Elítélték az érsekújvári robbantót

Jozef Štrbavý volt felesége az ítélethirdetés után azt mondta, számára ez csak tizennégy év haladékot jelent, mert tudja, hogy a férjétől sosem lesz nyugtaMiriam Hojčušová felvételeA detonáció ereje az asszonyt kilökte a lépcsőházba és átszakította a postaládák mögötti falat, ahol az egyik földszinti lakás fürdőszobája volt. Az ott lakó hatvanhárom éves D. Matild szerencsétlenségére épp a fürdőszobában tartózkodott, és a robbanás okozta sérüléseibe belehalt. A merénylő felesége, Zuzana S. életveszélyes sérüléseket szenvedett. A szétrepülő cserepek a nyaki ütőerét vágták el, súlyosan megsérült az arca és a bal karja. Az életét sikerült megmenteni, de arcának bal oldala megbénult és a bal karján plasztikai műtétet kellett elvégezni, és a sérülések következtében rokkantnyugdíjas lett.

A gyanú rögtön az elvált férjre terelődött, mert annak ellenére, hogy már nyolc éve elváltak, állandóan zaklatta az asszonyt és a tizennégy éves lányuk nevelési jogát követelte. Felesége emiatt költözött el a gyermekkel Vágsellyéről Érsekújvárba, de csakhamar ott is megtalálta – a bombamerénylet előtt két hónappal nagy valószínűséggel ő gyújtotta fel az autóját is. Miután a férfit letartóztatták, mindent tagadott, azt állította, a kérdéses időpontban a híradót nézte, majd barátaival sörözött egy vágsellyei kocsmában. Ezt a barátai igazolták is, de mint kiderült, a robbantás után még vonattal visszaérhetett Vágsellyére úgy, hogy nyolc után már a kocsmában legyen, a tévéhíradót pedig videóra is felvehette. Ellene szóltak a lakásán talált fémgolyócskák valamint a robbanószerkezetek összeállítását taglaló szakirodalom és az a tény is, hogy többek füle hallatára hangoztatta: meg fogja ölni a feleségét.

A pénteki tárgyaláson a bíróság előtt vallomást tett annak a háznak a gondnoka is, ahol a robbanás történt. Azt mondta, jól emlékszik, hogy a detonációt megelőzően egy férfi kergette el a ház elől a gyerekeket, az az asszony, aki belehalt a sérüléseibe, még rá is szólt, hogy hagyja őket békén. Bár a vádlottat a tanú nem tudta azonosítani, a bírónő úgy ítélte meg, hogy a közvetlen bizonyítékok mind ellene szólnak, tettét módszeresen kitervelte. A vádlott a főtárgyaláson is ártatlannak vallotta magát, detektoros hazugságvizsgálatot követelt, és elmondta, hogy hamis bizonyítékokat kreáltak ellene, ő pedig még a nyomozás jegyzőkönyvét sem nézhette át. A per folyamán többször is panaszt nyújtott be az ügyészségre, de ezeket sorra elutasították. A bírónő figyelembe vette, hogy a bűncselekmény elkövetésének idején veszélyeztetésért még csak maximum tizenöt év börtönbüntetést lehetett kiszabni. Az új büntető törvénykönyv szerint már húsz év a felső határ, és az ügyész nem zárta ki, hogy szigorítást kér.

Jozef Štrbavý volt felesége az ítélethirdetés után azt mondta, részben elégtételt kapott, de számára ez csak tizennégy év haladékot jelent, mert tudja, hogy a férjétől sosem lesz nyugta. „Úgy kell berendeznem az életemet, hogy fel legyek készülve mindenre, és ez érvényes a lányomra is” – jelentette ki. A merénylet után az asszony eladta érsekújvári lakását és Galántára költözött a szüleihez. Exférje minden bírósági tárgyalásán ott volt, mert mint mondta, biztos akart lenni abban, hogy a férfi nem tudja ártatlanságáról meggyőzni a szenátust. (vrabec)