Fehér Filip, a galántai csodagyerek

A majdnem 11 éves galántai Fehér Filip helyett édesanyja, Fehér Andrea adott interjút az Új Szónak a fiúról, miközben ő a Joseph Haydn Művészeti Alapiskolában vett részt zeneórán. Az anyukájától megtudtuk, egyébként sem bőbeszédű a fiú és a szabadideje is kevés, ugyanis hetente háromszor jár a bécsi Musikschule Margareten iskolába.

Valódi őstehetség

Amikor a kezdetekről kérdeztem, a legnagyobb meglepetésemre elmondta, Filip már egyévesen érdeklődött a zene, főként a komolyzene iránt. Eleinte csak a kezével utánozta a TV-ben látott filharmonikusokat.

„Játékhegedűt adtunk a kezébe, amivel próbált játszani, majd hároméves korában kapott egy igazi hegedűt. Eleinte a vonóval finoman ütögette a húrokat, majd rájött, hogyan kell megszólaltatni. Egy nap azt vettük észre, hogy hallás után lejátssza a dallamokat. Kiderült, hogy abszolút hallása van. Nemcsak hegedűn, hanem zongorán és más hangszereken is képes volt lejátszani a hangokat. Azóta hegedül, de tud zongorázni is. Időnként komponál, vagy ahogy ő mondja, filmzenét ír”

– mondta mosolyogva Andrea.

Hatalmas léptekkel

Filip családjában eddig nem volt képzett zenész, tehát senki sem tudott tanácsot adni, merre induljanak, mindent a szülei jártak ki, tapasztaltak meg. A dédnagyapa saját szórakoztatására játszott hegedűn, illetve időnként hétvégéken eljárt muzsikálni, de nem volt művész.

„Eleinte nagyon nehéz volt, mert még a betűket sem ismerte, de szerettük volna zeneiskolába íratni. A galántaiba nem vették fel, mert egészen máshogy kell egy hatévessel foglalkozni, mint egy óvodáskorúval. A helyi szabadidőközpontban találtunk egy zenetanárt, Karol Daništ, aki hajlandó volt vele foglalkozni. Ötéves korára akkora fejlődést ért el, hogy felvették a pozsonyi konzervatóriumba, ami nagyon nagy dolog volt számunkra”

– fogalmazott Fehér Andrea. Közben a család ellátogatott a bécsi Musikschule Margareten iskolába, ahol nyílt napot tartottak. Először elutasították őket, mivel a bécsi növendékek is általában nagyon nehezen jutnak be az iskolába, így csak számukra engedik meg a felvételit.

„Az egyik tanár azonban úgy döntött, ha már ott vagyunk, mégis meghallgatná Filipet. Mivel ő a hegedű nélkül nem mozdult sehová, így máris meg tudta mutatni, mire képes. Körülbelül tíz percen belül felvették az iskolába”

– mondta el Andrea. A család komoly döntés elé került: Filip Pozsonyban vagy Bécsben folytassa tanulmányait. Több szempontot figyelembe véve az utóbbi mellett döntöttek.

Az autóban élnek

Az első időszakban hetente kétszer mentek az órákra, most háromszor-négyszer járnak Bécsbe. A Fehér család Galántán él, Filip itt jár iskolába, a szülők a városban dolgoznak, így nem kis megterhelést jelent számukra ez a vállalás.

„Az iskola után, két óra körül indulunk, este fél kilencre szoktunk hazaérni. Tulajdonképpen az autóban élünk. Filip ott készül másnapra, az öccse pici baba volt, amikor elkezdtünk Bécsbe járni, később ott tanult meg írni-olvasni. Már nem érezzük tehernek. Úgy tűnik, ránk bízták őt a maga zsenialitásával, az édesapjával úgy érezzük, hogy kötelességünk megtenni mindent azért, hogy a tehetségét kibontakoztathassa”

– fogalmazott. A fiú a bécsi iskolában főként a gyakorlati, technikai tudását tudja fejleszteni, az elméletet a galántai zeneiskolában tanulja, mert a németnyelv-tudása még nem tökéletes, ott nehezebb lenne az elméletet elsajátítani.

„Ez sem volt egyszerű döntés, hiszen a legjobb lenne, ha a saját nyelvén, magyarul vagy szlovákul tanulhatna, de szerencsére most már nem okoz neki problémát a német és az angol nyelv sem. Az elején le kellett porolnom a német-tudásomat, hogy fordítani tudjak neki, de most már mindent megért és beszélni is elkezdett. Vannak olyan órák, amikre már egyedül jár, nincs szüksége a segítségemre. A tanárok nagyon kedvesek és segítőkészek, a többi gyerekkel angolul is kommunikálhat”

– magyarázta Andrea.

Nincs kényszer

Filip szülei nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy amennyire lehet, egy átlagos gyerek életét élje. Nagyon sok a játék a mindennapokban, a zeneiskolai tanulmányok mellett a nemeskosúti csapatban focizik. Bécsben, az órák előtt igyekeznek arra is időt szakítani, hogy az egész család együtt tölthessen időt a játszótéren.

„Úgy látom, hogy Filip nincs egészen tudatában annak, hogy egy csodagyerek, számára ez az életforma természetes, hiszen ezt szokta meg. Nagyon sokszor szigorú és elégedetlen magával. Természetesen biztatjuk arra, hogy gyakoroljon és tanuljon, de nem kényszerítjük rá és igyekszünk azt erősíteni benne, hogy akkor sem történik semmi, ha nem lesz belőle zenész. A tehetség nem bontakozik ki, ha erőltetik, azt szeretnénk, ha örömét lelné abban, amit csinál. Legyen az akár a hegedű, akár a foci”

– hangsúlyozta.

