Egyeztetések helyett vádaskodás

Milan Belica megyefőnök a módosító javaslatban kifogásolt bizonyos dolgokat a költségvetést illetően, amelyeket egy memorandumban foglalt össze, és a megye területén lévő önkormányzatoknak, polgármestereknek címezett. Fehér Miklóst ezért mindenekelőtt a memorandumban foglaltakról kérdeztük, amelyek szorosan érintik a megye 2005. évi költségvetését.

Csúsztatásról, félreértésről, sőt politikai célzatosságról, az úgynevezett magyarkártya kijátszásáról van szó. A költségvetési javaslatunkban felajánlottuk, hogy a megye szlovák képviselőivel közösen – konszenzusos alapon, vállalva az esetleges leszavazást is – döntsünk a jövő évi, 375 milliós tőkeberuházásokról és a 100 millió korona tartalékalapban lévő összegek hatékony elosztásáról. A megye most készített először saját költségvetést, komoly felelősségvállalásról van szó, ezért állok értetlenül az- előtt, hogy javaslatunkat a képviselők egy csoportja és az elnök úr visszautasította. Memorandumában a szlovák–magyar nemzeti közösségek közti feszültség szítására utal, holott éppen ők azok, akik nem fogadják el az együttműködésre tett javaslatunkat, nem fogadják el a másik véleményét, és bennünket vádolnak békétlenséggel.

Adott a megye idei költségvetése, mely szerint 2,94 milliárd a folyó bevételek, 175 millió korona a tőkejellegű bevételek nagysága. A folyó kiadások összege 2,78 milliárd és a tőkejellegű kiadásoké 357,6 millió korona. A buszközlekedési vállalatok nyitrai és érsekújvári kirendeltségeinek támogatására 113 milliót, a kultúrára 195 millió koronát, az oktatásügy eredeti hatásköreire 108 milliót, átruházott kompetenciákra 1,252 milliárdot szán a megye. Mi ellen emelt kifogásokat Milan Belica?

A memorandum teljesen megalapozatlan, zűrzavaros, szakmailag értelmezhetetlen, és ráadásul az egyik állítása cáfolja a másikat. Annak első kitételében az elnök úr azt kifogásolja, hogy a költségvetési javaslatról a törvény által előírt módon nem voltak tájékoztatva a megye lakosai. Ez nagyon kemény kritika – súlyos vétség – , amely az eredeti költségvetési javaslatra vonatkozik, és az elnök, valamint az általa kiválasztott hivatalvezető mulasztása. A második pontban kifogásolja az általam benyújtott módosító javaslat beterjesztési módját, holott törvényből kifolyólag bármelyik képviselő módosító javaslatot tehet anélkül, hogy erről tárgyalna bármelyik bizottsággal. Azt ő is elismeri, hogy javaslatomat a pénzügyi bizottság megtárgyalta, és annak tagjai – köztük a szlovák fél is – támogatta. A harmadik pontot illetően az alelnök úr kifogásolja, hogy a kulturális intézményeket rövid időn belül átsoroltuk a járulékos szervezetek közül a költségvetésiek közé. Ezt a megoldást más programpont keretében tárgyaltuk, és az elnök úr nem kifogásolta. A határozatot aláírta, vagyis egyetértett vele. Január elsejétől az új törvény kimondja, hogy két év után a veszteséges járulékos szervezeteket meg kell szüntetni, ami formailag a komáromi Jókai Szńház és a nyitrai Andrej Bagar Színház megszűnéséhez vezetne. Járulékos szervezetként nem képezik bevételeik a költségvetésük részét, viszont a költségvetési javaslatban az áll, hogy ezt a bevételt visszakapják. Amit meg lehet tenni az intézményekkel szemben, megtettük. A Bagar Színház 36,7, a Jókai Színház 22,8 millió koronát kap a költségvetésből, amihez a tervezett bevételt – az első esetben 29,69, a másik színháznál 11, 39 millió korona – is visszakapják.

Vannak-e változások tavalyhoz viszonyítva a megyei fenntartású szociális intézmények támogatása terén?

Csupán annyi, hogy a törvény által előirányzott változásokat beépítettük azokra, a megyében található intézményekre vonatkozóan, amelyeknek mi vagyunk az alapítói. A megyei MKP-frakción belül komoly téma volt, hogy más intézményeknek a hálózatba történő bevonásakor újabb egyeztetést kell folytatni. A Milan Belica által fogalmazott memorandum 4. és 5. pontja az adókból és más bevételekből származó tétel növekedését nehezményezi. Ha ezt a bevételt nem növeljük, a következő pontban hogyan kérheti számon a kiadások növelését?

A Szlovák Autóbusz-közlekedési Vállalat megyén belül található kirendeltségei február elsejével néhány száz embert érintő elbocsátásokra figyelmeztetettek. Ön is tárgyalt a képviselőikkel, és megegyezés született arról, hogy januárban nem kerül sor elbocsátásokra; ezt a hónapot a kormány által folyósított több mint húszmillió korona támogatásnak köszönhetően vészelik át. Belica ugyanakkor kifogásolja a tömegközlekedés finanszírozását illető tételt is...

