Félszáz és negyedszáz meg egy

„Félszáz és negyedszáz meg egy“ címmel adott jubileumi műsort a Dunaág Néptáncműhely múlt héten. Volner Nagy Melindától, aki az összekötő szál, az est nagyasszonya, a műsor életre hívója, egyben az együttes lelke és motorja, megtudtuk, mit is jelentenek ezek a számok. A művészeti csoportot 1996-ban alapította Volner Nagy Melinda és Dobsa Tamás. Akkor épp szellős volt a dunaszerdahelyi néptáncos élet, pont nem működött a Csallóközi és már nem működött az Istiglinc sem. Először egy alkalomra álltak össze egy kisebb létszámú kamaracsoportként, majd folyamatos fejlődés után kialakult az együttes. A címben szereplő félszáz, arra utal, hogy a művészeti vezető, Volner Nagy Melinda szintén jubilált, a plussz egy pedig arra, hogy ennek a műsornak tavaly kellett volna megvalósulnia, de akkor a járványhelyzet keresztül húzta a tervet. A 25 év alatt számos fellépésük volt Európa szerte. Meghatározó volt, amikor 2016 őszén közel három hetes brazíliai turnén vett részt a Dunaág Néptáncműhely Zerda Kamara Néptáncegyüttes a Pósfa zenekar kíséretében. Az együttes 2015-ben a Külhoni Magyarságért Díjban részesült. A műsorban felléptek a jelenlegi táncosok, az Ágacska táncosai és eljöttek a régi Dunaágas táncosok is, akik még mindig nagyszerűen ropják. Az egyes elemek után az alapítók, volt táncosok kijöttek beszélgetni a műsorvezetőhöz és megosztották történetüket, emlékeiket a közönséggel. Dobsa Tamás elmondta például, hogy „egy néptáncegyüttesben sosincs demokrácia, diktatúra van. Mindig az együttes vezetője vagy éppen a koreográfus diktál és mondja meg, hogy mi lesz, hogy lesz.” Megtudtuk, hogy a Dunaág név végülis adta magát, hiszen a Csallóközt egykor szövevényes ágrendszer járta át. Nagy Iván etnográfus, aki szintén ott volt a Dunaág alapításánál és részese volt együttes felépítésében, a legényavató koreográfia (ami a Görcs testvérek alkotása) kapcsán megjegyezte, ő még látott ilyet Nagybodakon, pár évtizeddel ezelőtt még így váltották ki az érettség fogalmát a fiúk, innentől járhattak a férfiak közösségébe és mondjuk kocsmába. Elhangzottak olyan táncos történetek, amik a Dunaágban indultak és mostanra néptánc oktatókká értek be.

Egy színes, színvonalas és örömteli előadást láthattunk. Ha a néptánc ereje a mulatságban van, azt gondolom, a Dunaág ereje a közösségben. Igazi műhelymunka folyik itt, ahol együtt táncol már két generáció, együtt muzsikálnak apák és fiúk. A volt táncosok biztosan beadják, beadták a Dunaágba a gyereket és így a kör nem zárul be.  Sok sikert a következő 25-höz, Dunaág!