Gettó a város szélén

Az önkéntes takarítószolgálatot csak most próbálják elindítani a luníki lakótelepen, pedig máris nagy szükség lenne ráVeronika Janušková felvételei A kassai városvezetés gettósító urbanisztikai megfontolásainak hála, mára a lakótelep Szlovákia legismertebb látványosságai közé tartozik, az EU-delegációkat a Magas Tátra és a szepességi városok után azonnal ide irányítják, az emberi jogi szakértők pedig eleve kihagyják az első két megállót. Olyan ez, mint állatkertben nézelődni, suhant át az agyamon tavaly szeptemberben, amikor belga parlamenti képviselőket kísértem a lakótelepre. Ők a romák migrációjának okaira voltak kíváncsiak, és a látottak alapján gyorsan megértették, miért akarnak Belgiumba emigrálni az etnikum képviselői. A Kassáról szóló törvény folytán a Luník IX. – csakúgy, mint a többi 21 városrész – saját önkormányzattal, polgármesterrel működik, azaz Kassa városa huszonkét település konglomerátumának tekinthető, ahol a „központi vezetés” mindent megtesz saját szerepének hangsúlyozása érdekében, a városrészek pedig nagyobb önállóságért harcolnak. A jogkörátruházások érájában ez a harc, ha lehet, még vehemensebb. Máris megtudják, miért kezdem rögtön ezzel.

Rendfenntartó romák

A roma lakótelep vezetése szerint az a legnagyobb baj, hogy a gádzsók lépten-nyomon bele akarnak avatkozni a cigányok életébe. Nem hagyják, hogy önállóan döntsenek, hogy a fehérek számára furcsa eszközöket alkalmazzanak a problémák megoldására. Az egyik ilyen „furcsa eszköz”, a roma rendfenntartó különítmény viszont világsikert aratott, teli volt velük a sajtó, és azóta másutt is kísérleteznek helyi nehézfiúkból verbuvált, fegyvertelen félrendőri alakulat létesítésével, akik egyébként az állami rendőrségnél kapnak kiképzést. Éjszakai „ügyelet”, a szemetelők megfékezése, a zsebtolvajlás csökkentése, a családi perpatvarok csendesítése, a részegek hazakísérése tartozik feladataik közé. Mindenki hallgat rájuk, hiszen helybéliek, és az évek során ököllel harcolták ki a tekintélyt maguknak. Ottjártunkkor épp egy virgonc kutyát igyekeztek „igazoltatni” oly módon, hogy amíg a gazdi felszaladt a lakásba az oltási bizonyítványért, lefoglalták az ebet. Két hete ugyanis egy veszett kutya gyerekeket harapott meg, rendet kellett csinálni az illegálisan ott lakó négylábúak között: aki nincs beoltva, kóbor ebnek minősül és viszik a gyűjtőbe. Az ellenőrzést népes gyerekcsapat kíséri figyelemmel, kellő tisztelettel viseltetnek a rendfenntartók iránt, nem is csoda, hiszen őket is az egyenruhások szokták elkísérni az iskolába, ha tanítási időben netán nem találnának el odáig.

Iskolába kéne menni

Akcióban a roma rendfenntartó különítmény Egyébként könnyű eltalálni a luníki iskolába, hiszen tavaly ez az intézmény is sokat szerepelt a tévében és az újságokban. Történt ugyanis, hogy a rajkók alaposan kinőtték az épületet, minek következtében országos raritásként két műszakban kellett tanítani. A városrész vezetőinek hangos nemtetszése Pozsonyig elhallatszott, ráadásul a polgármester ígéretet is kapott a minisztériumból egy új pavilon felépítésére, aztán addig húzódott-halasztódott a dolog, amíg az eredetileg 300 főre tervezett iskolában már 650 gyerek szorongott. Rendkívüli kormánytámogatásból, rohamtempóban épülni kezdett hát a 18 tantermes új pavilon, az ünnepélyes bejelentéstől számított hetedik hónapban végre meg is érkezett az a bizonyos 45 millió korona, szeptemberben pedig országra szóló csinnadrattával átadták az épületszárnyat. „Ideje volt, mivel idén nem kevesebb, mint kilenc első osztályt nyitottunk 160 rajkóval, ez is országos rekord. A teljes elégedettséghez már csak egy tornaterem és ideális esetben egy uszoda hiányzik. Ez is szerepel a hosszú távú tervek közöt” – mondja mosolyogva Viera Šotterová, az iskola igazgatónője, és ebben az elnéző mosolyban benne van, hány évet ért a „hosszú távú” kifejezés alatt. Az ötezres lakótelepen 2800 körül mozog a tizennyolc alattiak száma, tudjuk meg, ez is sokatmondó adat, mint ahogy az is, hogy itt él a legtöbb lakbérhátralékos, mivel a munkaképes luníki lakosság kilencvenöt százaléka állástalan.

