Emléktábla a beneši törvények miatt meghurcoltaknak Érsekújvárban

Ökumenikus istentisztelet

A Szent Kereszt Felmagasztalása plébániatemplomban Ďurčo Zoltán a nyitrai egyházmegye magyar hívekért felelős püspöki helynöke, és Sasák Attila református lelkész celebrálja az ökumenikus istentiszteletet. Az emléktábla ökumenikus megáldásán, felszentelésén rajtuk kívül részt vesz Nagy Attila Ákos, szőnyi református lelkész és Milus Ferenc ácsi római katolikus plébános. Az emlékünnepségen közreműködik Ozsvald Damján gitárjátékkal és Novák Mónika szavalattal, majd Prohászka Marcell kitelepített emlékezik vissza a hányattatás időszakára lánya tolmácsolásában. A rendezvény szervezője a Kecskés László Társaság kulturális, hagyományőrző egyesület. Kecskés László a hét évi katonaság, a másfél évig tartó hadifogság, a kitelepítés, az ÁVH-felügyelet testi-szellemi tragédiáinak túlélése után igazi hivatását Komárom kulturális életének felvirágoztatásában találta meg, nevéhez helytörténeti könyvek fűződnek és múzeumalapítás. Az érsekújvári megemlékezést szervező egyesület Komáromot a kitelepítés emlékvárosának tekinti, visszaemlékezéseket gyűjtöttek, emlékhelyet alakítottak ki, melyet 2004 szeptember 25-én avattak fel a Monostori erőd területén.

Fehérlaposok Érsekújvárban

2014-ben Érsekújvárban is bemutatták a Fehérlaposok című rockoperát, melyet a Kecskés László Társaság felkérésére a Magyarock Dalszínház vitte színre. A mű a második világháborút követő 1947-es felvidéki kitelepítés tragikus történetét dolgozza fel, a kitelepített családok visszaemlékezései alapján. Érsekújvárban eddig a református templom melletti parkban kihelyezett emlékoszlopnál tartottak megemlékezéseket, a kommunizmus áldozatainak állított kopjafát Buják Vince, néhai tardoskeddi fafaragó készítette és 2008-ban helyezték ki a parkba. 2021-ben valaki szándékosan meggyújtotta a kopjafát, ezért felújításra szorult. Érsekújvárban is számos családot érintett a kitelepítés, a meghurcoltatás. Strba Sándor helytörténész Érsekújvár történetét feldolgozó trilógiájának harmadik kötetében külön fejezetet szentelt a jogfosztottság éveinek, az 1945-48 közti eseményeknek, a szlovákiai magyarság csehországi deportálásának, a Magyar-Csehszlovák Lakosságcsere Egyezménynek, illetve annak, hogyan élték meg a kitelepítést az érsekújváriak. „Az Érsekújvárról kitelepített családok száma 295 volt, köztük 132 olyan személy, akik az érsekújvári földterület 45 százalékán gazdálkodtak. 1947. május 21-én kezdődött a magyarok kitelepítése Érsekújvárból. Az első, 7252-es számú vonatszerelvény 74 vagonnal pénteken hajnali 2.50-kor hagyta el az érsekújvári állomást” – olvasható Strba Sándor hiánypótló könyvében. Érsekújvárra Békéscsabáról jött az áttelepültek első csoportja 1947 májusában, összesen 244 család. Az első transzport május 24-én érkezett, tudjuk meg a helytörténész összefoglalójából, mint ahogy azt is, hogy „a kitelepítésnek megrázó lélektani hatása volt, félelem lett úrrá lett az embereken, mélyen beépült a tudatukba. Fél évtizedes világégésen voltak túl, és újabb keserűség zúdult a nyakukba.”

Emlékmű a vasútállomásnál

Október 8-án szombaton az érsekújváriak a kora délutáni órákban avatják fel a vasútállomás előtti téren a bombázások áldozatainak emelt emlékművet is. A Háromhidak Polgári Társulás kezdeményezésére készült az emlékmű. Érsekújvár azon városok egyike Közép-Európában, amely a II. világháború alatt a legnagyobb károkat szenvedte el. Háromszor bombázták a várost, Érsekújvárra 817 tonna RDX bombát dobtak le. Az érsekújvári lakosok korábban petíciót indítottak egy új emlékmű állításáért, amelyben arra hivatkoztak, hogy a bombázások idején több mint négyezren haltak meg, és az áldozatok többsége érsekújvári lakos volt. Az elhunytak közt akadtak magyar és német katonák, ukrán nők és gyerekek. Történelmi források szerint Érsekújvárnak 1940-ben 23 306 lakosa volt, és 1945-re csak 13 400 maradt. A vasútállomás előtti emlékművet szombaton 14 órakor leplezik le.