Egyedül Tina, a menhelyi szuka maradt életben

A veszélyről tárgyalnak a felsővámosi községházán. Balról: Zalka Ede polgármester, Cséfalvai Attila körzeti állatorvos és Dušan Rajský, a Dunaszerdahelyi Regionális Állategészségügyi Igazgatóság igazgatójaSzőcs Hajnalka felvételei „Először a férjemre támadt rá, amikor itt a ház sarkánál a vízcsapot ment megnyitni. Megkarmolta a lábát, de akkor még nem vettük komolyan a dolgot. Engem estefelé támadott meg ugyanaz az állat a ház mögötti kertben – idézi fel a június harmadik hetében történt eseményeket Trhaj Zsuzsanna. – Azt sem tudom, hirtelen honnét került elő, csak egy nyávogást hallottam és már rajtam is volt. A jobb karomba kapaszkodott és karmolt, de nem harapott meg. Igaz, a jobb karomon a karmolások mellett van egy mélyebb seb is, de ez nem harapás, hanem valószínűleg az éles körmét eresztette belém. Meg kell mondanom, hogy ilyen szörnyű állatot még életemben nem láttam. A feje meg volt dagadva és csupa vér volt, a testéhez képest túl nagynak tűnt. Alig bírtam lerázni a karomról, és amikor végre sikerült, újra rám akart támadni. Szerencsére ott volt egy vödör, amivel el tudtam hárítani a támadását, közben kiabáltam a férjemnek. Ő jött is, és mindjárt agyoncsapta. Azt hiszem, egy vasrúddal, de erre pontosan nem is emlékszem.” Az agyoncsapott macskát a férj mindjárt el is ásta, de már másnap kénytelen volt kiásni, mert amikor a felesége sérülésével felkeresték a körzeti orvost, ő figyelmeztette őket, hogy a macskát ki kell vizsgáltatni, nem volt-e veszett. A kiásott macsakatetemet el is vitték a körzeti állatorvoshoz, Cséfalvai Attilához, aki továbbküldte a pozsonyi laboratóriumba.

A vizsgálat kimutatta: a macska veszett volt. Erről a községi hivatalt is értesítették. Kiderült, a tarka cicát a településen élő tizenkét család közül senki sem vallotta magáénak. „Évekkel ezelőtt, kiscica korában került ide, nem tudjuk honnét, de nagyon szelíd állat volt, hol az egyik, hol a másik család etette” – állítja Trhaj Zsuzsanna.

Zalka Ede polgármester szerint a macska a veszettséget rókától kaphatta el. Erre abból következtet, hogy a Sóssziget mögötti területen elég gyakran felbukkannak. Miután kiderült, hogy veszett macska volt a támadó, a Trhaj házaspárt a nagyszombati kórházba szállították kivizsgálásra, ahol mindjárt veszettség elleni szérumot is kaptak és öt napig ott is tartották. A kontrollra Trhajékkal együtt együtt a szomszéd 9-10 éves kislányát, Ingridet is beszállították, mivel ő korábban játszott ugyanezzel a macsakával, az ő esetében azonban az orvosok nem találták olyan súlyosnak az esetet, hogy benn kellett volna tartani a kórházban.

