„Ha én megveszek egy autót, akkor a kormány a volt tulajdonost illeti?”

Korponay János: A felszámoló egyszerűen feltörte a zárat és ellopta az istálló berendezését.Vas Gyula felvételeKorponay János testvérével és három unokatestvérével együtt az általuk visszaigényelt szövetkezeti vagyonrész fejében egy sertésistállót és egy gabonaraktárat kapott a felszámolás alatt álló harkácsi (Rimaszombati járás) állami gazdaságtól. Az új tulajdonosok nevét 1999. április 14-én jegyezték be az ingatlanvagyon-nyilvántartásba. (Miután a Korponay testvérek megvásárolták rokonaiktól a rájuk eső részt, 1999. november 11-étől már csak ketten szerepelnek tulajdonosként.) Az új tulajdonosok 2002. január 31-éig szóló bérleti szerződést kötöttek egy helybéli vállalkozóval, aki, miután nem kívánta meghosszabbítani a bérletet, február végén átadta az épületeket. Erről jegyzőkönyvet is készítettek, és március 3-án az épületeket lezárták és lepecsételték. A pecsét azonban nem maradt sokáig érintetlenül: Borbély Ferenc, a harkácsi gazdaság jelenlegi felszámolója, egyben a runyai szövetkezet elnöke, március negyedikén behatolt az istállóba, és a szövetkezet alkalmazottaival teherkocsira rakatta, majd elvitette az istálló berendezését. Később levélben csak annyit közölt Korponayékkal, hogy a berendezés nem szerepelt abban a felbecsült árban, amelyért ők a sertésistállót a vagyonrész fejében megkapták, ezért azt további jogosult személyek igényeinek kielégítésére használja.

„Borbély Ferenc a fivéremnek írt levelében arra hivatkozik, hogy a birtokunkban lévő sertésistállót valamikor növendékborjak számára építették, tehát nem voltak benne a kutricák, a takarmánykeverő, hiányzott a csatornázás. Ebből kifolyólag az átépítés és a berendezés nem része a felértékelésnek – mutatja fivére levelének másolatát Korponay János, mivel őt a felszámoló még ilyen formában sem értesítette. – Ezzel kapcsolatban két dolgot jegyeznék meg: először is, az átépítés még 1990-ben történt, a szakértő pedig 1997-ben becsülte fel az épületet, tehát az általa meghatározott érték az 1997-es állapotokat tükrözte. Másodszor pedig felteszem a kérdést: ha év megveszek egy autót, akkor a kormány és az ülések a volt tulajdonost illetik?”

A felértékelést végző Priška Pavlíkovától megtudtuk, hogy 1997-ben az Állami Földalap kérésére becsülte fel az istálló értékét, és az ingatlant – amelynek meghatározása nagyüzemi mezőgazdasági célokra szolgáló építmény volt – egy tételként, tehát egységes egészként értékelte fel. Pavlíková becslése alapján a szóban forgó sertésistálló 302,6 ezer koronát, a másik ingatlan, a magtár pedig 314,2 ezer koronát ért. Mivel Korponayék vagyonrésze mindössze 406 ezer koronát tett ki, 185 ezer koronát az élő és holt leltár fejében számították be nekik, a hiányzó 25 ezer koronát pedig Korponayék készpénzben egyenlítették ki.

„Miután a sertésistálló és a gabonaraktár tulajdonjogilag a birtokunkba került, azt hittük, lezárhatjuk ezt az ügyet, és saját belátásunk szerint bérbe adhatjuk, vagy eladhatjuk az épületeket – mondta Korponay János. – Közel három év elteltével azonban ott tartunk, hogy a felszámoló egyszerűen feltörte a zárat és ellopta az istálló berendezését, és ezt a munkát saját alkalmazottaival végeztette el. Természetesen feljelentést tettünk ellene, most várjuk, mivel zárul majd a rendőrségi nyomozás.”

Borbély Ferenc megkeresésünkre annyit válaszolt, a birtokában lévő okiratok az ő igazát bizonyítják és hajlandó bárkinek megmutatni azokat. Szerinte a felszámoló eljárása jogszerű volt és semmilyen személyes vagy gazdasági érdek nem köti senkihez, csupán a munkáját végzi.