Elkészült a lekéri híd

„Az öreg hídból szinte alig maradt meg valami, tulajdonképpen csak négy sín és három pillér, minden mást kicseréltek” – mondta Béres Lajos.

Az eddigi hat helyett negyven tonna teherbírású – tehát kisebb haszonjárművekkel is igénybe vehető – építményen keresztül váltakozó egyirányú forgalmat engedélyeztek. Helyén eddig egy, a második világháborúban használatos amerikai katonai híd állt, amelyet a hetvenes évek közepén a helyi földműves-szövetkezet szerzett a hadseregtől.

Az építmény lényegében a Zselíz vonzáskörzetében levő, Garam menti településeket köti össze a honti, Ipoly menti régióval. Mióta 2000. január 29-én a zajló jég elsodorta az egyik – Béres szerint akkor már alaposan alámosott – pillért, Ipolypásztó, Zalaba, Kisölved, Kissalló lakosai csak mintegy hat kilométeres kerülővel tudtak a Garam túlsó partjára jutni. A lekériek számos szőleje és földterülete, valamint az egyik cég földjei is a folyó túloldalán találhatók, mindezeket szintén csak kerülővel tudták elérni. Béres szerint a híd kihasználtságát jelzi, hogy egy 1995-ös felmérés szerint naponta több mint félezer jármű haladt át rajta.

A statikailag is megbomlott híd felújítását három korábbi időpontra ígérték (lásd kronológiánkat), de csak mostanra készült el. „Nem akarok már a régebbi dolgokról beszélni, de a pozsonyi illetékesek nem is tudták, hogy itt egyáltalán történt valami” – utalt a polgármester a közvetlenül a híd megrongálódása utáni időszakra. A felújítás akkor is késett, amikor már ismertté vált a kivitelező. „Pénzhiány is volt, menet közben pedig változtattak a terveken. Aztán például nem találtak kivitelezőt, aki egy bizonyos összegért elvégezte volna a munkálatokat” – sorolta a okokat Béres.

Az építmény egy harmadosztályú, tehát megyei tulajdonú út része. Béres ezzel a besorolással elégedetlen. „Harcolni fogok azért, hogy minősítsék át másodosztályúvá, mert egy harmadosztályúnál útnál minimális a karbantartás” – mondta.