Egyikünk sem választotta meg születésének helyét

„Mi hasznomat veszi még az Úristen?” – hangzott Beer Miklós felvezető kérdése, amelyet azután tett fel magának, hogy 2019 derekán nyugdíjba vonult. Az 1943-ban született katolikus pap jelenleg a Szent Ferenc Szegényei Alapítványt működteti, amellyel a mindennapokban és a gyakorlatban kíván segíteni azokon, akik erre rászorulnak. Kiemelte az emberség fogalmát, amelynek lényege számára a jóság és az együttérzés a bajba jutottakkal. Az előadást Juhász György, a SJE rektorának szavai vezették fel.

Cigányság

„Egyikünk sem választotta meg, hogy hova szülessen” – mondta a súlyos szociális problémákkal küszködő cigányságra utalva Beer a SJE Konferenciaközpontjának előadótermében, amelyet zsúfolásig megtöltöttek az érdeklődők. Hosszan sorolta azokat a problémákat, amelyek miatt egy roma kisgyereknek rendkívül nehéz kitörnie a mélyszegénységből. Az egyik barátja terepi tapasztalatait is megosztotta: egyes helyeken a roma kisdiákok hazaviszik az iskolai főtt ételt a kisebb testvéreiknek, mert azok otthon ilyesmire nem számíthatnak. Felvetette a társadalom egészének felelősségét is.

„Ez egy szelete annak, amit az Úristen idead nekünk, hogy tessék egy kicsit körülnézni, mit tudtok tenni értük. És még óvatosabban mondom, hogy a cigány emberben észre akarjátok-e venni Jézus arcát? Ez egy nagyon merész kérdés”

– zárta a gondolatmentét Beer.

Fogyatékosok

További példaként említett a fogyatékosokat. Beer Miklós jelenleg Nagymaroson él, amelytől nem messze, a szlovák-magyar határon található Ipolytölgyes. Az ott működő szociális otthon fogyatékos lakóinak felét, mint mondja, senki sem látogatja, holott tapasztalata szerint a többségük mindenkit örömmel fogad, ahogyan tudják. Az otthon igazgatónője szerint a legtöbb segítséget az önkéntesektől kapják, s Beer örömmel nyugtázta, hogy egyre több diák vállal önként munkát ebben az intézményben.

Globális problémák

Beer Miklós több általános civilizációs gondot is felvetett, amelyek közül a vagyoni egyenlőtlenségek riasztó mértékét és a milliós embertömegek súlyos nélkülözését emelte ki. „Azt tudjuk, hogy másfél milliárd embernek nincs elégséges ivóvize. Azt is a napi statisztikából tudjuk, hogy naponta hal éhen több tízezer ember” – majd gyorsan hozzátette: „Igen, a világ problémáját nem tudjuk megoldani, de ahhoz, hogy mi az Úristen szándéka szerint emberré váljunk Jézus Krisztus mértéke szerint, a saját környezetünkben meg kell találni azokat, akiken keresztül mi ezt el tudjuk érni.”

Párbeszéd és elfogadás

Végül rátért az emberek és csoportjaik közti problémákra is. „Visszagondolva a papi pályámra és az elmúlt évtizedekre, s a jelenre is, nekem az egyik nagyon fájó élményem, hogy az emberek közömbösek egymás iránt, s az, hogy bántják egymást. Ez a családok, szomszédok és munkatársak közötti egymásnak-feszülés annyiszor megnyilvánul...” – majd hozzátette, hálátlan feladat a haragosok összebékítése, de nagyon nagy öröm, amikor sikerül leültetni egymással őket úgy, hogy aztán szót is értenek. Megemlítette a római katolikusok és a protestánsok között feszülő, de ma már jól kezelhető történeti ellentétet, amelyben szerinte a lényeg, hogy „hálát adjunk egymásért”. Ez az olvasatában nem a másik megtérítését, hanem annak elfogadását jelenti. „Ezért élünk, hogy emberré váljunk. És ez egy nagyszerű feladat” – zárta az előadását Beer Miklós.