Fogadják a miniszterek a tüntető Cingel Zsuzsát?

Cingel Zsuzsával Nyitrán az újságírókon kívül alig-alig elegyedtek szóba a járókelőkJana Beňová felvételeJárókelők csak elvétve álltak meg mellette, de nem ült le mellé senki, és beszélgetni is csak a hírére összesereglett újságírókkal volt módja. Nekik mondta el már sokadszor, hogy addig nem fejezi be a két hete tartó éhségsztrájkot, amíg el nem éri célját, vagyis az emberi jogok és a munkavédelmi előírások betartását, valamint a veszélyességi pótlékok kifizetését – most már nem csak a kassai vasműben: az ország valamennyi üzemében. „Én valamennyi munkásember jogaiért vállaltam ezt a megpróbáltatást, és annyit máris elértem, hogy bátrabban szóvá merik tenni, ha sérelem éri őket – mondta Cingel Zsuzsa, aki ma Vladimír Palko belügyminiszterrel, Ľudovít Kaník munkaügyi miniszterrel és Pavol Kandráč emberjogi biztossal szeretne találkozni Pozsonyban. Mindhármuknak hétfőn küldött levelet, és bár választ nem kapott tőlük, bízik abban, hogy meghallgatásra talál. „Remélem, az általam is választott kormánytagok odahatnak, hogy a kassai vasműtől kárpótlást kapjak a jogtalan elbocsátásért, és végre kivizsgálják az engem tavaly novemberben ért támadást is. Ha ígéretet kapok tőlük, hogy foglalkozni fognak az ügyemmel, abbahagyom az éhezést, és alávetem magam az infúziós kúrának. Tegnap (hétfőn – a szerk. megj.) megvizsgált egy szepsi orvosnő, azt mondta, a szívem már nagyon gyönge, de most, a cél előtt nem adhatom fel. Éhes már rég nem vagyok, úgy érzem, mintha nem is lenne testem, és lélekben arra is felkészültem, hogy a szívem bármikor felmondhatja a szolgálatot. Amit vállaltam, végigcsinálom, és ha mégsem számíthatok az illetékesekre, jogi úton fogok kárpótlást követelni. Remélem, esetem mindenképpen precedenst teremt.”

A szemmel láthatóan legyöngült asszony délben elhagyta Nyitrát, és fiával gépkocsin indultak Pozsony felé. Útközben még megálltak néhány faluban, és – ha minden az elképzeléseik szerint haladt – ma reggel hétkor a kormányhivatal kapuja előtt állnak-álltak.