Focimese és -valóság Helembán

A mai valóság egészen más. A hétszáz lelket számláló falu csapata a múlt évben kilépett az érsekújvári területi bajnokságból. Nem nagy dolog. Volt már ilyen. Hullottak szét már nagyobb együttesek is. Az élet megy tovább. Ez igaz, de mégsem mindegy. Hiszen megszakadt egy több évtizedes folyamat, és a helembai vasárnapi délutánok mintha szegényebbek, üresebbek lennének. Egy-egy meccs jó alkalom volt arra, hogy rendszeresen találkozzunk, kezet fogjunk, elbeszélgessünk, s közben nosztalgiázva nézzük a labdát kergető fiatalokat. Örültünk egy-egy szép gólnak, bosszankodtunk a kihagyott helyzetek láttán, valahogy megemésztettük a tisztes vereségeket. Aztán jöttek a tíz-tizenegy gólos hazai zakók. Kintről még ennél is roszszabb hírek érkeztek. A bélai húszas volt a csúcs. A termés beérett. Annál is inkább, mivel a bajnokság vége felé a csapat góllövő listáját a legjobb góllövő egy góllal vezette…

Kalvodától Engelig

A második világháború romjait még el sem távolították mindenhol, a helembaiak már beneveztek a bajnokságba. Az idők folyamán több garnitúra cserélődött ki a zöld gyepen. Regénybe illő történeteket kreáltak, gazdagítva a falusi életet. Olyan játékosok formálódtak, akiket – mai napig emleget az utókor. A kezdetnél ott voltak – Kalvoda Ferenc, Bogdányi Ferenc, alias Herzi, Kuchár Dezső és József, Gyetven István. Az újabb hullám legjelesebb játékosai Lencsés István, Barany László, Tóth János, Ziman József, Zsibrita Pál, Bogdányi József, aki hosszú évekig volt a háló őre, később a csapat vezetője is. A hatvanas évek derekán egy újabb generáció jelentkezett. Izrael Lajos, Bogdányi Péter, Tapló János és László, Kollár Ľuboš, Engel Ernő, Engel Péter.

Volt egy időszak, amikor az itt szolgáló katonák is bekerültek a csapatba. A Bačík, Omelka, Fiala nevek a legemlékezetesebbek. A következő gárdát Engel János, Tóth Pál, Kristofóli Pál, Zátyik András, Pátrik Ferenc, Hatala József képviselték. Utánuk Kormos Zsolt és Engel Zoltán neve említendő.

A verhetetlen tizenegy

A járási bajnokságban szereplő csapathoz sok érdekes történet fűződik. Ezerkilencszázötvennégyben kilenc játékos rukkolt be katonának. Itt egy évre megszakadt a lánc, de az öregekkel a következő évadban már újra gurult a labda. Volt itt verekedés is, féléves eltiltással. Játszottak frissen betakarított krumpliföldön Málason. Utaztak biciklivel Ebedre, traktorral az Ipoly mellett Lelédre. Volt olyan is, hogy a kistói pályára száraz lábbal mentek, miközben a mérkőzés alatt olyannyira megáradt az Ipoly, hogy csak a zavaros vízen keresztül tudtak hazamenni. Volt Helembán verhetetlen tizenegy is. Emlékezetes volt a Gyetvenekből összeállított csapat, ahol nagyapa, fiú, unoka játszott együtt a falu többi focistái ellen.

Csak akarni kell

Töredékek a múltból. A jelen egy kikötött komphoz hasonlít. Várja az utasokat. Jönnek, nem jönnek, csakis rajtuk múlik. A visszatérés nem lesz egyszerű, mert a legnagyobb gond a játékoshiány. Ennek különböző okai vannak. Világunk nagyon sok egyéb szórakozási lehetőséget kínál. A mai fiatalok kényelmesebbek, akik szeretik is a focit, kielégíti őket a focimeccsek nézése bármelyik nap, bármelyik órájában. Nem érzik a jó közösség jellemformáló erejének szükségességét, a megmérettetés lehetőségének fontosságát. Csekély a mozgásigényük.

Pedig Helembán adott minden feltétel ahhoz, hogy a csapat újrainduljon. A helyi önkormányzat anyagi támogatása jelen pillanatban is garancia a sportegyesület működéséhez. Minden a játékosok, a játszani akaró fiatalok kezében van. A vezetőség megválasztása is rajtuk múlik. Csak akarni kell, és Helembán is lesznek ismét hagyományos focimecscses vasárnap délutánok.