Függetlenségi törekvések Spanyolországban

Katalónia, Baszkföld és Galícia az a három autonóm közösség Spanyolországban, ahol a legerősebbek voltak az elszakadási törekvések a 20. században, de most csak a katalánoknál van ennek jelentős támogatottsága.

A Franco-diktatúra (1939–1975) elnyomta a nemzetiségi törekvéseket. A demokratikus átmenet után, 1978-ban az új alkotmány 17 autonóm közösségre osztotta az országot, ám mindegyik egyedi státusszal rendelkezik, vagyis nem egyforma önállósággal bírnak. Baszkföldnek például saját adórendszere van, Katalóniának nincs. A pénzügyi függőség az egyik legfájóbb a katalánoknak.

Katalónia

A diktatúra után, 1980-ban a Konvergencia és Unió pártszövetség került hatalomra, és Jordi Pujol elnök irányításával 23 évig maradt az autonóm közösség élén. A politikus azt vallotta: Katalónia nemzet állam nélkül, a spanyol nemzet része és nincsenek kiválási törekvései. A nagyobb autonómia azonban mindig foglalkoztatta a katalánokat. 2006-ban a katalán kormány a korábbinál nagyobb nyelvi, pénzügyi és politikai önállóságot követelt. Az újrafogalmazott autonómiát népszavazáson fogadták el. A spanyol alkotmánybíróság 2010-ben ezek jó részét visszavonta, például azt, hogy Katalónia külön nemzet és a spanyol legfelsőbb bíróság nem illetékes a katalán bírósági eljárásokban. Ez olaj volt a tűzre: a függetlenség iránti vágy azóta egyre erősödik, és csak fokozta a gazdasági válság. A 2010-ben ismét hatalomra kerülő Konvergencia és Unió függetlenségről szóló népszavazás kiírását kezdte szorgalmazni. Tavaly november 9-re kiírták a népszavazást, amelyet azonban a spanyol kormány az alkotmánybíróságon támadott meg, ezért nem hivatalos, hanem alternatív referendumként tartották meg. A résztvevők többsége az önállóságra voksolt, de a spanyol kormány szerint az alacsony részvétel épp az emberek ellenkező szándékát jelzi. A katalán kormány ezután döntött úgy, hogy előre hozott választásokat tart, és ha nyer, elindítja az elszakadási folyamatot.

Baszkföld

Baszkföldön válaszul a Franco-rezsim elnyomására szeparatista mozgalmak alakultak. A legismertebb és legkegyetlenebb az ETA (Baszkföld és Szabadság), amely 1959-ben azzal a céllal jött létre, hogy kivívja a független baszk államot. A szimbolikus jellegű akciókat, mint a baszk zászló kitűzése, 1968-ban váltotta fel az erőszak. Több mint 800 ember haláláért tartják felelősnek őket. Célpontjaik politikusok, újságírók, értelmiségiek, üzletemberek voltak. Spanyolország demokratizálódásakor az ETA két részre szakadt: politikai szárnya csatlakozott az Euskadiko Ezkerra (Baszkföldi Baloldal) mozgalomhoz, másik része maradt a fegyveres harcoknál. 2011-ben bejelentette, hogy felhagy a támadásokkal, utolsó vezetőit a napokban tartóztatták le Franciaországban. Az ETA aktivistái közül többen fontos politikusai lettek az 1978-ban alakult baloldali nacionalista pártnak, a Herri Batasunának (Népi Egység). A Batasuna mindig is tagadta, hogy köze lenne az ETA-hoz, 2003-ban a spanyol hatóságok mégis betiltották. Ám a fegyveres csoportok elvesztették a tömegek támogatását, ma a baszkok többsége elutasítja az erőszakot. Az utóbbi években a demokratikus függetlenségi mozgalom kapott erőre. Juan José Ibarretxe baszk elnök 2006-ban nyújtotta be a spanyol kormánynak a távlati szuverenitást célzó tervet, amely egyfajta társulásként kapcsolná Spanyolországhoz a régiót, de a javaslatot elutasították. 2008 októberében népszavazást akartak tartani a függetlenségről, a spanyol alkotmánybíróság azonban alkotmányellenesnek minősítette azt. Felmérések szerint a baszkok többsége nagyobb önállóságot szeretne, de csupán ötödüket foglalkoztatja az önálló állam gondolata.

Galícia

Galíciában a nacionalista mozgalmakat a diktatúra szintén elnyomta, de a demokratizálódás után megalakult mérsékelt nacionalista politikai szervezetek nem szereztek jelentős támogatottságot, és ma se komoly politikai tényezők. (MTI)