Egynyelvű emléktábla ajándékba

SZÁSZI ZOLTÁN

A társulás azt nehezményezi, hogy a rimaszombati Casino Club civil szerveződés egynyelvű, csak szlovák feliratú emléktáblát helyezett el egy magántulajdonban lévő Fő téri ház falán. A tábla egyébként arra emlékeztetne – az állíttatók és Leon Sokolovský történész szerint –, hogy Luxemburgi Zsigmond 625 évvel ezelőtt címert adományozott Rimaszombatnak. A táblaállítás javaslatával szeptemberben állt elő a Casino Club, erről egyetlen szakbizottság és a városi tanács sem tárgyalt korábban. A táblát eredetileg a városházán akarta elhelyezni a vállalkozói klub. Jozef Šimko, a város polgármestere és Rigó László alpolgármester éppen az egynyelvűségre hivatkozva arra kérte az adományozót, egészíttessék ki a tábla feliratát, mert a városnak másképpen nincs módja középületen elhelyezni. A Casino Club nem vette figyelembe a városvezetés kérését, a szöveg kiegészítése helyett inkább egy magántulajdonban lévő ház falára helyezték el a táblát, amivel sok helybeli rosszallását kiváltották.

A rendelet kimondja…

A kétnyelvűségért kiálló civilek szerint Rimaszombatban illene, sőt kötelező lenne tiszteletben tartani a város általános érvényű rendeletét, mely szerint minden közterületen lévő feliratnak kétnyelvűnek kell lennie. Nyilvánosságra hozott közleményükben azt is külön hangsúlyozták, hogy tudomásuk szerint a Casino Clubnak olyan magyar nemzetiségű tagja is van, aki az MKP rimaszombati járási elnöke. Az érintett politikus, Auxt Ferenc azt állítja, alaptalan vád érte ebben az ügyben, mert mindössze egyetlen alkalommal – még 2010-ben – vett részt a Casino Club találkozóján, idén augusztusban a tagságát is megszüntette, így az emléktábla állíttatásának tervéről nem is volt tudomása, tehát nem is tiltakozhatott annak elhelyezése és egynyelvűsége ellen, minden híreszteléssel ellentétben nem is adományozott pénzt ilyen célra.

Egynyelvű is, hibás is

A Rimaszombat Fő terén október 16-án felavatott tábla ellen csupán annak egynyelvűsége miatt emelt kifogást A Kétnyelvű Gömörért és Nógrádért szervezet, tartalma ellen viszont nem. Pedig nem csupán nyelvi, hanem tartalmi tévedés is van a tábla feliratában. Ennek kapcsán hosszú vita folyt az egyik rimaszombati weboldalon Leon Sokolovský történész és B. Kovács István, Rimaszombat történelmét évtizedek óta kutató régész-történész között. Sokolovský szerint biztos, hogy a város 1387. október 16-án Zsigmond király látogatásakor kapott címert. B. Kovács István más véleményt fogalmazott meg. A kutató szerint az igaz, hogy a város ma is használatos címerét Zsigmond királytól származtatják, az adományozás okáról és időpontjáról viszont eltérnek a vélemények. Leon Sokolovský a Szécsényi család iránti királyi kegy megnyilvánulásának tekinti a címeradományozást, és annak időpontját 1387. október 16-ára teszi, amikor az uralkodó átutazott Rimaszombaton. Ezzel szemben B. Kovács István arra mutatott rá, hogy Zsigmond később, 1424 tavaszán is felkereste Rimaszombatot, hogy megtekintse Salgai Miklós elkobzott itteni javait, mivel az elmarasztalt főúr hozzá fellebbezett. Miután Zsigmond megerősítette az ítéletet, Rimaszombat fele része is királyi kézre került. B. Kovács szerint az a tény, hogy a város fele részének 1424 és 1439 között maga a király volt a földesura, komolyabb ok a címeradományozásra, mint az 1387-es alkalmi átutazás.