Ezoterika klub lett az Ufóklubból Királyhelmecen

Az ezoterikus jelző titkos, csak beavatottak számára elérhető és értelmezhető tanokat, fogalmakat takar. A királyhelmeci ezoterika klub tagjai azonban semmi titkosat, semmi kizárólagosat nem végeznek, sőt inkább nyitottak és szívesen beszélgetnek mindenkivel, akit érdekelnek a természetgyógyászat, az ufók, és a misztikum homályával fedett, egyébként egy kis fáradsággal könnyen megmagyarázható természeti és jelenségek. A királyhelmeci művelődési központban minden héten összegyűlnek a klub tagjai, hogy beszélgessenek vagy előadást hallgassanak meg, könyvek, videokazetták kölcsönzésével népszerűsítsék a tudományokat.

Mikor felkeresem őket, épp természetgyógyítással foglalkoznak, így Karosi Gyulával és Petrik Zoltánnal egy szomszédos helyiségben ülünk le. A klub több mint tíz éve alakult, eleinte Ufó klubnak nevezték. Egy ideig meg is mosolyogták őket az emberek, hiszen aki nem látott azonosítatlan repülő tárgyat, annak a téma időpocsékolásnak esetleg feltűnési viszketegségnek tűnt. A klub tagjai azonban komoly eltökéltséggel, sőt tudományos igényességgel vetették magukat a titkok, pontosabban az ufók nyomába. „Akkor az volt a célunk, hogy a környéken megjelenő úgynevezett azonosítatlan repülő tárgyakról szerezzünk minél több információt, s meggyőződjünk róla, hogy a bejelentéseknek mennyi valóságtartalma van. Az elmondott esetek 80 százalékában valós élményről volt szó, az emberek valóban láttak idegen tárgyakat, vagy részesei voltak a harmadik típusú találkozásnak.” És, hogy mi módon és milyen alapon döntik el egy-egy bejelentés szavahihetőségét? „Ha ugyanabban az időben több helyről megerősítenek egy eseményt, esetleg kisebb időeltéréssel folyamatosan követhető a mozgása, vagyis Románia, Szlovákia, Lengyelország és Németország megfigyelői is igazolják, hogy abban az időben átvonult valami felettük, ez jelent valamit. Tiszacsernyőben például majdnem kétezer ember látott egy fénylő, szivar alakú tárgyat az átrakodó állomás felett, amelyet, vagy amelyhez hasonlót Belgiumban és Angliában is láttak.” Egy-egy bejelentés alapján – ha ufójelenségről volt szó – a klub tagjai kimentek a terepre, földmintát vettek, amelyet beküldtek laboratóriumi kivizsgálásra, és felvették a kapcsolatot a kassai repülőtér repülésirányítóival, hogy ellenőrizzék, vajon nem csak egy repülőgép haladt át a felettünk húzódó légifolyosón. Sugárzásmérőket szereztek be, és a sok apró jelből alakították ki a végső döntésüket.

Hét év után jutottak el oda, hogy – eredeti elképzelésüknek megfelelően – összekapcsolják az ufójelenségeket a parapszichológiával, és bővítsék a klub tevékenységét. Ebben a – számukra misztikus – hetedik évben jelent meg a klub életében egy új személyiség, Villás Béla, akit mesterként fogadtak, és aki nagyban megváltoztatta a klub életét. Új nevet vettek fel, új emberek jelentkeztek, akiket érdekelt a természetgyógyászat, a reiki és mindaz a sok kísérőjelenség, ami elválaszthatatlan velejárója ennek a klubéletnek. A csoport egyik új tagja a nagykaposi Petrik Zoltán, aki mára vezető személyisége, sőt előadója lett. Kedvenc témái vallástörténeti vagy történelmi jellegűek, előadott a torinói lepelről, a magyar ősvallásról, a sumérokról. Engem inkább az érdekel, mint történelemtanár és a klub tagja mivel magyarázza az emberek ezoterika iránti érdeklődését? „1989-ig nemigen volt irodalma, legalábbis hozzáférhető irodalma az ezoterikus tanoknak. 89 után viszont rohamosan megnőtt az érdeklődés, és sajnos egész üzletággá nőtte ki magát, egyesek ugyanis éppen a láthatatlan eladásával kívántak meggazdagodni. Gyakran megtörtént, hogy – a különböző jósoktól, természetgyógyászoktól – az emberek nem azt kapták, amit akartak. Emiatt meglehetősen kétkedve fogadják azokat is, akik pedig őszintén és komolyan foglalkoznak különböző tudományokkal.”

„Mikor valaki először jön el hozzánk, mindig van benne egy kis félsz, nem tudja mi vár rá” – mondja Karosi Gyula. „Idővel azonban anynyi pozitív tapasztalatot szerez, hogy a félsz elmúlik, és amikor akár magán, akár valamelyik klubtársán a gyógyítást is megtapasztalja, teljesen megváltozik a véleménye.” Nos, én egy ilyen emberrel szeretnék beszélni. Semmi akadálya, a szomszéd helyiségben éppen befejezték a gyógyítást, szívesen áthívnak bárkit, aki beszámolhat az élményeiről. Választásuk a bodrogszerdahelyi Kulcsár Istvánra esik. Alacsony, mosolygós ember, nem tagadja, ő bizony eredetileg azért jött az ezoterika klubba, hogy valami hasznot húzzon belőle. Valami olyan tudást akart szerezni, amelynek segítségével, ha kell, akár tisztességtelen módon is, de haszonhoz juthat. Aztán egyszer csak megbetegedett. Fájni kezdett a hátgerince, zsibbadt a keze, a lába és a nyaka. „Már az első kezelésnél szinte százszázalékos javulást tapasztaltam. Egy harmincperces kézrátevés után mintha levették volna rólam a fájdalmat” – mondja lelkesen. Véleménye teljesen megváltozott az ezoterikáról, a klub tagjairól, azok képességeiről. „180 fokot fordultam” – állítja. Már nem akar hasznot húzni az ezoterikából. „Még a gondolkodásom is megváltozott. Rendszeresen járok ide, és a családom is állítja, hogy teljesen megváltoztam. Csak köszönettel tartozom a fiúknak.”

Karosi Gyula és Petrik Zoltán további terveket szövögetnek. Ősszel Müller Péter magyarországi írót szeretnék meghívni, valamint Cey-Bert Róbert Gyulát, akinek a neve talán nem sokat mond az ittenieknek. Ő a székesfehérvári Kodolányi János Főiskola docense, a bangkoki kolostor felszentelt lámája, a burmai karani törzs nagykövete, az ősi sámánvallások kutatója. Szeptemberben, októberben mindketten Királyhelmecre látogatnak.