Főispán, szolgabíró és a többiek

Mi volt a vármegyerendszer, mik voltak a szabad királyi városok, ki volt a főispán, az alispán, a szolgabíró, milyen hatáskörökkel rendelkezett a megyei kongregáció, vagyis a megyei közgyűlés? Ezekre a kérdésekre kaphat választ, aki ellátogat a Vágsellyei Állami Járási Leváltár épületében rendezett Az önkormányzatiság múltja a Kisalföldön nevű kiállításra.

Novák Veronika levéltárigazgató, a kiállítás főszervezője, a megyei törvényszék eszközeit bemutató vitrin mellett A szerző felvételeA tárlaton egyebek mellett eredeti dokumentumok, királyi kiváltságlevelek, megyei közgyűlési jegyzőkönyvek, térképek bizonyítják ,hogyan váltakoztak az önkormányzatiság különböző formái a Kisalföldön. Megtudhatjuk, hogy a legrégibb önkormányzati forma a vármegyerendszer, habár kezdetben még itt is kimondottan a királyi akarat érvényesült, és akkor kezdett igazán önkormányzattá válni a testület, amikor a 13. században a király által kinevezett ispán és az alispán mellett megjelentek a helyi lakosok egy rétegének, a nemeseknek a képviselői. Ezek voltak a szolgabírók, a vármegyei önkormányzat legfőbb szerve pedig a kongregáció, a megyei közgyűlés. A megye hatáskörébe került az igazságszolgáltatás, és a megyékben úgynevezett sédriák, törvényszékek is működtek. A kiállításon eredeti dokumentumon olvasható például, hogy Komárom vármegye törvényszéke egy évben hány gyilkost, tolvajt, paráznát vagy csendháborítót ítélt el. Kaloda és bilincs is található a kiállított tárgyak között, a vármegyebörtönt pedig korabeli illusztráció idézi fel. A kiállításon külön rész foglalkozik a 10. századtól 1849-ig működő vármegyerendszerrel, az 1849-es forradalom utáni, majd az osztrák–magyar kiegyezés utáni időszakkal, valamint az I. Csehszlovák Köztársaság közigazgatási rendszerével.

Megtudhatjuk azt is, hogy az abszolutizmus korában Magyarország területét 5 katonai körzetre (distriktus) osztották, ezek élén a királyi felügyelők álltak. 1953-ban véglegesítették a megyerendszert, de az továbbra is az állam befolyása alatt maradt. A megye élén a megyei hatóság elöljárója, a megyefőnök állt. A további tisztségviselők: a megyefőnök helyettese, a felügyelők, az írnokok, az orvos, a hivatalnokok, a kancellisták és a hivatalszolgák. A megyei hivatal döntött a rendőrségi, katonai, mezőgazdasági (földbirtokok felosztása), vízgazdasági (hidak, csatornák, malmok építése), közlekedési, kereskedelmi, erdészeti és adóügyekben. A kiegyezés után a megye élére az uralkodó által kinevezett ispán került, aki a megye területén működő összes állami hivatal elöljárója volt, csupán a bíróságok nem tartoztak a hatáskörébe. Az ispán jogkörébe tartoztak a politikai ügyek, felettese a belügyminiszter volt. A megye tényleges ügyeit az alispán végezte. Az első Csehszlovák Köztársaságban az ispán szerepét a kormány által kinevezett hivatalnok vette át. A megyei bizottságok 1922-ig, a megyék megszűnéséig működtek.

A kiállításon látható még Nyitra megye jegyzőkönyve az 1754-es tisztújításról, megtekinthető az ispáni szék, amelyről leszerelték a megyecímert. Rézkarcokon és olajfestményeken találkozhatunk az egykori ispánokkal, de vannak itt karikatúrák is, amelyek a Mikszáth Kálmán által az 1903-ban írt Kortársaimban kifigurázott ispántípusokat: a csibukozó, a mutatós, a becsületes, az agilis, az erőszakos ispánt mutatják be. Látható itt az a kiváltságlevél, amellyel Zsigmond király 1405-ben szabad királyi rangra emelte Somorja városát, másolatban látható a Vágfarkasdot 1794-ben mezővárosi rangra emelő kiváltságlevél, külön anyag foglalkozik a Vajkai Szék történetével, de a régió több városára és falvára (Vágsellye, Diószeg, Sempte, Deáki, Mocsonok, Nagymegyer, Csallóközcsütörtök) vonatkozó dokumentumok is megtekinthetők a tárlókban.

A vágsellyei kiállítás nemcsak érdekes momentumokat tár fel az önkormányzatiság történelméből, hanem rendkívül aktuális is, hiszen épp most van folyamatban egy új megyerendszer kialakulása. Ezért is érdemes az egykori gyakorlatot összehasonlítani a mostani javaslatokkal, tervekkel. A levéltár vezetősége mindenkit, de elsősorban iskolás csoportokat vár szívesen a kiállításra, amely 2002. június 30.-ig tekinthető meg.