Hagyományőrzés a nyelvhatáron

Hagyományainkat, népszoká- sainkat, kultúrkincsünket különbözőképpen őrizhetjük, ápolhatjuk. Ám ahogyan azt Imregen, ebben a kis kelet-szlovákiai faluban évtizedek óta teszi egy maroknyi közösség, arról csak a legnagyobb tisztelettel és elismeréssel szólhatunk.

Imreg

Az Imregi Hagyományőrző Csoport 1981-ben alakult Ádámné Ungvölgyi Erzsébet kezdeményezésére. Az együttest azóta is vezető hölgy elmondása szerint mindig vonzódott a régi táncokhoz, dalokhoz, gyerekkorában szívesen töltötte az időt nagyszüleinél, ahol számtalan élménnyel gazdagodott. Miután szülőfalujából, a közeli Abaráról Imregre került, felfigyelt arra, hogy az itteni bálokban, lakodalmakon, ünnepségeken olyan dalokat hallhat, melyeket eddig sehol sem. Akkoriban a Nőszövetség felhívást tett közzé Az élet szépségei címmel, kézenfekvő volt az ötlet, hogy éneklőcsoportot alapítanak, és ezeket az egyedi dalokat minél több emberrel megismertetik. A gondolatot tett követte, és a csoportot tizenöt jó hangú asszonytársával Erzsébet asszony meg is alapította. Első fellépőruhájukat maguk varrták, mely az itteni – akkor még a hétköznapokon is hordott – népviselet volt. Ez az autentikus imregi viselet egyébként legalább annyira egyedi, mint a repertoárjukban szereplő imregi karikázó, melynek bemutatásával mindjárt szép sikert értek el.

A magyar hagyományok őrzése egyébként már akkoriban sem csupán szórakozást jelentett errefelé, hisz Imregen már akkor sem volt se magyar óvoda, se magyar alapiskola, és idővel a szlovák tannyelvű intézmény is bezárta kapuit. A helyzet később csak romlott, manapság jó páran már a helyi magyarok közül sem vállalják származásukat, anyanyelvüket. Az asszonykórus azonban tette a dolgát, próbált és fellépett, s már 1985-ben a Tavaszi szél vizet áraszt vetélkedő országos döntőjében Pozsonyban, majd Dunaszerdahelyen szerepelt, de Gombaszögön is hallhatta őket a közönség. Idővel a repertoár is bővült, programjukba egyebek mellett a fonás, a szénarakás, a helyi ünnepek bemutatása, valamint a lakodalmas is bekerült. Arany- és ezüstsávos minősítést szereztek, számtalan helyen felléptek, egyebek mellett Kalocsán, Baján és Szekszárdon, a Duna Menti Fesztiválon, a Budapesti Nemzetközi Vásáron, Egerben, Sárospatakon, Pozsonyban és Jászberényben, legutóbb Tatabányán énekeltek, és már készülnek a cigándi és a dobóruszkai fellépésükre. Műsorukat még a Szlovák Televízió stábja is rögzítette, amikor a Kelet-Szlovákiában élő nemzetiségek lakodalmas szokásairól forgatott sorozatot. A csoport összetétele persze az idők során változott, de szerencsére van utánpótlás. Erzsébet asszony arra kérte a csoport tagjait, a próbákra, melyeket a helyi községházán tartanak, hozzák el leányunokáikat is, hogy a kicsik elsajátíthassák a nagymamáktól hallott magyar dalokat. A csoport vezetője elárulta, CD-t szeretnének kiadni, melyet továbbiak követnének, mivel legalább háromra való anyag gyűlt össze az eltelt évek alatt. Ádám Erzsébet szerint ugyanis, ha ezek az albumok nem készülnek el, félő, hogy az asszonykórussal együtt az imregi dalok is elvesznek.

Legközelebb a kassai Őszirózsa éneklőcsoportot mutatjuk be.