Fontos a gyakorlati tudás

Ez érvényes a szakmunkásokra éppúgy, mint a felsőfokú végzettségűekre. Az első hivatást azonban még általában nem a külső kényszer, a munkapiaci elvárások alapján választják a fiatalok, hanem érdeklődésük alapján. Nem biztos azonban, hogy az általuk tanultakra a piac is vevő lesz. Ha valaki előre meg tudná jósolni, hogy az állandóan és egyre gyorsabb ütemben változó világunkban milyen szakmák iránt lesz kereslet 5-10 év múlva, valószínűleg komoly pénzeket kereshetne látnoki képességével. Néhány tendencia azért talán megfigyelhető. Ezekről beszélgettünk Keszegh Bélával, a felvidéki magyar doktoranduszokat és fiatal kutatókat tömörítő Kempelen Farkas Társaság ügyvezetőjével, a Harsányi János Szakkollégium tanárával.

Melyek ma a divatszakmák, illetve tapasztalható-e túltelítettség bizonyos professziók esetében?

Nagy általánosságban elmondható, hogy a humán végzettséggel rendelkezők iránt kisebb a kereslet, a műszaki-informatikai szakembereket viszont elkapkodják a munkaerőpiacon. Az utóbbi években sokat hallhattunk arról, hogy Magyarországon és Szlovákiában is túlképzés mutatkozik közgazdászokból és jogászokból. Ha azonban a szlovákiai magyarok szemszögéből vizsgáljuk a kérdést, egyáltalán nem érvényes ez a megállapítás. Jól megmutatkozott ez a Magyar Koalíció Pártjának nyolcéves kormányzati pozíciója idején, amikor a párt saját szakembereket delegálhatott az államigazgatásba. Főleg a kezdetekkor nagyítóval kellett keresni a megfelelő személyeket. Évekkel ezelőtt hiány volt például református lelkészekből is. Amióta azonban Komáromban beindult a teológusképzés, kezd telítődni ez a piaci szegmens.

Úgy tűnik viszont, hogy informatikusokból soha nem elég…

Ez a terület valóban még mindig felfutóban van, keresett a szakma, amit abból is láthatunk, hogy a nyugat-európai államok az informatikusok előtt azonnal, mindenféle átmeneti időszak nélkül megnyitották munkapiacaikat. A ő esetükben is érvényes azonban, hogy egyre inkább specializálódniuk kell. A határok megnyitása nem csak az informatikusok számára teremtett új lehetőségeket. Visszatérve a már említett jogi pályára: annak bizonyos szakterületei, például a nemzetközi jog igen perspektivikus lehet a fiatalok számára. A brüsszeli adminisztráció nagyon sok, idegen nyelveket jól beszélő, ám az egyes tagországok sajátosságait is ismerő jogászt szippant fel, nem is beszélve a különböző nemzetközi peres ügyekről, amelyekből szintén egyre több van tájainkon. Aki ezekben otthon van, biztosan nem marad munka nélkül. A különböző mérnöki területek ugyancsak számos lehetőséget rejtenek magukban.

A munkáltatók nagy része többéves gyakorlattal rendelkező alkalmazottakat keres. Az iskolapadokban viszont ritkán szerezhető meg ez a gyakorlati tudás!

Ezen a téren lényeges különbség van az állami és a magánegyetemek között, mégpedig az utóbbiak javára. A magánegyetemek rugalmasabban képesek reagálni a piac igényeire. Persze, ehhez azt is tudni kell, hogy a magánegyetemek hallgatóinak többsége levelező tagozaton végzi tanulmányait, abban a szakmában próbál fejlődni, amelyet már egyébként is gyakorol, esetleg másoddiplomáért hajt. A szakmai gyakorlat megszerzésének egyik, Magyarországon egyre inkább alkalmazott módja, hogy a hallgatók még tanulmányi éveik alatt munkát vállalnak egy-egy jó nevű cégnél, nemritkán fizetés nélkül, mégpedig azért, hogy ott tapasztalatokra tegyenek szert. A másik járható út, ha az egyetem szorosan együttműködik például egy rangos multinacionális vállalattal. Jó példaként említhetném a Budapesti Műszaki Egyetem és a Sony Ericson kapcsolatát. A hallgatók már tanulóéveik alatt bekapcsolódhatnak a fejlesztési programokba, amihez persze az is nélkülözhetetlen, hogy az egyetemen komoly műszaki-technikai bázis álljon rendelkezésre. Ha tehát országaink nem szeretnének a nagy multinacionális cégek »szerelőcsarnokaivá«válni, akkor ilyen szintű együttműködésre kell törekedniük. Sajnos a kutatás-fejlesztés terén a szlovákiai egyetemeknek komoly lemaradásuk van, az oktatási intézményekben nem alakultak ki, és sajnos, nem is igen formálódnak azok a kutatóműhelyek, amelyek partnereivé válhatnának a multiknak.

Ha önhöz fordulna egy pályaválasztás előtt álló középiskolás, milyen irányzatú felsőoktatási intézményt ajánlana neki?

Azt mondanám, semmilyen divatos irányzatnak nem kell bedőlni, a lényeg, hogy olyan pályát válasszon, amelyhez vonzódik. Azután az adott szakmán belül találja meg a számára legmegfelelőbb specializációt, és abban igyekezzék minél inkább elmélyülni, profivá válni. Fontosnak tartanám, hogy már az egyetemi évei során próbáljon gyakorlati tudásra is szert tenni a hallgató, vegyen részt részképzésen más egyetemeken, kapcsolódjon be a szakkollégiumi képzésbe. Egy vagy két világnyelv ismerete ma alapkövetelménynek számít, e nélkül a munkapiacon már az első szűrőn fennakad az illető, tehát a nyelvtanulást semmiképpen sem szabad elhanyagolni. A rugalmasság, a kreativitás pedig ugyancsak minden szakmában előnyt jelent.