„Emberjogi aktivistaként” a cigánytelepen

Két marcona férfi társaságában kilátogatni egy cigánytelepre teljesen más, mint egyes-egyedül. Főleg, ha olyasmire készül az ember lánya, mint én: egy tévés kolléga ötletét elorozva, magát emberjogi aktivistának kiadva pénzt kínál fel roma nőknek hamis tanúzásért cserébe. Önök mennyiért hajlandóak azt állítani, hogy akaratuk ellenére sterilizálták önöket? Családi idill(Dömötör Ede illusztrációs felvételei) A richnavai cigánytelepen már kedves ismerősként fogadnak a bennszülöttek, ám amikor a diktafon előkerül, az arcokról lehervad a vigyor. Mit akarnak már megint? Amióta ez a sterilizációs botrány kipattant, állandóan újságírók és rendőrök szaglásznak a telepen, és intim dolgokról kérdezősködnek. Ezt mondják a roma férfiak, akik testőrként védik asszonyaikat.

HAMIS TANÚZÁS EZER KORONÁÉRT

Nem válaszolnak az amerikaiakra vonatkozó kérdésekre, csak annyit tudunk meg, hogy a messziről jött emberjogi aktivisták putriról putrira haladva tették fel ugyanazokat a kérdéseket, és mindenütt jogi védelmet ígértek az asszonyoknak. Ha bebizonyosodik a jogsértés, az áldozatot anyagi kárpótlás illeti. Ennyit azért sikerült kihúznunk a richnavai romákból. Aztán feltettük a kérdést, hajlandóak-e némi készpénz ellenében rosszat mondani a korompai orvosokról. Hárman kategorikus nemmel válaszoltak, ám amikor tovább léptünk, egy nő utánunk szaladt, és közölte, hogy ezer koronáért mikrofonba mondana egy-két negatív dolgot. Egy idősebb nő szintén hajlandónak mutatkozott azt állítani, hogy annak idején a megkérdezése nélkül sterilizálták. Ő kétezret kért, mire azt válaszoltuk, meggondoljuk, és viszszajövünk még. A hamis tanúzásra való felbujtás meglepően egyszerűen ment ahhoz képest, hogy alig fél órát töltöttünk el a telepen.

Aki ismeri a richnavai romák kilátástalan helyzetét, nem csodálkozik ezen. A környéken lehetetlen munkát találni, a szociális segély semmire sem elég, az uzsorások pedig, akikről senki nem beszél, de mindenki utal rájuk, sakkban tartják az egész cigánytelepet. Ilyen körülmények között egy ötvenesért is sok mindenre hajlandóak a romák, a mi autónkat például enynyiért mosták volna le a közeli patakból merített vízzel.

R, MINT RIZIKÓS

Az orvosok „rizikós kategóriának” nevezik a romákat, illetve azt a társadalmi csoportot, amelyikbe a romák is tartoznak. Bizonyos fertőzéses betegségek sokkal gyakoribbak a cigánytelepeken, mint a fehér közösségekben, ám mivel ezek az általános higiéniai körülményekkel és az életmóddal vannak kapcsolatban, a fehéreket is érintik, azaz nem roma ember is kerülhet a rizikós kategóriában. A jelentésben szereplő „R” megjelölés az orvosok szerint a páciens érdekeit szolgálja, és bárki bármit is mond, ez a csoport létezik. „Az etnikai hovatartozásról szóló információ egy orvos számára sokat elárul, hiszen eleve feltételez bizonyos kockázati tényezőket. Nem értem, miért botránkoztak meg ezen az amerikaiak. Ha az ember vízumot kér az Egyesült Államokba, ki kell töltenie a bőrszínre vonatkozó rubrikát, és ezen, érdekes módon, senki sem akad fenn. Ha az illetékes szervek tudni akarják, hány fekete, hány fehér és hány hispán eredetű egyén kér bebocsátást az USA-ba, jogukban áll feltenni ezeket a kérdéseket, és nyilván megvan rá az okuk” – magyarázza Jozef Lukačín, a kassai egyetemi kórház szülészeti osztályának vezetője, akit megdöbbentett a New York-i székhelyű központ jelentése.

AMERIKAI MÓDSZEREK

A könyv méretű beszámolóban humoros részek is akadnak, a szerzők egyebek közt felszólítják az egészségügyi minisztert, hogy törvényben kezdeményezze és ellenőrizze a császármetszéshez megfelelő recés oldalú szike használatát. Lukačín professzor, aki medikusokat vizsgáztat, és akinél simán megbukhat az ember, ha akár elméletben is öszszekeveri a különböző szikéket, sértőnek találja ezt a kioktató hangnemet. Ráadásul a kioktatás olyanoktól érkezett, akik láthatóan nem sokat értenek az orvostudományhoz.

Mint megtudtuk, az amerikai látogatók minden kórházban ugyanazon forgatókönyv alapján szerezték be azt, amire céljuk elérése érdekében szükségük volt. „Illedelmesen bekopogtak az igazgató irodájába, és afelől érdeklődtek, miben segíthetnek az intézménynek. Később a roma kismamákra terelték a szót, találkozni kívántak az újszülött-osztály főorvosával, és mialatt a küldöttség egyik tagja az irodában diskurált, másikuk az osztályon termett, és beteglapok kiadására szólította fel a főnővért. Ehhez az érvényes törvények, valamint az orvosi titoktartás szabályai szerint sem volt joguk. Visszaéltek a bizalmunkkal, és törvénytelen eszközökhöz folyamodtak” – állítja a kassai professzor.