„Ugyan, hol találnának munkát?! Cigányt senki nem alkalmaz, a telefonba még biztató hangon szólnak az emberhez, felvételi beszélgetésre hívják, aztán ha meglátják az ajtóban, széttárják a karjukat, hogy sajnos, épp ma vettek fel valakit a helyre. Ne csodálkozzon a kormány, hogy ezek után Nyugat-Európában próbálnak szerencsét a romák” – mondja Ladislav Šaňa megbízott polgármester.

Polgármesteri szappanopera

A luníki polgármesteri hivatal ajtaja sorozatos feltörések, zárcserék, bezárkózások szenvedő alanya, megannyi balul sikerült hatalomátvételi kísérlet zajlott itt az utóbbi év során. Foglaljuk össze a szappanoperába illő történéseket.

2000 decemberében a bíróság bűnösnek mondta ki Jozef Šana luníki polgármestert, a kassai kijózanító törzsvendégét, akit a rendőrök ittas vezetésen kaptak. Šana hat hónap felfüggesztettet kapott. A törvény értelmében az alpolgármester csak akkor veheti át az irányítást, ha a polgármester meghal, gyengeelméjűnek nyilvánítják, vagy börtönben ül. Feltételes büntetésről nem rendelkezik egyértelműen a törvény, és mivel hasonló eset még nem fordult elő hazánkban, a kerületi ügyész is tanácstalanul vonogatta a vállát. Telt, múlt az idő, és Šanát további három vádpontban találta bűnösnek a bíróság: testi sértésért, magánlaksértésért és funkciójával való visszaélésért kell rács mögött töltenie hét hónapot. Ám amíg az ítélet ellen fellebbezésnek helye van, hősünk élni kíván ezen jogával, az ügy máig a kerületi bíróságon pihen. A Luníkon eközben új választásokat írtak ki, ám mivel jogerős ítélet még nem volt, Šana is indulhatott. Indult is, sőt megnyerte a pótválasztásokat, elegáns fölénnyel, azaz másodszor is ő ülhetett volna a bőrfotelba, ha a képviselők ezt hagyták volna. Azok viszont az irodába sem engedték be főnöküket, úgy döntöttek, mindaddig nem szavaznak neki bizalmat, amíg az ítélet jogerőssé nem válik, mivel még nem tudni, le kell-e töltenie büntetését. Továbbra is Ladislav Šaňa áll a városrész élén, annak ellenére, hogy az illetékes szervek szerint legálisan megválasztott polgármestert nem lehet „elüldözni”.

Jozef Šana örül az újságíróknak, szívesen elpanaszolja, hogy fizetését kilenc hónapja egykori helyettese veszi át, neki viszont a törvény értelmében munkanélküli segély sem jár, mivel papíron polgármester. „A szavazatok alapján egyértelműen kiderült, kiben bíznak a lakosok. Én harcoltam ki az iskolabővítést, én szerveztem szabadidős foglalkozásokat a gyerekeknek, az én ötletem volt a rendfenntartó alakulat, sőt az orvosi rendelőt is én bokszoltam ki a magisztrátustól. Jókora munkát elvégeztem a Luníkon, nem szívesen hagynám veszni” – mondja Šana, hozzátéve, hogy az emberi jogok ligájához kíván fordulni. Ez új fejlemény számomra. Vajon hogyan jutott hősünk erre az elhatározásra? Nos, nemrég összeverekedett egy képviselővel egy meglovasított fűrész miatt. „Az egyik bejáratban aláírásokat gyűjtöttem a takarítószolgálat megszervezésének ügyében. A képviselő azt hitte, ellene hergelem az embereket, azt bizonygatom nekik, hogy ő lopta ez a fűrészt. Hát nekem támadt, és mivel nem szoktam megijedni egy-két pofontól, én is behúztam neki párat. A fűrész egyébként a hivatalból tűnt el, ahová az új módi szerint csak a képviselők léphetnek be” – meséli az akciófilmbe illő jelenetet Šana, akiről egy hónapja még az a hír járta, Belgiumban akar menedékjogot kérni. „Tényleg ezt fontolgattam. Vannak kint ismerőseim, akik azt mondták, hagyjam a francba az egészet, segítenek nekem kiutazni. Aztán mégis úgy döntöttem, nem futamodom meg. Inkább az Emberi Jogok Ligájához fordulok tanácsért, bízom benne, hogy Columbus Igboanusi úr képviselni fogja érdekeimet. Vissza kell jutnom az engem törvény szerint megillető funkcióba.”

