Határvédő kiserőd a feledi állomásnál

Mi ez az építmény és miért van itt? Az első Csehszlovák Köztársaság idején az ország meglehetősen sokat költött a fegyverkezésre és a határvédelem megerősítésére szinte a teljes határvonalon, így az egykori Gömör megyében.  

Kiserődök a határ mentén
Bő nyolcvanöt éve, 1935-ben született döntés arról, hogy a republika déli határvonalán, a magyar határhoz közeli szakaszokon beton kiserődök erődrendszere épüljön ki. Egészen Párkánytól az akkoriban Csehszlovákiához tartozó Kárpátalja és Románia közös határáig. A mai Szlovákia területén ezernyolcszáz ilyen kiserőd építését tervezték, nagyjából ennyi el is készült a lázas határmegerősítési intézkedések idején, azaz 1936 és 1938 között. Az 1938-as bécsi döntés értelmében az ismét átrajzolt határok miatt azonban ezek a kiserődök már szinte 1938 elején okafogyottakká váltak, némelyiket még be sem fejezték, félkészen hagytak hátra építőik és a védők, a lényegében ekkor feloszlatott csehszlovák katonaság. Amikor a magyar csapatok 1938-ban bevonultak Gömörbe, a csehszlovák erődrendszer módszeres felszámolásába fogtak, az építmények java részét elbontották, a betontörmeléket útalapként, a vasanyagot pedig másodlagos nyersanyagként hasznosították fel a hadiiparban. Néhány bunker ennek ellenére is fennmaradt, részben stratégiai fontosságú elhelyezkedése miatt – lásd Feled, vasútállomás, bejárati jelző és váltók közvetlen közelsége – részben pedig nehezen megközelíthetőségük miatt, mint a másik Gömörben fennmaradt betonbunker esetében, amely Beretkén található. A második világháborúban aztán a megmaradt kiserődök némelyike megint szerepet kapott, a visszavonuló német csapatok ezeket a betonbunkereket is védekezésül használték a támadó szovjet csapatok ellen. 

Feled, állomás, 7 katona
A kiserődök hálózatát gondos hadászati tervezés és stratégiai felmérés alapján építették meg az első Csehszlovák Köztársaság hadseregének igénye, felszereltsége és harci beosztási rendje szerint. A nagyobb bunkerek kétszintesek voltak, a felső szinten a fegyveres védekezést vagy a folyamatos megfigyelést végezték, az alsó szinten pedig úgynevezett ellátmányozási rész, az alvóhelyiség, szociális berendezések, konyha, áramfejlesztő, raktárak voltak. Ezeket a betonbunkereket hét katona védte. A feledi állomás szélén lévő bunker ennél kisebb, csak egyszintes. Magán az építményen két, bélletesen szűkülő, páncélozott megfigyelő vagy lőnyílás van máig is. Ezekben a nyílásokban egy-egy talpas könnyű géppuskát lehetett elhelyezni, vagy kézifegyverrel, puskával lehetett kilőni. Egy-egy ilyen kiserőd komoly tűzerőt mutathatott éles helyzetben. Eredetileg a csehszlovák hadsereg 1930-as évekbeli fejlesztésekor az úgynevezett ZB 26-os talpas géppuskákkal szerelték fel az elkészült határ menti bunkereket. Ezek a fegyverek modernek voltak, komoly tűzerőt képviseltek. Előnyük az volt, hogy könnyen szerelhetőek voltak, túlhevüléskor gyorsan és könnyen ki lehetett cserélni a csövet. Erre általában 200 lövedék kilövése után volt szükség, de magát a gépfegyvert 15 ezer lövésre hitelesítették. A betonbunkerekben a lőnyílások alatt fakádakat helyeztek el, ebbe hullott a töltényhüvely. A fegyverek éjjeli használatához annak idején a táj domborzati viszonyait kopírozó mechanikus, a fegyver könnyű mozgathatóságát biztosító tartót is készítettek. A feledi kiserőd belső berendezése nem maradt fenn, de az objektumot újra felfedező és azt jelenleg karbantartó lelkes csapat elkezdte a belső tér felújítását és lehetőségek szerint eredeti fegyverek kópiáival való felszerelését is. Turistalátványosságként hasznosítanák a betonbunkert, és az elmúlt évek általuk megvalósított rendezvényein az érdeklődők nagy száma azt mutatja, van igény erre!