Forgách gróf parkettagyára

A közelmúltig a helytörténészek sem tudták, hogy Ghymeskosztolányban (Kostoľany pod Tríbečom) működött a monarchia egyik legismertebb parkettagyára.

Nyitra

A Forgách grófok által létrehozott üzem termékeit hajdan bécsi megrendelőknek szállították, a Felvidéken csak az arisztokrácia tudta megfizetni. A gyár harmincéves működésére ma már csak huszonkét számlakönyv emlékeztet – ezeket találta meg a nyitraivánkai állami levéltár igazgatója, Peter Keresteš.

Bécsi szalonok

A parkettagyárat, avagy ahogy akkor nevezték, „padlóburkoló kockák gyárát” 1843-ban alapította Forgách Károly gróf, a gímesi uradalom birtokosa. Később, nyilván a bécsi klientúrára való tekintettel a Kosztolaner Parketen Fabrick nevet vette fel a gyár, a számlakönyvekben már ez szerepel. „Az egész üzem négy barakkból állt, ezek a falu határában, a Drevenyica patak mellett voltak. A gróf évi kétezer aranyért adta bérbe a gyárat és a gőzfűrészt – 1848-ban Ignaz Wildner von Maithsteinnek, 1853-ban az Adolf és Herman Schnitzer von Lindenstamm testvérpárnak. Ráadásul a szerződésben azt is kikötötte, hogy a parketta alapanyagául szolgáló bükk- és tölgyfát csak az ő erdeiből vásárolhatják, úgyhogy a gyár duplán jövedelmezett neki. A helybeliek sem jártak rosszul, hiszen több mint harminc embert alkalmazott” – tudjuk meg Peter Keresteštől.

Fénykorában, az 1850-es években huszonnyolcféle parkettát gyártottak a kosztolányi üzemben, ezenkívül pedig padlóburkoló és bútorlapokat, fazsindelyt, párnatartókat, hordófákat, asztal- és széklábakat. Ez az időszak volt a Monarchiában az iparosodás kezdete, és az első vállalkozások természetesen az arisztokráciához fűződtek. A Felvidéken főleg az élelmiszeriparba, a fafeldolgozásba, a fűrésztelepekbe fektettek a vagyonos családok, ugyanebben az időben jött létre például a ghýmesi cukorgyár és a nyitraújlaki likőrgyár is. A felvevőpiac nagy volt, a ghymeskosztolányi parkettákkal pesti és bécsi szalonok, később a 19. század elején épült polgári bérlakások padlóit burkolták.

Az első gőzfűrész

„Olcsóbb és melegebb volt, mint a márványburkolat, és sokkal szebb, mint az egyszerű hajópadló. A parketta már középosztálybeli rangot jelentett, de ebben is volt felsőbb kategória, a kastélyokba, főúri házakba intarziás műremekek kerültek” – folytatja a történész. Rajzok sajnos nem maradtak fenn, és a számlakönyvekben is csak a megrendelők adatait jegyezték fel, azt nem, melyik épületbe kerültek a parketták. Az biztos, hogy a helybeliek nem engedhették meg maguknak, a számlakönyvekben egyetlen Nyitra környéki vevő sem szerepel. Szlovákia területén nagy valószínűséggel a ghymeskosztolányi parkettagyárban használtak először gőzfűrészt, már a 19. század negyvenes éveinek elején. Összehasonlításként, az ország legnagyobb fűrésztelepén, a kisbiccseiben csak 1860-ban kezdtek gőzfűrésszel dolgozni. Parkettagyártásban pedig abszolút úttörő volt Forgách gróf, a környéken csak 1911-ben, Nagytapolcsányban létesült a következő parkettaüzem. A ghymeskosztolányi parkettagyár akkor már rég nem működött. „1871-ben a bérlők és a tulajdonosok közti viták, valamint a csökkenő kereslet miatt zárhatott be” – véli Peter Keresteš. Ekkor már Ausztriában is több helyen gyártottak parkettát és onnan olcsóbb volt a szállítás. Ghymeskosztolányban a faluszéli barakkokat nyilván lebontották, a berendezést eladták, a településen nyoma sem maradt a gyárnak – olyannyira, hogy a község helytörténeti kiadványaiban sincs szó róla. Ha a levéltárban nem maradnak fenn a számlakönyvek, ma azt sem sejtenénk, hogy létezett, pedig annak idején jelentősen befolyásolta a régió életét.