Egykor a hazájukat óvták fényes szablyáikkal, most kiállítják őket Érsekújvárban

A november 23-án megnyitott kiállítást megelőző sajtótájékoztatón Pavol Rusnák, a Thain János Múzeum történésze, a kiállítás kurátora arról tájékoztatta lapunkat, hogy az egyik legérdekesebb darab Vay Ádám szablyája fringa típusú pengével az 1740-es évekből. Vay Ádám II. Rákóczi Ferenc udvari főkapitánya volt, részt vett az ifjú II. Rákóczi Ferenc és Bercsényi Miklós szervezte összeesküvésben, ezért letartóztatták. A Rákóczi-szabadságharc kitörésekör a hajnácskői várba, majd Gácsra húzódott, s csak a vár feladásakor, 1703. októberében csatlakozott Rákóczihoz. A fejedelem udvari kapitánya, majd a jászok és a kunok főkapitánya, végül munkácsi főkapitány lett. A kiállításon látható a legősibb szablyák gyűjteménye, továbbá honvéd számvevőségi tisztviselői szablya 1881 -ből, amit Nyitra környékén találtak és osztrák tisztviselő szablya 1881 – ből Léva környékéről. Szemet gyönyörködtető, díszes markolatú lovastiszti szablyák vannak a vitrinekben a 19. század végéből és a 20. század elejéből. Megcsodálhatjuk az avar korabeli szablyákat, amiket a komáromi hajógyár területén találtak, és vannak sportszablyák és párbaj szablyák is. A szablya mára elsősorban egyfajta ceremoniális fegyver, az ünnepi egyenruha tartozéka. A kiállítás részét képező történelmi összefoglalóból kiderül, hogy a szablyákat korábban speciális, halálos fegyvernek tartották. „A szablya pontos származási helye máig nincs biztosan meghatározva, nagy valószínűséggel keleten, Ázsiában a sztyeppéken kell keresni a szablyák eredetét. Eredetileg lovasok tartalékfegyverei voltak, mivel a sztyeppi harcosok kedvelt harcmódja a lovasíjászat volt. Akkor húzták ki a szablyát, ha már elfogytak a nyilaik, vagy közelharcra került sor. Az oldalfegyverek közt az egyik legnépszerűbb volt. Területünkön a szablyák első megjelenése a népvándorlás idejére tehető” – olvasható a kiállítás anyagában magyar és szlovák nyelven. „Az egyik legrégibb európai lelet egy romániai avar sírból származik a 7. század közepéből. Ilyen típusú szablyákat szlovákiai területeken is találtak, a zselói temető 820. sírjában, 75-100 centiméteres enyhén ívelt egyélű pengékkel, szúrásra alkalmas heggyel készültek. Az avar szablyáknak mindig egyenes fogantyújuk volt, egyszerűek de lenyűgöző díszítésűek is akadtak köztük. Bár a szablya szerepe a közvetlen harc fő fegyvereként csökkent, közelharcban tartalék fegyverként továbbra is használták. Csak a 20. század hozott fordulópontot, az I. Csehszlovák Köztársaság idején a rendőri erők szolgálatában megjelentek a szablyával, mint mellékfegyverrel kapcsolatos jogos aggályok: eredménytelenség, felesleges súlycipelés, bordatörés veszélye esés esetén. A 2. világháború utáni időben a szablya többé kevésbé csak ünnepi egyenruhák és sportfelszerelések tartozékává vált, vagy szertartási fegyver maradt” – tudtuk meg a kiállítás kurátorától. Több mint ezer éve használt fegyvernemről van szó. A kiváló minőségű szablyák készítése igencsak hosszadalmas, bonyolult feladat volt, fontos volt, hogy magas rétegszámmal készüljenek és homogenizálódjon az acél. A megmunkált anyag külső köpenye a penge keménységét és a vágóélt garantálta, mindez persze még korántsem jelentette azt, hogy a szablya az ádáz küzdelemben sosem tört ketté. Tetszetős tokok, övek is láthatók az érskújvári tárlaton és elmaradhatatlan nagy költőnk, Petőfi Sándor portréja, ahol természetesen korabeli, díszes fegyvert visel.

A kiállítást Igor Gogál, a Tribecsi Múzeum munkatársa állította össze, az érsekújvári gyűjteményben a Thain János Múzeumból, a lévai Barsi Múzeumból, valamint a nyitrai és a komáromi múzeumok anyagából is megtekinthetők fegyverek, továbbá a Satiros egyesület és a nyitrai katonatörténeti klub darabjai gazdagítják a tárlatot, amit 2024 februárjáig tekinthetnek meg az érdeklődők.