BUKOVSKÁ ÉS KLIENSEI

Az ügyet tovább homályosítja az a tény, hogy az említett jelentés egyik szerzője, a Polgári és Emberi Jogokért központ aktivistája a napokban megtagadta az együttműködést a rendőrséggel. Barbora Bukovská állítása szerint azért nem tett tanúvallomást az ügyben, mert saját, illetve kliensei érdekeit védte. Ez a civil körökben ismeretlen központ az előzetes állításokkal ellentétben nem Kassán, hanem Prágában székel, ezért telefonon kértünk magyarázatot Bukovskától a „kliens” szóra. „Felajánlottuk ezeknek a szerencsétlen, megfélemlített roma nőknek, hogy szükség esetén képviseljük érdekeiket, mert Szlovákiában senki mástól nem várhatnak segítséget. Az általunk megkérdezett 110 nő közül nagyon sokan panaszkodtak a kórházakban tapasztalt embertelen bánásmódra. Az egészségügyi alkalmazottak lépten-nyomon megalázták őket, végig minősíthetetlen hangnemben beszéltek velük. Az állítások, amelyeket a a jelentésben olvasott, szó szerinti idézetek. Az általunk meglátogatott orvosok ellenséges magatartása is azt bizonyítja, hogy bőven van rejtegetni valójuk” – állítja a jogi végzettséggel rendelkező Bukovská, akiről valóban nincsenek jó véleménnyel a megkérdezett orvosok.

„Olyan iratokat követelt tőlünk, amelyekbe nem volt felhatalmazása betekinteni. Mivel a hölgy jogász, tudhatná, hogy csakis a páciens közjegyző által hitelesített beleegyezésével adhatjuk ki neki a zárójelentéseket. Nem akartuk kidobni őt, ezért megengedtük, hogy jegyzeteket készítsen a dokumentumokról, ám érezhetően nem tudott eligazodni a latin szakkifejezések erdejében. Azt javasoltuk, kérjen fel igazságügyi orvos szakértőt a zárójelentések áttanulmányozására, mire meglehetősen arrogánsan reagált” – emlékszik vissza a találkozásra Dušan Frič, a sacai kórház szülészetének főorvosa.

STERILIZÁCIÓS STATISZTIKÁK

A jelentés konkrét kórházakat, és konkrét orvosokat emleget, akiket komoly bűnnel, népirtással vádol. A kassai kerület szülész-főorvosai nemrég közös nyilatkozatban kérték ki maguknak ezeket a vádakat, hangsúlyozva, hogy valamennyi kórházban az érvényes törvény szerint járnak el a sterlilizációknál. Mivel az osztályokon megforduló roma nőket külön nyilvántartják, viszonylag pontos számadatokkal is szolgálhatnak. Eszerint a leginkább támadott korompai kórházban tavalyelőtt harminchat nőn végeztek sterilizációt, közülük nyolcan érkeztek roma telepekről. Tavaly ez a szám huszonötből öt volt, azaz jóval több nem roma nőt sterilizáltak. Valamennyi esetben a páciensnek kellett kérnie a beavatkozást, azaz alá kellett írnia egy formanyomtatványt

A gölnici kórházban 2000-ben egyetlen sterilizációt sem hajtottak végre, tavalyelőtt ez a szám 11 volt, ebből 5 volt a roma nő, tavaly pedig hatból kettő. A gölnici orvosok nem értik, miért ez a vészharang-kongatás, hiszen a rendszerváltás óta több Kelet-szlovákiai kórház együttműködött amerikai egészségügyi intézményekkel, és soha sehonnan nem érkezett kifogás a munkájuk, vagy a hazánkban érvényes jogszabályok ellen.

TISZTA A LELKIISMERETÜK

Bár a sterilizációs törvény harminc éves, és apróbb módosításokat leszámítva mindmáig változatlan, fő irányvonalaiban helyesnek tekinthető. „Nem mondom, hogy nem érett meg egy alaposabb átdolgozásra, ám ez nem a nőgyógyászok feladata. A mi feladatunk annyi, hogy betartsuk a törvényt” – véli Lukačín professzor. Dušan Frič, aki több évig dolgozott muzulmán vallású országokban, úgy véli, szerencsés lenne, ha a nő partnerét is bevonnák a döntésbe, és a férfi beleegyezését is kikérnék egy-egy fontos beavatkozás előtt. ĺgy nem fordulhatna elő az a romák között oly gyakori eset, hogy az asszony döntését a férfi később nem tartja tiszteletben. „Ez egy patriarchális mikrotársadalom, a férfi megtilthat bizonyos dolgokat az aszszonyának. Előfordul, hogy a nő 5-6 szülés után már szeretné a sterilizációt, ám attól fél, partnere ezt követően elutasítaná őt. Aki nem ismeri a romák szokásait és értékrendjét, nehezen érti meg ezeket a dolgokat. „-mondja Dušan Frič, aki szerint az amerikai aktivistáknak fogalmuk sem volt az említett etnikai sajátosságokról.

Ján Králik, a világsajtóban mostanában sűrűn emlegetett korompai kórház osztályvezető főorvosa nem érti, miért nem állt ki az orvosi kamara a meghurcolt orvosok mellett. A kórház hitelrontás vádjával feljelentette az amerikai emberjogi szervezetet, és tiszta lelkiismerettel várják a nyomozókat, akiknek valamennyi eset elemzését lehetővé teszik.

A tények viszont ettől még tények maradnak: Brüsszelben mostanában egy Test és lélek című drámai hangú jelentést olvasgatnak az euroképviselők, a világ pedig ifjabb Michal Kováč elrablása, a roma etnoturizmus, valamint az Ausztriában lábadozó államfő szlovák orvosokra szórt átkai után negyedszer hall erről a kis országról. Nem csodálnám, ha magukban Albánia mellé helyeznének bennünket.