Felbecsülhetetlen értékű tárgyi emlékek a Kossuth-hagyatékból

Kisebbfajta múzeumnak is beillik a komáromi Hrala Gyula lakása. A falakat festmények, kardok, mellvértek díszítik, a konyhát tányérgyűjtemény teszi hangulatossá, a mennyezetig érő könyvespolcokon 16. századból származó könyveket is találunk. Nem is beszélve a megszámlálhatatlan dokumentumról, fényképről, az 1968-as szamizdat irodalomról. Dolgozószobája falán például egy kis üveglap mögött két érem található, egyiket a Felvidék visszacsatolása, a másikat Kelet-Magyarország és Erdély egy részének felszabadulása emlékére adták ki. Mindkettő mellett ott az igazolás, amely Hrala Gyulát – vagyis vendéglátónk édesapját – feljogosítják ezen érmek viselésére. Azt hiszem, nem sok helyen találunk ilyen történelmi tárgyú különlegességeket. A kiterjedt gyűjtemény gyöngyszemének azonban azok a darabok tekinthetők, amelyek Kossuth Lajos és fia, Ferenc hagyatékából származnak.

„Édesapám évtizedekig Ógyallán volt közjegyző, és családunk nagyon szoros baráti kapcsolatot tartott fenn a bagotai kúriában élő Ordódy Maricával, Kossuth Ferenc keresztlányával – kezd a mesélésbe Hrala Gyula amatőr gyűjtő, kutató, aki nyugdíjba vonulásáig a hajógyárban volt osztályvezető. – Kossuth Ferenc halála előtt kijelentette, hogy neki nincs vér szerinti rokonsága, csak örökösei, ezek egyike volt Marica is. ĺgy került a Kossuth-hagyaték egy része a ma már Ógyalla részét képező Bagotára. Marica nénivel számtalan nappalt és éjszakát végigbeszélgettünk, így a tárgyi emlékek mellett nagyon sok családi történettel ajándékozott meg engem.”

Hrala Gyula számos fényképet őriz a Kossuth-család hagyatékából. Ezek részben a család tagjait ábrázolják, részben a családnak küldött, különböző ajánlásokkal ellátott képek. „Én azokra vagyok a legbüszkébb, azok számomra a legbecsesebbek, amelyeken Kossuth Lajos saját kezű feljegyzései találhatók – mutatja. – Ugyancsak kuriózumnak számít Kossuth Lajos Olaszországban készült öregkori fényképe, Ferenc gyermekkori képe, valamint Ferenc első feleségéről, a magyarok által „angol asszonyként” emlegetett hölgyről készült kép. Erről a gyönyörű asszonyról, aki fiatalon tüdőbajban hunyt el, Krúdy Gyula egy alkalommal azt írta, hogy csupán egyetlen kép maradt fenn róla. Nekem két különböző felvételem is van.”

Vendéglátónk büszkén mutatja Kossuth Ferencnek a párizsi és londoni tanulmányai alatt készült műszaki rajzait és térképvázlatait is. Majd egy versre hívja fel a figyelmünket. „Egyelőre nem sikerült megállapítanom, ki a szerzője, de a tartalma alapján nagyon is elképzelhető, hogy maga Kossuth Lajos írta. Ám ha nem ő is a szerző, mindenesetre nagyon kedves verse lehetett, hiszen szinte minden benne van, ami az ő lelki világát az emigráció éveiben jellemezte. ĺme a vers néhány sora: „Nem nyújt nekem túl a hazán/Éppen semmi vigasztalást/Vérző szívem mást nem kíván/Csak az édes viszontlátást.” Vagy: „Most megfosztva mindezektől/Hazátlanul barangolok/Távol esve a nemzettől/Mely iránt oly hőn lángolok.”

Hrala Gyula több Kossuth-bankót is őriz. „A szlovák történészek mind a mai napig vonakodnak Kossuth objektív értékelésétől – mondja a bankó kapcsán. – Valahányszor felvetődik ez a téma, nem győzöm hangsúlyozni, hogy Kossuth hadseregében több mint 20 ezer szlovák nemzetiségű személy harcolt, sőt, szerintem Kossuth volt az első, aki hivatalossá tette a szlovák nyelvet. A Kossuth-bankók hátlapján ötnyelvű felirat olvasható, a magyar és a német után harmadikként a szlovák.”

Hrala Gyula, a tulajdonában levő kincseket, a Kossuth hagyaték darabjait kiállításon is szívesen bemutatná, de mint mondja, eddig nemigen talált támogatókra, akik segítenék terve megvalósítását. A ceglédi Kossuth Múzeumból már többször felkeresték, meg szerették volna venni tőle gyűjteménye egy-egy darabját, de nem adta. Azt vallja, ezeknek a kincseknek itt kell maradniuk a Felvidéken.