Éjszakai ügyeletben zaklatják a rendőrök a komáromi orvosnőt

A hazai igazságszolgáltatás ugyanis nem a gyerekek érdekeit, sőt, sokszor még csak nem is a törvényeket tartja szem előtt, hanem mintha azt keresné, hogyan tud ártani a védtelen állampolgárnak. Lefogták a fizetéséből a perköltségetSylviát ettől a kicsinyes erőfitogtatástól még az sem mentette meg, hogy Győrbe költözött és fiaival együtt felvette a magyar állampolgárságot. Mivel Szlovákiához kötik a férje által ellene kezdeményezett perek és a munkahelye is, az itteni hatóságok megtalálták a módját, hogyan tegyenek keresztbe neki. Legújabban az évek óta be nem fizetett, mert általa és ügyvédei által jogtalanul kiszabottnak vélt perköltségeket akarják behajtani rajta – összesen 1350 eurót. Az erről szóló határozatot a Pozsonyi Kerületi Bíróság hagyta jóvá, és az összeg csaknem felét már le is fogatta a fizetéséből – anélkül, hogy Sylviának kézbesítette volna az erről szóló határozatot. Sylvia és a perui származású José Augusto Frisancho Perea a Prágai Károly Egyetem Orvosi Karán ismerkedett meg és 1999-ben, első gyerekük megszületését követőn házasodtak össze. Egy évvel később Amerikába költöztek és a Baltimore-i John Hopkins Egyetemen, a világ egyik legnevesebb orvosi kutatóközpontjában találtak munkát. Sylvia karrierje ígéretesen indult, a szívizomgyulladás immunológiai kórmechanizmusát kutatta, munkája teljes embert kívánt volna, de a család minden gondja rászakadt. Közben még két gyereke született, férje azonban az otthoni teendőkből sem vette ki a részét, és a munkahelyen sem volt támasza a feleségének. Hazamenekült Amerikából„Más volt az elképzelése a nők szerepéről, és a közelben letelepedett testvére valamint az ott élő népes dél-amerikai közösség csak erősítette benne ezt” – mondja Sylvia, akit akadémiai pályára szánt az egyetem. A kutatói státuszra a letelepedési engedélyhez is szükség lett volna, Sylvia a nagy nyomás alatt idegösszeroppanást kapott. 2009-ben három hónapra hazajött Szlovákiába a gyerekekkel és azzal ment vissza Amerikába, hogy miután felszámolták az ottani életüket, valamennyien Szlovákiába költöznek.„A férjem azonban akkor már hallani sem akart erről, elzárta előlem az összes hivatalos iratot. Azzal támadott, hogy nem tudom ellátni a gyerekeket, mert beteg vagyok, ami nem volt igaz. Kiszámolta, hogy a gyerekeit egyedül nevelő apaként pont elég segélyt tudna összeszedni ahhoz, hogy kevés munkával viszonylag jól éljen, és a válást, meg a gyerekek kizárólagos felügyeleti jogát kezdte emlegetni. Amikor 2010 nyarán odáig fajult a helyzet, hogy az áramot és a telefont is kikapcsoltatta, rendőri segítséggel menekültem el otthonról. Néhány hétig egy baráti házaspárnál húztam meg magam a gyerekekkel, majd a washingtoni szlovák nagykövetség segítségével, pótútlevéllel jöttünk haza 2010. augusztus 25-én. Férjem már másnap feljelentést tett ellenem gyermekrablás miatt.” Gyerekrablással vádoljákSylvia kálváriája azóta tart, mert Szlovákiában az történt, amire soha nem gondolt volna: a bíróságon közölték vele, hogy a bizonyítás terhe teljes egészében rá hárul. Ő meg is próbálta bizonyítani, hányszor, ki mindenkitől kellett segítséget kérnie, de az amerikai rendőrség azt válaszolta a kérésére, hogy nincs esetszáma, holott kétszer is jártak kint náluk. Az erőszakellenes szervezet ugyan igazolta, hogy a kliensük volt, a barátai is megírták, hogyan bánt vele a férje, ennek ellenére a Pozsonyi Járásbíróság úgy döntött, hogy a gyerekeket vissza kell küldeni az apjukhoz Amerikába.„A bírónő ahhoz tartotta magát, hogy a nemzetközi jog szerint a gyerekeket a megszokott környezetbe kell visszahelyezni. Egyáltalán nem érdekelte, minek voltunk ott kitéve, és az sem, hogy a fiúk nem akarnak visszamenni, mert számukra már itt van a nyugodt és megszokott környezet” – mondja Sylvia, aki megfellebbezte ezt a döntést. Miután a kerületi bíróság is jóváhagyta, az Alkotmánybíróságoz fordult, és ez a testület 2012 májusában, azzal az indoklással, hogy sérült az alperes igazságos eljáráshoz való joga, mert nem vették figyelembe az eset sajátosságait, visszaadta az ügyet a Pozsonyi Kerületi Bíróságnak. Mivel az újratárgyalás a korábbi szellemben folytatódott, Sylvia attól való félelmében, hogy a fiait erőszakkal veszik el tőle, Magyarországra költözött és valamennyien felvették a magyar állampolgárságot. A szlovákiai hatóságok azonban ott is utolérték őket. Éjszakai ügyeletben zaklatjákMegtalálták az asszony sebezhető pontját, hogy a gyerekei eltartásához két munkahelyen is dolgoznia kell, és a révkomáromi kórházban megtartotta aneszteziológusi állását. Ide küldték a végrehajtási határozatot, hogy a fizetéséből vonják le a ki nem fizetett perköltségeket, és ezt a munkaadója meg is tette. „Hatszáz eurót már levontak a fizetésemből, de én tiltakozást nyújtottam be, mert az erről szóló határozatot nem is kézbesítették nekem. A szüleim címére küldték, nem az enyémre, Magyarországra, holott tudják, hogy ott van a lakhelyem. Ennek ellenére itt zaklatnak, az is megtörtént már, hogy a rendőrök a munkahelyemen kerestek meg, amikor éjszakai ügyeletben voltam, és ott adták át az idézést. Ez már annak a demonstrálása, hogy bármit megtehetnek velem. A családi pótlékot megvonták tőlem, a nyugalmamat elvették, földönfutóvá tettek, de a fiaimat nem adom. Ezt a pénzt is tőlük veszik el, ráadásul nem is értem, miért kellene egy olyan per költségeit állnom, amelyet nem én kezdeményeztem. Magyar állampolgár vagyok, a férjemnek Magyarországon kellene pert indítványoznia ellenem, ha akar valamit, de neki ez így pont megfelel. Igazából a fiúk sem kellenek neki, csak engem akar kínozni. Még 2010 szeptemberében beadtam a válókeresetet, de elválasztani sem tudnak bennünket, mert a férjem egyszerűen nem veszi át a papírokat. A lényeg, hogy a családi segélyt felveszi Amerikában” – sóhajt a doktornő, aki mára minden illúzióját elveszítette. Olyannyira, hogy a turócszentmártoni orvosi karon folytatott PhD tanulmányait is feladta. Azt mondja, nem akar olyan országnak szolgálni, ahol ennyire nem becsülik meg a tudást és nem éreznek együtt a szenvedőkkel. A betegekkel, a másként rászorulókkal, kiszolgáltatottakkal sem – mert végső soron mindegyikük sorsa a hatalomtól függ.