Ez itt a macska karmának a nyoma Trhaj Zsuzsanna karjánMiután megérkezett a jelentés, hogy az agyoncsapott macska veszett volt, az önkormányzat, a körzeti állatorvos és a körzeti állategészségügyi központ azonnal megtette a kellő intézkedéseket. A faluban hangosbemondón hirdették ki, hogy ha valaki a kutyája vagy macsakája viselkedésében valami gyanúsat észlel, azt köteles azonnal bejelenteni. A település határaira kitűzték a veszettséget jelző táblát „POZOR BESNOTA!” felirattal. Ezenkívül értesítették a sósszigeti lakókat, hogy elengedhetetlen megelőző intézkedésképpen a majorban található összes kutyát és macskát el kell pusztítani. Éppen ez ellen tiltakoztak egyes lakók, akiknek a nevében az egyik kutyatulajdonos, Trahaj Mária – a macska által megtámadott Trhaj Zsuzsanna sógornője – szerkesztőségünket is értesítette az ügyről. Ők azt kifogásolják, hogy a kutyáikat kivizsgálás nékül el akarják pusztítani, holott szerintük az ebeknek kutya baja. „Sokkal egyszerűbb lenne az ügy, ha egy zárt udvarban élő kutya veszett volna meg, mert ezt lehetne lokalizálni, de egy macska szabadon mozoghatott az egész telepen, és tudomásunk van róla, hogy több kutyával és macskával is összeverekedett, ezért a telepen élő egyetlen kutyának vagy a macskának a fertőzését sem lehet kizárni” – indokolja az állategészségügyi intézet rendeletét Cséfalvai Attila körzeti állatorvos, és állítását Dušan Rajský, a Dunaszerdahelyi Regionális Állategészségügyi Igazgatóság igazgatója is megerősítette. Cséfalvai Attila a szerkesztőségünkbe telefonáló panaszosnak arra a felvetésére is válaszolt: az előző években a veszettség elleni kutyaoltáskor az egyik napon Felsővámosban végezték az oltást, a másik napon pedig Sósszigetre ment ki az állatorvos, hogy ott is beoltsa a kutyákat. „Az idén májusban is volt a faluban kutyaoltás, de most hozzánk a majorba nem jött ki az állatorvos, de mégcsak nem is értesítettek bennünket az oltásról” – állítja a panaszos, aki azt gyanítja, hogy az állatorvosok most talán azért ilyen szigorúak, hogy a saját mulasztásukat eltussolják. Cséfalvai doktor ezt a véleményt határozottan cáfolja. Egyik érve az, igaz, hogy a korábbi években a majorba is kimentek oltani, de amióta a kutyaoltásért is fizetni kell, mind Felsővámosban, mind Sósszigeten a kutyatulajdonosok fele sem viszi el beoltatni a kutyáját. A másik, nyomósabb érv az, hogy a oltás sem százszázalékos védelem. Ha egy kutyát be is oltanak a veszettség ellen, ha azt egy másik veszett állat megharapja, akkor nagy a valószínűsége, ahogy a megharapott állat az oltás ellenére is megkapja a veszettséget. Ennek a lappangási ideje pedig akár 12-14 hónap is lehet, vagyis a megharapott állaton ennyi idő elteltével is kiütközhet a betegség. Az állatorvos szerint szakmai szempontból alaptalan a panaszosnak az a panasza, hogy a kutyákat mindenféle kivizsgálása nélkül el akarják pusztítani, ugyanis az idegrendszeren keresztül támadó veszettséget élő állatnál nem lehet biztonságosan megállapítani, az csak a boncolásnál állapítható meg. Ezeknek az érveknek a súlya alatt döntött úgy az illetékes hatóság, hogy a telepen található összes macskát és kutyát el kell pusztítani. „A kutyákat altatóinjekcióval pusztítják el. Fel is fogadtunk egy ezzel foglalkozó vállalatot, de úgy döntöttünk, hogy ne ott helyben végezzék el a munkát, mert nem lenne jó, ha ezt az állatok gazdáinak a szeme láttára végeznék. Az ottani embereket nagyon szoros szálak fűzik a kutyikhoz. Úgy egyeztünk meg, hogy a vállalat begyűjti a kutyákat, elszállítja és csak aztán végzi el az altatást” – érvel Zalka Ede. A polgármester szerint az embereket sikerült is meggyőzni, hogy kizárólag az ő érdekükben van szükség az állatok elpusztítására, hiszen ezzel az ő egészségüket védik. „Rendben is ment a dolog, az emberek maguk hozták a kutyáikat, ők tették be a szállító gépkocsi ketrecébe. Mindaddig, amíg meg nem jelentek a helyszínen egy pozosnyi állatvédő szervezet tagjai, akik arra kezdtéák biztatni az embereket, hogy ne adják a kutyáikat, úgyhogy elég meleg lett a helyzet. Végül az első napon 19 kutyát és 11 macskát sikerült elszállítani.” A polgármester szerint erős túlzás volt a szerkesztőségünknek is panaszkodó lakos részéről az az állítás, hogy a majorban száz macsak is van, hiszen a számbavételkor a lakók öszszesen 11-et jelentetek be. Azokat el is szállították. Trhaj Mária ezzel szemben azt állítja hogy csak azok a macskák hagyták magukat megfogni amelyek a kicsinyeikkel voltak, de rajtuk kívül még számos macska maradt a majorban, a begyűjtéskor elbújtak. Mivel nem lehetett tudni, hogy korábban a lakük közül ki került kapcsolatba a veszet macskéval, akár úgy, hogy megsimogatta, akár úgy, hogy a veszett állat az ő macskáját vagy kutyáját is megmarta, az összes lakost beszállították a nagyszombati kórházba, hogy ott közvetlenül a szakorvosoknak mondják el a tapasztalataikat és ők döntsék el, kinel van szüksége veszettség elleni oltásra. Ennekalapján ott helyben 38 ember kapott szérumot, és nekik még további négy alkalommal kell kapniuk egy-egy oltást. A sósszigetiekkel együtt egy felsővámosi fiút is beszállítottak kivizsgálásra, mivel ő a majorban fuballozott az ottani gyerekekkel,és közben a veszett macska elvitte és megrágta a szandálját, ám az szakorvosok úgy döntöttek, emiatt nem szükséges az oltás.

Sóssziget egykori kutyalakója. Béke poraira.Miután az emberek a községi önkormányzat által a rendelkezésükre bocsátott autóbusszal hazatértek a kivizsgálásról, késő délután a polgármester és a körzeti állatorvos jelenlétében ismét megjelentek a majorban a kutyaszállítók, hogy a még ott maradt további tíz kutyát is elvigyék. A legtöbb lakó oda is adta állatait, végül egyetlen kutyus maradt a majorban, Trahaj Máriáék Tina névra hallgató spickeverék szobakutyája, amelyet két évvel ezelőtt egy pozsonyi állatmenhelyről hoztak a lányuknak. „Két éve februárban a lányomnak születésnapjára hoztuk ezt a kutyát, azóta a szobában tartjuk, csak a dolgát végezni hordjuk le a ház elé, kizárt, hogy kapcsolatba került volna a veszett macskával – állítja a Trhaj Mária. – Az állatvédők azt tanácsolták, hogy ne adjuk oda a kutyát, nincs joguk elpusztítani, mert nemtudják bizonyítani, hogy kontaktusban lett volna más veszett állattal. Nem is engedjük Tinát, még akkor sem, ha emiatt bíróságra adnak bennünket.” ĺgy aztán Sósszigetnek jelenleg egyetlen kutyalakója maradt. Az állategészségügyi központ rendelete szerint az itteni lakók egy hónap elteltével hozhatnak a telepre új kutyákat.