Ha nem indul a vonat...

...a szívük majdnem megszakadSomogyi Tibor felvételeAz előzőekből sejthetjük, hogy a könyvecskét – édesanyám szavaival – még a „múttcseidőben” jelentették meg, mégpedig szépemlékű Masaryk elnökünk harmadik országlásának utolsó esztendejében, tehát 1933-ban. Ez a vasútvonal, mely korábban Budapestet kötötte össze Vácon és Balassagyarmaton keresztül Losonccal, több mint száz éve létezik, túlélt minden valóságos és politikai háborúságot, a perifériára került települések számára is életben tartotta a reményt. Nem a revízió reményét, hanem azt, hogy a községek szélén húzódó sínpár lehetőséget biztosít a túlélésre, mert ha szárnyvonalnak nevezik is, küldetése kapcsán része az európai létnek. Az elmúlt év novemberében röppent fel először a hír, miszerint Szlovákiában a peremvidéket az egyes járási székhelyekkel összekötő vasúti szárnyvonalak ráfizetésesek, ezért a kormány, mely sajátságos kapcsolatokat ápol a vasúttársasággal, a kiválasztott vonalakon a személyforgalom megszüntetését fontolgatja. Az ötletet tett követte, és rövid, ám kellőképpen felületes mérlegelés után határozatban erősítette meg Prokopovič miniszter úr előterjesztését. Az indoklásban kizárólag a gazdasági érdekeket vették figyelembe, az a néhány tízezer ember, akit a döntés közvetlenül érint, csak majd a négy év múlva esedékes választások idején számít, addig pedig a dolgok a maguk rendje szerint helyreigazodnak. Egyébként pedig, ha a kormánydöntés egyes személyeket megoldhatatlan probléma elé állít, verje el a port az adott község önkormányzatán, vagy ami még kézenfekvőbb, a polgármesteren. Ennek a lehetőségnek igyekezett elejét venni Gyeneš József Kalonda község polgármestere, aki még a kormány hivatalos döntése előtt kezdte a házalást, hogy megmentse a Losonc–Kalonda személyszállító motorvonatot.

Mint elmondta, először annyira hihetetlennek tűnt számára a hír, hogy légből kapottnak tekintette, és nem is foglalkozott vele, csak amikor már több irányból is megerősítették, akkor kezdett gondolkodni a lehetséges megoldáson. Úgy vélte, a régió önkormányzatainak összefogásában rejlik akkora erő, amekkorát az illetékes minisztériumnak s a kormánynak is figyelembe kell vennie, s el kell állnia a szándékától. A községből, melynek 246 lakosa van, ez a vonat vitte a 31 iskolaköteles gyereket a rappi alapiskolába, nagyjából ugyanennyi embert a munkahelyére, s mivel a faluban 52%-os a munkanélküliség, a segélyen lévőket különböző ügyeik intézésére Losoncra. A polgármester, aki törvénytisztelő, jó hivatalnokként a levelezéssel kezdte. Megszólította Prokopovič miniszter urat, elpanaszolta a vonatmegvonás várható következményeit Milan Marček besztercebányai megyefőnöknek, a Magyar Koalíció Pártjának, a Losonci Járási Hivatalnak, a vasút-igazgatóságnak, de még annyi választ sem kapott, hogy beadványát valaki, valahol beiktatta. Mint elmondta, az egységben az erő elvén fordult a régió polgármestereihez, közülük 21 írta alá azt a folyamodványt, amelyben arra kérték az illetékes szerveket, hogy vizsgálják felül tervezetüket és ne szüntessék meg a személyszállítást. Gyeneš József szerint azért áll értetlenül a kormány döntése előtt, mert tudomása szerint a Szlovákia-szerte megszűnő szárnyvonalak kapcsán minden érintett régió tiltakozásának adott hangot, ami az ő megítélése szerint azt jelenti, hogy a közlekedést felügyelő reszort a lakosság alapvető érdekeivel szállt szembe. – Ha a mi vonatunk üresen járna, megérteném a vasút álláspontját – közölte a polgármester –, de ha a döntéshozók vették volna a fáradságot, hogy a helyszínen ellenőrizzék a valós helyzetet, be kellene látniuk, hogy tévednek. Itt jegyzem meg, hogy ottlétünkkor a délután vonatról 33 ember szállt le Kalondán, ami annyit jelent, hogy a korábban már Rappon leszállt utasokkal együtt a motorvonat indulásakor Losoncon megtelt.

