőtték az életmeséiket. Elhittem minden szavukat. Velük borzongtam a tornácos házak konyháiban és velük nevettem a történetekbe csempészett élces, időnként fanyar humorukon.

A bevezetőben kitérsz arra, hogy voltak némi fenntartásaid azzal kapcsolatban, mit is adhatnak a mai embernek ezek a történetek. Mégis mi késztetett arra, hogy ne engedd feledésbe merülni őket? Szívesen mesélnek ezekről, vagy a történetmesélőkben is van némi szégyenérzet?

A misztikum, a rejtélyek, a megmagyarázhatatlan történések mindig izgatták az emberek fantáziáját, adatgyűjtés közben mégis azt tapasztaltam, hogy nem szívesen beszélnek róla. Gyűjteni is nehezebb, mint az élet írta egyéb történeteket. A halál-közeli élmény túlélőinek többsége például nem is volt hajlandó megosztani velem a történetét. Akik elmesélték, azok is csak négyszemközt, és kérték nevük elhallgatását, mivel attól tartottak, tartanak a mai napig, hogy megmosolyogják őket. A gyógyító pásztorokról, a halott-látókról, boszorkányos furcsaságokról szóló történeteknél kicsit más a helyzet. Ezeket népesebb hallgatóság előtt is megosztották az adatközlőim, sőt néhányan a nevüket is adták a történetekhez. Hogy miért érdeklődöm a misztikum iránt? Engem minden érdekel, ami a múltunkból fakad. Gyűjtöm a történelmi mondákat, a régi szokásokat, a visszaemlékezéseket, feldolgozom és könyveimben kiadom a szüleink, nagyszüleink által hátrahagyott naplókat. Gyűjtöm a misztikus mondákat is, hiszen csak ezek ismeretével alkothatunk teljes képet a múltunkról.

Melyik volt számodra a legmegkapóbb, leghátborzongatóbb történet?

Amikor a ráhói szellemházban jártam. Nem a szellemektől féltem, hanem a hatalmas kutyától, amelyik elém állt az udvaron, amikor már messze magam mögött hagytam az autót. Mozdulni se mertem, amíg a ház ura nem került elő.

Valamennyi történetet közreadtad, vagy esetleg akadt, ami fiókba került? Vojtek Katalin nyelvi szerkesztőt is inspirálhatta a könyv, örömmel olvastam az egykori kedves kolléga történeteit. Te ajánlottad fel, hogy írja meg őket, vagy ő javasolta?

Nem minden történet került be könyvbe, de így is igencsak vaskosra sikerült. Ám azok az életmesék sem vesznek el, amelyek kimaradtak. A könyv megjelenése óta ugyanis az olvasók közült többen jelezték, hogy a családban is történtek hasonló esetek, és szívesen megosztanák velem. Ezeket természetesen összegyűjtöm, és valamikor kiadom a kimaradottakkal együtt. Hasonlóképpen járt Vojtek Kati is. A kézirat olvasása közben neki is eszébe jutott néhány misztikus történetet, és nagy örömömre gazdagította vele a kiadványomat.

Sok szó esik a javasasszonyokról, hogy bizalommal fordultak hozzájuk az emberek, és hogy nem fogadtak el pénzt. Máig élnek köztünk javasasszonyok? Vagy inkább „látók”, gyógyítók?

A halott-látók és a gyógyítók állítólag azért nem fogadtak el pénzt, mert akkor elveszítették volna különleges képességüket. A kapott hazai termékeket; a túrót, vajat, tojást és egyéb háztájit nem utasították vissza, de az ajándék nagy részét szétosztották a rokonok, szomszédok, ismerősök között. Nem mindenki hagyta rá tudományát utódra. Az egyik adatközlőtől tudom, hogy nagyapja nem adta át senkinek a gyógyító tudományát. Ahogy fogalmazott: „ilyen hatalmas terhet nem hagy arra, akit szeret”. Két látóval tartottam a kapcsolatot, írásos anyagokat is kaptam tőlük, végül egyikük sem járult hozzá, hogy a könyvben megjelentessem. Olvasóim a napokban ajánlottak további látókat, róluk nem tudok semmit, de szeretném velük felvenni a kapcsolatot. Korábban ismertem gyógyítókat, lehet, hogy ma is élnek közöttünk, de most egyről sem tudok. Ismerek viszont olyan embereket, akik megéreznek történéseket, ezekről a most megjelent könyvemben még nem írtam.

A Regélő Múlt Könyvek gondozásában tíz köteted jelent meg, de más kiadónál is napvilágot láttak a műveid. Milyenek a visszajelzések? Van közönsége az életmeséknek a felgyorsult világban? Min dolgozol jelenleg?

Sok ügyes szervezőnek köszönhetően volt néhány teltházas író-olvasótalálkozóm és örömmel láttam, hogy a vendégek között sok a fiatal. A visszajelzésekből is az tűnik ki, hogy egyre többen érdeklődnek az élet írta történetek iránt. Sok eddig le nem jegyzett betyártörténetet őriz a számítógépem, ráadásul egy része igaz. Szeretném kiadni, de még nem gyűlt össze egy kötetre való. Van két naplófeldolgozásom és több érdekes hangfelvételem, de az írást pillanatnyilag szüneteltetem. Tavaly és tavasszal a COVID-19 terjedése miatt több adatközlőt nem látogathattam meg, ezt szeretném most pótolni. Mivel az állandó olvasóim több, mint fele nő, készül egy romantikus történeteket tartalmazó kötet, amiről többet most nem szeretnék elárulni.

Szép a borító, találó az új könyv címe, az egyik legizgalmasabb történetet rejti. Édesapám halála után, akinek kedvenc madara a galamb volt, mindig feltűnt-feltűnik egy-egy galamb és időnként madártollat találok különleges helyeken...

Ildikó, szerintem ezt a témát inkább ne feszegessük.

(A különös könyvhöz illően, igencsak különös módon, egy nehezen megmagyarázható, értelmezhető jelenséggel ért véget az interjú felvétele. Ezért úgy döntöttünk, a többit az olvasóra bízzuk a könyv szerzőjével – a szerk. megj.)

Az olvasók között, akik beküldik szerkesztőségünkbe a szerző nevét és új művének címét, kisorsolunk egy ajándék példányt az új könyvből.