Város szélén Čonka-kocsma

Jozef Šana polgármester hívei körében. Nemrég még azt fontolgatta, Belgiumban kér menekültstátust. Sokan utaztak külföldre január óta, a megbízott polgármester vonakodva bár, de beismeri, amit úgyis mindenki tud már: nemrég két városi képviselő is nyugatra távozott, Németországban, illetve Belgiumban tartózkodó feleségeiket követték, és nem mondták, meddig kívánnak maradni. Az utazási láz növekedése Ladislav Šaňa szerint részben a Čonka családnak köszönhető. A tizenegy tagú luníki családot két éve utasították ki Belgiumból, és a strassbourgi emberi jogi bíróság nemrég tízezer eurós kártérítést ítélt meg nekik rasszista bánásmód és jogsértés miatt.

Az a hír is napok alatt bejárta a hazai sajtót, hogy Čonkáék kocsmát nyitnak a kártérítésből, ez olcsóbb és kifizetődőbb vállalkozás, mint lakást venni. A Luníkon nincs kocsma, nem is volt eddig soha, állítólag elővigyázatossági okokból. Az ötlet mindenesetre jó biznisznek ígérkezik, az igény óriási, megszűnne a vegyesbolt előtti csoportos ácsorgás sörösüveggel a kézben. Ján Čonka nem éppen közlékeny, tizenhét újságnak elmondta már a dolgot, hagyjam őt békén, inkább menjek majd el a megnyitóra. Kaphatok ünnepi Bloody Mary-t, amit a felesége, Mária tiszteletére mixel a vendégeknek. Elmenőben halkan megjegyzem, hogy az az italt egy véres kezű angol királynőről kapta a nevét. De Čonka úr ezt már szerencsére nem hallja.

A luníki lakosok rendezettebb környezetben élnek, mint néhány évvel ezelőtt, a vezetésnek sikerült leszoktatnia őket néhány rossz beidegződésről. A pincékből eltűntek az illegális szemétlerakatok, főleg azért, mert az ajtókon egy ideje lakat díszeleg. A házak előtt és között jóval kevesebb a szemét, kevesebben dobálják ki az ablakon a háztartási hulladékot, mivel az éber rendfenntartók mindenütt ott vannak. Gondok azért akadnak, kevés bejáratban működik a lift, rendszeresen lopják az égőket, a lépcsőházak lerobbantak, mert a benti helyzetet úgysem látja senki. A lakbérhátralékok miatt a türelmét vesztett lakáskezelőség sem igyekszik menteni a menthetőt, a betört lépcsőházi ablakokon besüvít a szél, a folyosói önkéntes takarítószolgálatot pedig, mint megtudtuk, csak most próbálják elindítani. Mivel a legtöbb lakásban nyolc-tíz ember él, a társadalmi élet az utcán zajlik. Asszonyok szemetesvödrökkel, otthonkában ácsorognak a csípős szélben, megtárgyalják az élet dolgait, fiatalok ülnek a néhány megmaradt padon, illetve azok támláin, a városrész szívének tekinthető panelépület pedig, ahol a hivatal, a rendőrőrs, a vegyesbolt, az orvosi ügyelet és a már említett kocsma is található, állandó nyüzsgés színtere. Az idegenek, főleg a fehér emberek mozgását mindenünnen érdeklődő és csodálkozó szemek figyelik. Erre a város széli lakótelepre ritkán téved látogató. Valahogy annyira „meszsze van.”

Kassa, 2002. március