Miután a polgármesterek által benyújtott folyamodványt sem vették figyelembe, aláírásgyűjtésbe kezdtek, az aláírt íveket január 25-én adták át a petíciós bizottság elnökének, Wollent Józsefnek. Ugyanezen az eseményen mutatta meg Csáky Pálnak az Ipoly menti régió polgármesterei által aláírt folyamodványt is, ahol a miniszterelnök-helyettes együttérzését fejezte ki az érintettekkel, megerősítette korábbi kijelentését, hogy ő személy szerint a határozat ellen szavazott, s ígéretet tett arra nézvést, hogy megvizsgálja, mit lehet tenni az ügy érdekében. – A mai újságban olvastam – mondta a polgármester –, hogy az MKP Gyurovszky László régiófejlesztési miniszteren keresztül kijelentette, nem ért egyet a szárnyvonalak megszüntetésével, azt viszont senki nem mondta meg, mi és hogyan lesz február másodikán. Pótmegoldást kell keresni, hogy a lakosság utazási szükségleteit megoldják, aláírtak egy szerződést a losonci autóbusz-közlekedési vállalattal, miszerint az iskolások reggeli és délutáni szállítását bebiztosítják, ami viszont nem oldja meg a munkába járók gondjait, mivel az iskolakezdés időpontja nem egyezik a munkakezdés időpontjával. A buszközlekedési vállalat hajlandóságot mutatott kiegészítő járatok indítására is, ám ezt ahhoz a feltételhez kötette, hogy az érintett községek anyagilag járuljanak hozzá a vonal üzemeltetéséhez. Miből? – teszi fel a költői kérdést Gyeneš József –, amikor a falu költségvetése számos esetben az önfenntartásra sem elég, s több alkalommal csak a helybéli vállalkozók jó szándékán múlott, hogy nem ment csődbe a falu. Az említett pótmegoldás viszont azt a látszatot keltheti, hogy megbékéltünk a kormány döntésével, hiszen a magunk erejéből képesek voltunk kezelni ezt a válsághelyzetet. A kormánynak és a közlekedési tárcának nem az lenne a feladata, hogy a felelősséget alibista módon átruházza az önkormányzatokra, különösen akkor nem, ha a törvény által önkormányzati jogkörökkel felruházott megyék ebben az esetben is mossák a kezüket. Ezt a feltételezést támasztja alá az a meghívólevél is, amely február hetedikére összehívja a megyegyűlést, a napirendi pontok között viszont a megszűnt vasúti szárnyvonalak kérdése nem szerepel. A polgármester azt is fájlalja, hogy a kormány döntésével egy olyan kirajzolódó, a határokon túl nyúló regionális fejlesztési terv megvalósítását is áthúzta, amelyen a nógrádi és az Ipoly-menti régió szakemberei, köztisztviselői és lokálpatriótái már évek óta dolgoznak. A Losoncon, Balassagyarmaton és Salgótarjánban megtartott értekezletek mindvégig a régiók egymásrautaltságáról szóltak, olyan kezdeményezésekkel is, hogy vissza lehetne állítani a Losonc–Balassagyarmat–Vác–Budapest személyi forgalmat, mivel az uniós csatlakozás után alapvetően megnyílnak a munkavállalási lehetőségek. A polgármester szerint ennek fényében, de más összefüggések alapján is minimum logikátlan a kormány határozata. Lehet, hogy rövid távon valamit megtakarít, de hosszabb távon az érintett települések lakossága számára végzetes lehet, mert a vasúti közlekedés megszüntetése magával hozza a régió leépülését is. Kalonda polgármestere nem elkeseredett, s elmondása szerint a falu lakossága sem rendült meg különösképpen, de mindannyiukban felmerül a kérdés, hány alkalommal és milyen módszerekkel akarják még őket sarokba szorítani, ellehetetleníteni.

Hazafelé autózva Kéménd előtt találkozunk a Párkányt Lévával összekötő motoros préri-expresszel, kivilágított utasterében jól látható, hogy tele van emberekkel, akik csak akkor utasok, amikor valamilyen okból közlekednek. Nem ártana, ha azok a döntéshozók, akiket döntéshozói hatalommal épp ezek az utasok ruháztak fel, döntéseiknél nem csupán az állam, hanem a benne élő emberek érdekeit is figyelembe vennék.