Gyakorlás, kurzusok

Édesanyja szavai szerint Filip a hegedűben nagyon ügyes, sokszor olyan szinten adja elő a klasszikus műveket, amilyet a felnőttek sem érnek el. Világhírű tanárok szerint főiskolai szintű tudása van, ezért újra nagy dilemma előtt állnak.

„Úgy gondoljuk, jobb lenne, ha magasabb szinten folytatná a tanulmányait, ugyanakkor még csak gyerek, ezért nem akarjuk erőltetni, hiszen ennek hatására meg is állhat a fejlődésben. Képes arra, hogy hallás után bármit eljátsszon fejben, de a kéztechnikát ki kell gyakorolnia. Átlagban naponta egy órát gyakorol, próbáljuk nem untatni vele. Ha fáradt vagy utazunk, az autóban hallgatjuk a darabokat. Szerencsére gyorsan tanul, az iskolában és a zeneiskolában sincs gond a tanulással”

– fejtegette Andrea. Filip az orosz iskola módszerei alapján tanul, de a nyári szünetben elvégzett egy egyhetes kurzust Budapesten is, ahol a Kodály-módszert alkalmazták, ami nagyon sokat adott számára.

„Budapesten Perényi Eszter mesterkurzusán vett részt, aki nagyon szigorú tanár, nagyon kemény munka volt, de úgy tűnik, az eddig elvégzett kurzusok közül ezen fejlődött a legtöbbet. Előtte Vagyim Repin, Dora Schwarzberg, Dalibor Karvay és sok más tanár mesterkurzusán vett részt. Ezeket többnyire úgy tervezzük be, hogy összekössük a családi kirándulással”

– tette hozzá.

Nehézségek és sikerek

Fehér Andrea arról is beszélt, hogy férjével igyekeznek úgy alakítani az életüket, hogy a gyerekek a lehető legkevesebbet érzékeljenek a nehézségekből.

„Még ha Filip tanárai nagyon kedvesek és rugalmasak is, köztudott, hogy az osztrákok nem szeretik a késést, tehát úgy kell alakítani az utazásokat, hogy időben ott legyünk, de a gyerekeket ne stresszeljük emiatt. Az egyik tanár arra is hajlandó, hogy hozzánk igazítsa a beosztását. Ez azért is hatalmas dolog, mert vannak olyan bécsi gyerekek, akik heti húsz percet kapnak az iskolától a tanulásra, Filip viszont háromszor ötven percet tanulhat ott hetente. Ezzel a lehetőséggel nem szabad visszaélni”

– hangsúlyozta. A kis hegedűművész taníttatását teljes mértékben a család fedezi. A kérdésre, hogy vannak-e támogatói, ismerik-e őt Galántán és a környéken, az anyukája elmondta, Filip a város és az egyes intézmények által szervezett rendezvényeken szokott fellépni, sokan ismerik. Andrea azonban úgy véli, ez a fajta kultúra nem a legnépszerűbb manapság a régióban. Fia sok európai és világszintű versenyen ért el kimagasló eredményt, ezek közül a legkiemelkedőbbek a következők: Kocian Hegedűverseny, Csehország, 1. helyezett, Prima La Musica, Bécs, 1. helyezett, Jozef Micka Hegedűverseny, Prága, 1. helyezett, Prešporský Paganini, Pozsony, 2. helyezett. A tanárai szerint magasan ível a fejlődésben, játszik zenekarokban, elsőhegedűsként, de van, ahol karmester is.

Elképzelések

Fehér Filip később szeretne szólista lenni. Általában határozott elképzelése van arról, hogy egy művet hogyan szeretne előadni. A tanára sokszor kéri ki a véleményét egy-egy előadás előtt, sok esetben rábízza a döntést, máskor viszont közösen döntenek, illetve belátja, hogy a tanárnak van jobb elképzelése.

„Szomorú, ha nem nyer, ha hibát vét, hajlamos felnagyítani és elégedetlenkedni. Valószínűleg az abszolút hallása miatt is sok dolog zavarja, például ha nem úgy szólalnak meg a hangok, ahogy ő szeretné vagy elképzelte. Egészséges versengés van benne, de nem tesz semmit más kárára. Azért jó a foci, mert ott többnyire vesztenek, így megtanulja, hogy vesztesek nélkül nyertesek sem lehetnek. Ezzel jól tudja kompenzálni magában a kétféle érzést”

– tette hozzá nevetve Andrea. Filip szeretne kapus lenni, ami rendkívül veszélyes a hegedűkarrierjére nézve, de a szülei ebben is támogatják, nem akarják, hogy emiatt szorongjon vagy feszélyezze magát.

„Leginkább abban tűnik ki a többiek közül, hogy teljesen bele tudja élni magát az előadásba, az érzéseit jeleníti meg játék közben. Az ő adottsága, zsenialitása az érzelmek kifejezésében mutatkozik meg, más a játéktechnikában ügyesebb. A műveket meghallgatja, a kottában leírtakat betartja, de van benne valami, ami mások számára érdekes, ami a szívéből jön”

– fogalmazott Fehér Andrea. A további elképzelésekkel kapcsolatban azt mondta, Filip egy ideig még a bécsi iskolában folytatja a tanulmányait. Szülei támogatnák, ha a bécsi konzervatóriumba járna később, ezért a következő tanévtől már német nyelvet is fog tanulni, de a jövőjét illetően a végső döntést rábízzák.