Falunap Nagycsalomján

2004. augusztus 7-e előtt ugyancsak nagy pusztulás volt a malacok világában. Gulyásba való húsok darabolásán, előkészítésen, tereptakarításon, színpaddíszítésen nyüzsgött minden csalomjai, ki csak tehette. Nagy Mihály polgármester minden falubelit megszólítva nagyszabású falunapot szervezett. Eszegetés -iszogatás közben, már-már a műsor kezdete előtt aztán nagy égi ribillió köszöntött a falura nyugat felől. A műsor mindezek ellenére elkezdődhetett, hiszen a csalomjaiak már idén nyárra nemcsak a szabadtéri színpaduknak építettek fedelet, hanem a nézőteret is betakarták. Csak a villámlások miatti áramkiesés okozott némi galibát, meg a bokáig érő víz, de mit számít az olyankor, ha a hangulat jó. Emléktáblát kapott a falu neves szülötte, Gáspár Imre költő, Andrej Sládkovoč első fordítója. Az emléktábla-avatás után folklórműsor következett. Benne a helyiek Sisa Pista Citerazenekarával, a Rozmaring asszonykórussal. A szomszéd falvak is képviselték magukat. Ott voltak az inámiak, lukanényeiek, ipolybalogiak, ipolyszögiek, csak úgy ingyért és barátságból.

Kaptunk még ajándékba, operettet, az ipolybalogi Szent Korona kórustól a világ legszebb vallásos énekeiből mesterien megkötött csokrot, szépen gitározó, fuvolázó hazai tehetségek játékát, mellette kézműves foglalkozásokat. Méhészdrótból gyöngyös gyűrűt, szárazvirágból ünnepi csokrot lehetett kötni. Hiába is próbálkozott elriasztani minket az eső, nem fogott az ki a jókedven. Aki jól akarta érezni magát, tehette. Volt rá helye, lehetősége. Tapsolhatott egy jó műsornak, amelynek aztán este kezdett még jobban felfelé ívelni a csillaga. Este tíz órakor tánctérré változott a korábbi nézőtér, a színpadra pedig a P-UNIKUM együttes tagjai léptek. Csupa régi sláger, jó és érdekes hangszerelésben, jókedvűen énekelve. Öt gitáros, egy billentyűs, egy dobos és egy kiművelt hangú énekesnő szolgáltatta a talpalávalót. Élükön az egyébként teljesen más szerepben megszokott parlamenti képviselővel, Hamerlik Richárddal, akit egyébként a falunap egyik támogatójaként is számon tartottak. Vendég volt mindenhonnan, szokássá vált, hogy a falunapra hazajönnek az elszármazottak. A megyeelnököt is sűrűn lehetett kínálgatni jó csalomjai borral, mert ezúttal ő is eljött. Mit nekünk az eső, fő a jókedv! ĺgy is maradjon kedves nagycsalomjaiak!