Fatornyos kis falu a határ mentén

A határ menti kisközség, az egykor kisnemesek lakta Hubó embermagas kőfallal körülvett, téglalap alaprajzú református templomát a kala- pos király türelmi rendelete után, 1776-ban építették.

Hubó (Hubovo)

Akkoriban még a lakosság lélekszáma közel hatszáz volt. Ma alig százötven lelkes a falu. A hely idillikusan szép, a templom egysze-rűségében is pompás.

A legendák és a tények

Régóta él a legenda, mely szerint ez a falu egykor magának Huba vezérnek lett volna szálláshelye, erről is kapta a nevét a hely, s hogy a közeli síkon, a Méhi község mellett lévő halomsír pedig ennek a Huba vezérnek lenne a sírja. Szép a legenda, de nem igaz. Hubó az eddig fellelt írásos emlékek szerint a 11. században alapított település, Gömör vár tartozéka, első írásos emléke szerint, mely 1235-ben keletkezett, Habon néven említették, a későbbiekben már nemesi település, azok lakták, akik a korszak harci cselekedeteiben jeleskedtek, és ezért nemesi rangot kaptak. 1411-ben, majd 1449-ben már Hwba néven szerepelt. A név maga valószínűleg a szláv huba – gomba szóból ered, s igaz, ami igaz, a község határában lévő, szépen csengő nevű Baglyas, Ugra bérc, Halgatópart, Nagy Makó helyeken jó szezonban rengeteg gomba nő. A dombos vidéken főleg a szőlő- és gyümölcstermesztés adott megélhetést az embereknek, majd amikor a mezőgazdaságnak már nem volt olyan nagy szerepe a térségben, mint korábban, itt is megváltoztak a viszonyok. A korábbi, a 19. század elején mért hatszáz fős lélekszám alig százötven év alatt százötven körülire csökkent. A lakosok túlnyomó része a református vallást gyakorolja, gondosan karbantartott, fából ácsolt haranglábas templomuk van.

Különleges harangláb

A falu közepén álló, téglalap alaprajzú templom 1776-ban épült, belső berendezése – faragott padok és festett karzatok – nemesen egyszerűek. A szószékkorona figyelemreméltó, egy éppen az önvérével fiókáit etető pelikánt formázó szobor igen ősi ikonográfiai jelentést tartalmaz. A pelikán a református egyház egyik leggyakrabban használt jelképe, számos templomban fellelhető az ábrázolás. Ez a jelkép a kora középkor óta a legkedveltebb Krisztus-szimbólumok egyike, tulajdonképpen magát Krisztust jelenti, aki a bűn elkövetése által az örök élet számára meghalt fiait saját vére hullatásával kelti életre. Hubó református templomát az adatok szerint többször is javították, az utolsó nagy renoválásra 1965-ben került sor. Akkor a falak az esővíz rossz elvezetése miatt feláztak. A romlásnak indult épületet az egyház újíttatta fel, ma kiváló állapotban szolgálja a híveket. Mivel a református vallás gyakorlását egy ideig tiltották, vagy csak megtűrték, az eleve református vallásúak számára készült templomok építése csupán a II. József-féle türelmi rendelet életbe lépése után indult meg. Ám harangtornyot még akkor sem építhettek, erre újabb évtizedeket kellett várni. Hubón az 1776-ban kőből épített templom mellé csak bő húsz-harminc évvel a templom felszentelése után építették fel a haranglábat, amely különleges darab. Talpgerenda-rácsra építették, elosztása szerint kilenc főárbocos, szoknyával bővített egyemeletes fa harangláb. Kézzel bárdolt tölgyfából készült, eredetileg minden kapcsolódásánál fakötésekkel, csapolásokkal. A földszinten mindkét síkban kettős andráskereszt merevítők támasztották a haranglábat. A felső szinten az épület merevítését vaskos födémgerendák alkották, az oszlopok csatlakozásánál úgynevezett könyökfák vannak, a harangok közelében lévő felső koszorúgerendát félköríves, díszesen faragott könyökök tartják. Az elmúlt évszázadok során a haranglábat is többször átalakították, mert az időjárás viszontagságai kikezdték a faanyagot. A harangláb érdekessége, hogy alsó részét szoknyaszerűen alakították ki. Két harang szól benne, a kis fatorony sisakja pedig érintetlenül, eredeti szerkezetével maradt fenn, hirdetve a falusi szakrális építészet egykori mestereinek tudását.