Az autóbusz-közlekedési vállalattal kapcsolatban el kell mondani: az eredeti javaslat alapján 113 milliót különítenénk el, az elnök úr – három tárgyalást követően – beterjesztett egy javaslatot, mely szerint a vállalat problémáit oldja meg az állam. Az a paradox helyzet állt elő, hogy a memorandum megsemmisítő kritikával illeti a költségvetés azon részét, amelyet nem is módosítottam, és amelyet teljes bizalommal átvettem az elnök és hivatalvezetője javaslatából. Paradox módon pontosan ezt a részt jelöli meg a megyefőnök a szlovák–magyar viszony romlásának okaként. De hiszen ez az ő javaslatuk! Az érsekújvári és nyitrai üzemeltető számára a megye javaslata elfogadhatatlan, ők 178 milliót igényelnek. A közlekedési bizottság képvielői a költségvetésben foglaltakkal kapcsolatban kifejtették, a megye által meghatározott összeg nem lesz elegendő. Az általam benyújtott javaslat gondol erre a tételre – az útkarbantartásra előirányzott 142 millió koronán felül a 100 millió korona költségvetési tartalékkal elsősorban ezt a területet, vagy a buszközlekedési vállalatokat kívánjuk támogatni. Én nem akarom eldönteni, hogy a Nagytapolcsányi járásban miként közlekedjenek a buszok, döntsék el ők. Amikor közös vitára bocsátom a kérdést, vádaskodással válaszolnak. Ugyanez vonatkozik a 375 milliós tőkeberuházási tételre is, amely a hivatal által beterjesztett 130 millióhoz képest növekedést jelent. Abból indultunk ki, hogy nem egy stagnálásra, meghalásra ítélt költségvetést akarunk létrehozni, hanem megemeljük a tőkeberuházások tételét, hogy egyes régiókon belül szülessenek döntések arról, hol, mire van szükségük. Ezt kifogásolják és utasítják vissza. A hivatalvezető és az általam beterjesztett költségvetés között éppen ez a 400 millió korona jelenti a nagyobb eltérést, amit egyeztetéssel a megyén belül élők javára szeretnénk elosztani – oktatásügyi és kulturális intézmények, nyugdíjas- és gyermekotthonok, szociális intézmények támogatására és ezek tőkeberuházásaira.

Tavaly a megyei könyvtárakba, múzeumokba, képtárakba – a határon átnyúló együttműködésnek köszönhetően – friss vér áramlott. Felpezsdült a régióbeli kulturális élet a megyei fenntartású Érsekújvári Regionális Művelődési Központban is. Miként alakul idén a kultúra pénzelése?

Konkrétan a Komárom-Esztergom megyével folytatott együttműködésre 600 ezer, a Veszprém megyével folyó együttműködésre pedig 400 ezer koronát hagytunk jóvá. A múzeumok, a könyvtárak és a művelődési központok szaktevékenységének támogatására egyaránt 2-2 millió korona többlettámogatást osztunk szét. E célirányos tétellel szeretnénk elérni, hogy ne kelljen más területről elvonni pénzeszközöket a határon átnyúló együttműködés fejlesztése érdekében. Az elmúlt évben nagyon sok közös rendezvény volt, és ennek lesz folytatása.

Az egészségügy terén a komáromi és a vágsellyei kórházzal kapcsolatos reformokat újabbak követik, vagy csak követnék?

Komáromban a kórházat érintő változásokat akkor kezdtük meg, amikor erre a társadalom még nem volt felkészülve. Sajnálom, hogy ez a folyamat akkora ellenállást váltott ki komáromi és megyei szinten egyaránt. Januártól az egészségbiztosítók fölénye teljes lesz, ebben a közegben az jut előnyhöz, aki felkészültebb és jobb szolgáltatásokat nyújt. Az elnök úr és a megyei szlovák koalíció bizonyos része elégedetlen volt a lévai kórházzal kapcsolatban tervezett változásokkal, holott semmiféle javaslatuk nem volt az átlagban havonta nyolcmillió koronás adósságot felhalmozó intézmény bérbeadásával kapcsolatban. Itt is az a helyzet, ami általában – a szlovák fél semmiféle javaslattal nem áll elő, csak kritizál, és mindenből szlovák–magyar problémát csinál. A lévai és nagytapolcsányi kórház esetében a megye azt a megoldást próbálja alkalmazni, hogy bérlőjük és üzemeltetőjük ne egy nonprofit szervezet legyen. Az összes többi, általunk alapított intézményhez képest a különbség az, hogy míg a többi intézmény a bevételeit tőlünk kapja, az egészségügyi intézmények kivételt képeznek. Tőlünk a tőkeberuházásra szánt összeget kapják, bevételeik 99 százaléka az egészségügyi biztosítóktól származik.